Tichy, Keller, Illés, Kovács Zoltán - de ki lesz a következő?

Az Újpest csatára, Kovács Zoltán válogatottbeli bemutatkozásán gólt szerzett (Fotó: NS-archív, Szabó Miklós)

A két válogatott egymás elleni első összecsapásán, 1912. június 23-án a Ferencváros nagyszerű fedezete, Blum Zoltán játszotta első válogatott meccsét. A később edzőként is sikeres (ő volt az 1931–1932-es kiírásban a Fradi százszázalékos teljesítménnyel bajnoki címet szerző csapatának vezetőedzője) labdarúgó győztes meccsen mutatkozott be a nemzeti csapatban, hiszen idegenben 6:0-ra megvertük a norvégokat.

1955. május 8-án, az északi túra első állomásán, az oslói Ulleval Stadionban Sebes Gusztáv kapitány öt (!) újoncot avatott. A kapuban a pécsi Danka Imre, a védelemben a szintén a Pécsi Dózsában futballozó Hegyi Sándor, a középpályán a csepeli Csernai Pál (később a Bayern München világhírű trénere), míg a csatársorban a Vörös Lobogó (MTK) támadója, Szimcsák I István játszotta első válogatott meccsét. Csereként pedig Puskás Ferenc helyére az ifjú kispesti titán, Tichy Lajos állt be, aki ráadásul góllal debütált: az 5:0-ra megnyert mérkőzésen ő szerezte az ötödik magyar találatot. Az északi túra egyébként teljes sikerrel zárult, hiszen 12 nap alatt a norvégok mellett a svédeket (7:3), a dánokat (6:0) és a finneket (9:1) is legyőztük!

1957-ben kétszer is megmérkőztünk a norvégokkal, a júniusi világbajnoki selejtezőn a szegedi Gilicz István debütált válogatottunkban, amely Oslóban 2:1-re kikapott. Öt hónappal később, a budapesti visszavágón 5:0-ra nyertünk, ekkor nem avattunk újoncot.

1970 októberében Eb-selejtezőn léptünk pályára a norvég fővárosban, és 3–1-re győztünk. Müller Sándor, a Vasas kiválósága és Nagy László, az Újpest – addigra már olimpiai bajnok – remek balszélsője debütált ezen a meccsen a nemzeti csapatban. Müller az első találatunknál gólpasszt adott Benének, míg Nagy szerezte a mieink második gólját.

Az 1982-es vb-re kvalifikáló selejtezőkben oda-vissza legyőztük Norvégiát (és kijutottunk Spanyolországba) – újoncavatás nélkül. Az 1984-ben Székesfehérváron lejátszott felkészülési mérkőzésünkön viszont két Videoton-játékos is debütált: Disztl Péter kapus és öccse, a középhátvéd, Disztl László. Jól teljesítettek, hiszen kapott gól nélkül hoztuk le a meccset, más kérdés, hogy elöl gyengélkedtünk, így 0–0 lett a vége.

A csúfos mexikói világbajnokság után az új szövetségi kapitány, Komora Imre új csapatot próbált építeni, és első meccsén, Oslóban öt újoncot is bedobott a mély vízbe: a kezdőként szereplő ifjúsági Európa-bajnok (1984) Keller József (FTC), valamint a csereként pályára lépő Kozma István (Újpest), Szekeres József (Békéscsaba), Preszeller Tamás (Rába ETO) és Kvaszta Lajos (FTC) is első meccsét játszotta az A-válogatottban. Gól ezen a meccsen sem esett (0–0).

1991. október 30-án Szombathely adott otthont a Magyarország–Norvégia Eb-selejtezőnek, és Glázer Róbert megbízott szövetségi kapitány a 72. percben avatott újoncot: Lipcsei Péter helyére a hazai közönség nagy-nagy örömére a Haladás középpályása, Illés Béla állt be. Ez a meccs is 0–0-ra végződött, de Illés számára örökké emlékezetes maradt.

Hat évvel később világbajnoki selejtezőn futottunk össze Norvégiával. Az itthoni összecsapáson (1997. június 8-án) az Újpest csatára, Kovács Zoltán debütált a válogatottban, és góllal mutatkozott be: a 22. percben talált be a vendégek kapujába. Csank János volt ekkor a szövetségi kapitány, egyelőre ő az utolsó szakember, aki Norvégia ellen újoncot avatott – a 2006–2007-es Eb-selejtezőkön nem debütált senki a mieinknél.

Nagy kérdés, hogy a norvégok elleni újonc dömping folytatódik-e ma este. A magyar nemzeti együttes jelenlegi keretében két olyan játékos található, aki még nem játszott a felnőttválogatottban: Megyeri Balázs és Guzmics Richárd. A tervezett kezdőcsapatba egyiküket sem jelölte Egervári Sándor kapitány, és csak rajta múlik, hogy csereként valamelyikük pályára lép-e.