Így készült hatvan évvel ezelőtt a vb-re a magyar futballválogatott

Későn jött a tavasz 1962-ben, hiszen március másodikán vékony hótakaró borította a népligeti pályákat, amikor Baróti Lajos taktikai edzésre hívta össze a chilei világbajnokságra készülő keretét. Mielőtt kimentek volna a pályára a fiúk, a szövetségi kapitány így magyarázott: „A mai edzésen a 4-2-4-es felállás egyik, változatát fogjuk gyakorolni, s néhány taktikai elemet, mégpedig az átfutást és a támadásépítéssel ellentétes oldalon való gyors befejezést.” Az utóbbi feladatot ma súlypontáthelyezésnek hívják, de ez mindegy, lényegesebb a gyakorlat.

A játékosok ugyanis gyorsan, pontosan játszottak, nem cipelték a labdát, nem állítgatták. Különösen Albert Flórián és Göröcs János tűnt ki, remekül cserélgették a helyüket. „A labda egy-két érintés után már suhant előre” – állapította meg elégedetten a Népsport, azt azonban kifogásolta, hogy kevés volt a keresztlabda, a támadások többsége azon a szárnyon jutott el a kapuig, amelyiken indult.

Miközben a riporter lelkes, Tabák Endre kevésbé az. Miközben kitér arra, hogy a világ futballja folyamatosan fejlődik, mi játékosaink is tapasztalhatták az elmúlt években, felteszi a kérdést: „Tanultak-e vajon eleget?

Megtanulták-e, hogy kemény edzésekkel, nagy önmegtartóztatással – ha kell, sok mindenről való lemondással is – a lelkesedés, az akaraterő csatasorba állításával kell felkészülni az egymást követő 90 percekre.

Megtanulták-e, hogy a legfejlettebb technika mellé fel kell vonultatni a harcos erényeket?

Megtanulták-e, hogy a játékfegyelemnek még csak átmeneti megsértése is végzetes lehet a mérkőzés kimenetelére?

Megtanulták-e, hogy küzdeni kell nemcsak a labda megszerzéséért, hanem az elveszett labda visszaszerzéséért is?

Megtanulták-e mindezt, és még sok más egyebet?

Ezekre a kérdésekre szeretnénk hamarosan választ kapni. Most már azonban nem interjúk, nem riportok során kerekdeden megfogalmazott mondatokban, hanem – a játéktéren.”

Örök kérdések ezek, 1962 márciusában az adott neki különös aktualitást, hogy a válogatott sorra játszotta az edzőmeccseket.

A sort Linzben kezdte a csapat, nem éppen ideális körülmények között, hiszen mínusz 4 fokban, fagyott pályán játszott a Linzer ASK-val. A győzelem nem maradt el (3:2), de: „Jó erőben levő játékosaink a mérkőzés nagy részében sokat támadtak, mezőnyfölényben voltak, de az összjátékuk végig akadozott.” Azért is, mert Albert Tichy Lajossal nem volt annyira összhangban, mint az edzésen Göröccsel – sok volt az egyénieskedés. Az pedig feltűnt, hogy szünet (2:1 ide) után hiába játszott nyomasztó fölényben a válogatott, csak egyetlen gólra tellett tőle, és még kapott is egyet.

Egy héttel később már „jó benyomást keltett a válogatott szolnoki szereplése” – rögzítette Baróti a MÁV elleni 5:1 után. „Frissen, lendületesen mozogtak a fiúk, volt elgondolás a csapatjátékban, több korszerű támadást vezetett az ötösfogat, általában sokat, s főleg pontosan lőttek a csatárok” – tette hozzá még a kapitány, aki újabb egy hét elteltével a Kőbányai Lombik elleni edzőmeccs (6:0) után már nem lehetett elégedett. A Népsport szerint ugyanis „ami a legjobban feltűnt, nem minden játékos játszott teljes erőbedobással. E tekintetben csak Ihász, Mészöly, Nagy, Rákosi és Fenyvesi dr. jeleskedett. A többiek láthatóan kímélték magukat. Bár fölényben játszott az együttes, igen kevés folyamatos támadást vezetett. Inkább egyéni próbálkozásokat láttunk a csatároktól, de a lövések feltűnően pontatlanok voltak.”

A mérkőzés érdekessége volt, hogy megérkeztek a világbajnoki labdák, „a bemelegítés alkalmával nem nagyon ízlett a játékosoknak. Általánosan úgy vélekedtek, hogy nehezebbnek tűnik, mint a megszokott magyar labda és jóval keményebb is”.

Baróti nem döngölte a földbe játékosait, nem volt a stílusa. Nem úgy Gavriili Kacsalin a Budapesten edzőtáborozó, szintén a chilei világbajnokságra készülő szovjet válogatott kapitánya, aki csapata edzőmérkőzése utáni elégedetlenségében megállította a csapat autóbuszát a Városligetnél, „letessékelte a játékosokat, s több mint egy órán keresztül megdolgoztatta őket. Sötét volt már, amikor ismét megindult velük a busz.”

Nem kellett messzire menniük a Városligetből, hiszen a frissen átadott Benczúr utcai Pedagógus-szállóban laktak, onnan indultak neki a Városligetnek reggelente, hét órakor. „Éhgyomorra két kilométert futottak a ligetben, ugróköteleztek, tornáztak egy órán át és csak utána ültek a reggelihez, amelynek fő száma a cukorral, mézzel kevert kefir volt” – avat be a Népsport a tudományos étkezés rejtelmeibe.

Kacsalin három edzést vezényelt naponta, a ligeti programot a Népstadion edzőpályáján követte gyakorlás. „Az edzés nagy része labdával zajlik. Pótolják azt, amit odahaza a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudtak elvégezni a labdával. Fél óra múlva két pályán kiskapuzik a társaság. Jasin, a mezőnyben játszik. Hát… 82 kilójával láttunk már nálánál ügyesebb csatárt is” – tudjuk meg, Volentik Bélától, Baróti segítőjétől meg azt, hogy: „Szolid, tartalmas volt az edzés, világbajnokságra való készüléshez méltó.”

Délután újra a Városliget következett. „Néhány perc híján egy órát fáradoznak. Szakaszos, váltakozó iramú és ütemű edzés. Élénk futás majd 6×25-30 m-es vágták váltogatják egymást. Pihenőt csak a lazító mozgások és a rövid légzőséták jelentenek. Végzik a sorozatokat, keringenek, száguldoznak a csupasz fák között, nehéz őket szemmel követni” – írja a Népsport, Asbóth László, aki a szovjet csapatot szállító autóbusz sofőrje volt, hozzáteszi: „Szeretném, ha egyszer a mi játékosaink is végignéznének egy ilyen edzésnapot.”

Közben érkezik a hír, hogy Rancaguában, ahol a magyar csapat játszik majd, befejeződött a Braden-stadion átalakítása. A nézőtérén 24 ezer ülő- és ezer állóhelyet alakítottak ki. Ennyire nem volt szükség, hiszen az Anglia (2:1) és a Bulgária (6:1) elleni meccsünket kilencezren látták, az argentínok ellen (0:0) pedig ötezren voltak a lelátókon.           

EMLÉKEZTETŐ
Linzer ASK–Válogatott keret 2:3 (1:2)
1962. március 8., Linz
Linzer Stadion, 15 ezer néző, vezette: Marschall (osztrák)
Gólok: Höfer (38.), Sabetzer (40.), illetve Tichy (26., 46.), Sándor (42.)

Szolnoki MÁV–Válogatott keret 1:5 (0:3)
1962. március 15., Szolnok
Szolnok, Véső utca, 8000 néző, vezette: Amar
Gólok: Kolláth (80.), illetve Tichy (39., 65., 70.), Sándor (41.), Fenyvesi (43.)

Kőbányai Lombik–Válogatott keret 0:6 (0:3)
1962. március 28., Budapest
Budapest, Apaffy utca, 500 néző, vezette: Dorogi
Gólok: Rákosi (3), Tichy (2), Sándor*
* =   A Népsport a gólok időpontját nem közölte

A mérkőzéseken pályára léptek:   Faragó Lajos, Grosics Gyula, Ilku István, (kapusok), Ihász Kálmán, Mátrai Sándor, Mészöly Kálmán, Sárosi László, Sóvári Kálmán, Szepesi Gusztáv (hátvédek); Solymosi Ernő, Nagy István, Sipos Ferenc, Szojka Ferenc (fedezetek); Albert Flórián, Farkas János, Fenyvesi Máté, Göröcs János, Kuharszky Béla, Monostori Tivadar, Sándor Károly, Tichy Lajos (csatárok)