A puska még várhat

Vitathatatlanul megérdemelte az egy pontot az ír válogatott Németország ellen, és mégis: amikor Kim Milton Nielsen játékvezető lefújta az összecsapást, az embernek eszébe jutott, hogy a sors ismét furcsa tréfát űzött Oliver Kahnnal. A második félidőben bravúrosan védő kapust – német lapértékelések szerint háromszor is csak rajta múlt az előny konzerválása – ismét a hosszabbításban tréfálta meg egy szigetországi együttes. Emlékezhetünk rá, 1999-ben a Bajnokok Ligája döntőjében a Bayern München a 90. percben még 1–0-ra vezetett az MU ellen, majd jött a Solskjaer, Sheringham kettős, és minden a feje tetejére állt. Szerdán a 92. percig volt fórban Kahn együttese, amikor Robbie Keane bikázott a hálóba, és kialakította az 1–1-es végeredményt.Mondhatnánk, ezzel az iksszel lehet élni, igen ám, de ha egy csapat több mint hetven percen keresztül a nyolcaddöntőben érzi magát, akkor máris felül kell vizsgálni az álláspontunkat. Látható volt, hogy a Nationalelf a második félidőben kizárólag a túlélésre, az előny megtartására játszott, és arra készült, hogy a Kamerun elleni mecscsen már a nyolcaddöntőre is tartalékolhat. Nos, nem tud, ráadásul a Szaúd-Arábia elleni 8–0-t követő nyugalom is elillant. "Természetesen mindanynyian csalódottak vagyunk, de még nincs okunk arra, hogy a szánkba tegyük a puskát és meghúzzuk a ravaszt. Nem szabad olyan hibákat vétenünk, mint amilyenek a nagyon késői egyenlítő gólt megelőzték. A csapat teljesítménye összességében rendben volt, de még egyszer mondom, az ilyen hibákat a nemzetközi porondon kőkeményen megbüntetik” – fogalmazott Kahn.

Rudi Völler csapatfőnök senkit sem akart elmarasztalni a pontok könnyelmű elszórásáért, pedig a gólt megelőző bakiparádé résztvevői – a labdát elveszítő Jeremies, a Quinn által könnyedén lefejelt Metzelder és a felszabadításra képtelen Ramelow – megérdemelt volna némi feddést. "Csapatjátékról van szó, nem lehet egyénekre kenni a felelősséget, mindenki benne volt a gólban – jelentette ki a kapitány. – A második félidőben kontrázni akartunk, szerettünk volna rést találni az ír védelemben, nem jártunk sikerrel, de hosszú ideig így is továbbjutásra álltunk. Kamerun ellen nem szabad számolgatnunk, az egyetlen, ami fontos, hogy a saját kezünkben van a sorsunk. Nem olyan rossz a helyzetünk, szerintem sok csapat cserélne velünk ezen a világbajnokságon.”
Mint ahogyan az írekkel is, akik roppant kényelmes pozícióba kerültek ezzel a két ponttal. Jóllehet pillanatnyilag csak harmadikok a csoportban, de pontosan tudják, mennyire kell megverniük az eddig a németek és a kameruniak által is legyőzött szaúdiakat ahhoz, hogy belépjenek a legjobb tizenhat közé. Ha két góllal nyernek, akkor biztosan nyolcaddöntősök, miközben a másik helyért ki-ki meccset vív Németország és a német edző, Winfried Schäfer által irányított Kamerun…

Nem meglepő, hogy Ibarakiban még negyedórával a lefújás után is a "zöld fiúkat” éltette a közönség – zúgott a "You'll never beat the Irish” és a "You'll never walk alone” induló –, hogy Robbie Keane újra meg újra odarohant a drukkerekhez, és hogy Mick McCarthyval madarat lehetett fogatni. "A fiúknak azt mondtam a szünetben, hogy inkább ne futballozzanak jobban a németeknél, de érjenek el egy normális eredményt – árulta el a szövetségi kapitány. – Csodálatos volt látni, amikor a végén a labda a hálóba került. Quinny és Robbie remekül csinálta, így megőriztük az esélyünket a továbbjutásra. A szurkolóknak köszönöm a csodálatos támogatást, igaz, ezúttal a fiúk maradéktalanul rászolgáltak a buzdításra. Szeretjük a szurkolóinkat, ők szeretnek bennünket, azt hiszem, ma olyat nyújtottunk nekik, amire büszkék lehetnek.”