Lemerre kissé hepciás

Az első malőr a sajtótájékoztatón történt, a fél hatra meghirdetett esemény sehogyan sem akart elkezdődni. A francia kollégák már kajánul énekelgették Roger Lemerre nevét – a szakvezetőtől nem idegen a várakoztatás, illetve a menetrend hirtelen módosítása –, és arra voltak kíváncsiak, hogy ezúttal mivel áll majd elő. Már ha egyáltalán előáll. Mert az ottani újságírók szerint Lemerre-nél bármi elképzelhető, még az is, hogy nem jelenik meg a sajtótájékoztatón. Különc ember, aki a Franciaország– Szenegál találkozó előtti napon órákkal a rendezvény előtt vitte el csapata utolsó hivatalos edzését Szöul központjából az egyik külső kerületbe.
Szerdán "csak” késett negyedórát, majd leült, és kizárólag franciául volt hajlandó megszólalni, mondván, borzasztóan rossz az angolja. Tolmács nem volt, így aki nem beszélt franciául, az legfeljebb a kollégák jóindulatában bízhatott. Szerencsére nem alaptalanul!
A fő témát természetesen Zidane játéka jelentette. A karmester combfeszítőizma az elmúlt napokban központi téma volt több orvosi rendelőben is, ám döntésre senki sem jutott. Sem Lemerre, sem a doktorok. "Zidane-nak kell kimondania a végső szót, ha ő játszani akar, akkor természetesen beteszem a csapatba, ha nem, akkor meg kell keresnem a helyettesét. Ha reggel felkel, és jól érzi magát, akkor szeretettel várjuk, ellenkező esetben nem kockáztatunk” – fogalmazott a szövetségi kapitány, aki minden bizonnyal Micoud-t vagy Makelelét állítja a csapatba, ha a volt aranylabdás combja továbbra is sztrájkolni fog.
Lemerre-nek nem Zizou az egyetlen problémás játékosa, lévén Thuram megsérült. A négy évvel ezelőtti vb elődöntő hősének – ő lőtte mindkét gólt a horvátoknak – állapota egyáltalán nem kritikus, de a biztonság kedvéért Candela is fokozottabban figyelte a hátvédeknek szóló taktikai utasításokat, illetve végezte a gyakorlatokat a záró edzésen.
Legalábbis ezt tételezhetjük fel, miután a tréning érdemi részéről a csapathoz tartozókon kívül mindenkit kitessékeltek. Unott labdázgatás, néhány sprint, Barthez és Martini kapusedző ívelgetései, tornagyakorlatok. Ennyi a nagyközönségnek, a többit megtartjuk magunknak – vélhették a franciák.
Így megint maradt a találgatás.
Arról, hogy Desailly, és különösen Leboeuf miként boldogul majd a villámléptű uruguayi támadókkal, Dário Silvával, Recobával és Abreuval. Vagy arról, hogy meglehet, Petit kénytelen lesz az általa nem éppen kedvelt bal oldali középpályás szerepkörét elfoglalni. A válaszokat nem sikerült kideríteni, maguk a franciák is tanácstalanul legyintettek, amikor Lemerre elképzeléseiről, esetleges variációs lehetőségeiről faggattam őket. A mozdulatban minden benne volt: az Európa-bajnoki címet nyert mester bármikor előállhat valami váratlannal. Az egyik újságíró szerint akár azzal is, hogy Candela lesz a kapus…
Elismerem, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy visszasírom a franciák előadását. A hivatalos napi programban az állt, hogy az uruguayiak egyórás edzést tartanak, majd utána több játékos is a média képviselőinek a rendelkezésére áll. Legalábbis ez állt az írásban. A gyakorlatban azonban minden más volt.
Helyesebben nem más, hanem semmi sem volt. A kerettagok kisétáltak a puszani stadion gyepére, vigyorogtak, hagyták magukat fotózni, eközben ők egymást fotózták-videózták, vigyorogtak.
Edzés helyett.
Edzés ugyanis nem volt. Víctor Púa kapitány úgy érezte, ők már mindent begyakoroltak, minek szenvedjenek még egyszer a fiai.
Az érdeklődők? Ôk nem számítanak. Még az otthonról érkezettek sem.
Ez tökéletesen lemérhető volt az azt követő sajtóbeszélgetésen. Ami szintén elmaradt. Az uruguayi szövetség mellé beosztott sajtóreferensnek köszönhetően sikerült néhány mondatot kicsikarni Púából. – "Olyan taktikával lépünk pályára, amely garantálja számunkra a győzelmet. A világbajnokság teljesen más, mint a dél-amerikai selejtezők, itt csak jó csapatok vannak, így mindenki ellen nagyon meg kell izzadni a sikerért. A világbajnok ellen pedig különösen.”
Ennyivel már boldog és elégedett lehettem.
A beígért nyilatkozatparádé elmaradt. Még a meccset sérülése miatt kihagyó Fabian O’Neill sem volt hajlandó kötélnek állni senkinek. Mindannyian átrohantak a termen, az Olaszországban a sajtó rohamához igencsak hozzáedződő Recobával az élen.
Az embernek az volt az érzése szerdán Puszanban, mintha egy tévéműsor szereplője lett volna.
A Kész átverés-show-é.