A bolgárok felfaltak a hajrában: a statisztika szerint is csak szenvedtünk

Vágólapra másolva!
2012.03.02. 14:17
null
Kapura lövés nélkül: Dzsudzsák nem villogott a bolgárok ellen (Fotó: Mirkó István)
Címkék
Volt idő, amikor egy Bulgária ellen majdnem megnyert mérkőzést akár még pozitívan is lehetett volna értékelni. Most nem. A magyar labdarúgó-válogatott meglehetősen kiábrándító játékkal és egy 1–1-es döntetlennel indította a 2012-es évet – és ami azt illeti, a vendégek álltak közelebb a győzelemhez... Ami fájó: játékban is jobbak voltak, és a hasonló játékerejű együttesek (a bolgároké a világranglistás 88. helyezése ellenére ilyen) ellen ez hazai pályán nagyon nem jó jel. Kényszerposzton játszó, teljesen hatástalan jobb oldal, „szabadságot kivevő" Dzsudzsák Balázs a bal szélen, sorozatos beindítások a védelem mögé, kevés agresszivitás, sokkoló labdabirtoklási arány a hajrában. Remélhetőleg ennél csak jobb jöhet – nemzeti csapatunk első idei találkozóját az UEFA által is használt InStat Football rendszer segítségével elemezzük.

„Ezzel a gyenge játékkal vezetni..." – jegyezte meg a fiával mellettem álló úr azETO Park lelátóján az első félidő után, és nem mondhatni, hogy a másodikat követően vidámabban értékelt volna. A meccs utáni értékeléseknél elhangzott (többször) a „nagyon erős ellenfél”, a „tavaszi idénykezdet”, illetve hogy „fejben nem voltunk ott” – ugyanakkor a legtöbb játékos csalódottan értékelte a mérkőzést.

„Ez a teljesítmény a selejtezők során minden bizonnyal kevés lesz” – mondta Korcsmár Zsolt, és tökéletesen igaza is van: ez a produkció a vb-kvalifikációs csoportban (Hollandia, Törökország, Románia, Észtország és Andorra ellen) egy masszív 4–5. helyre lenne elég, a cél pedig minimum a 3. pozíció elérése. Van min változtatni és bőven van mit javítani – nézzünk egy kicsit a „meccs mélyére”!

JOBB SZÉL: KÉRDŐJELEK

Hajnal passzai (piros nyíl – sikeres, szürke – sikertelen). 
Feltűnő a jobb oldali támadóharmad üressége
Hajnal passzai (piros nyíl – sikeres, szürke – sikertelen). Feltűnő a jobb oldali támadóharmad üressége

Nehéz lenne szépíteni: az első félidőben a magyar válogatott jobb oldali játéka a totális csőd képét mutatta, két, kényszerposzton játszó, és meglehetősen idegenül mozgó játékossal (Varga József, Hajnal Tamás). Az átlaghelyezkedést mutató InStat-ábrán tisztán látszik, hogy Hajnal „rámászott” a beljebb játszó védekező középpályásra, Pintér Ádámra, majd a második félidőben (kicsit előrébb és kijjebb helyezkedve) ezt Koman Vladimir is megtette.

Kérdés, hogy ez mennyiben volt tudatos taktikai elem – a kényszerszélsőként bevetett Hajnal 2011-ben több válogatott meccsen a bal oldalon játszott, és akkor rendszeresen mozgott befelé –, viszont tény, hogy a jobb szélen az első félidőben nem futott veszélyes akció. A másodikban sem sok...
A statisztikák alapján a jobb oldali támadóharmadban a magyar játékosok az egész mérkőzésen nem nyertek párharcot, és eleve csak négyszer csaptak össze itt ellenféllel – egyszerűen nem jutott el a labda ide. Hajnal egyetlen sikeres passzt sem adott szélső védőjének, Vargának – összesen is csak tizenhat átadást kísérelt meg –, ez mutatja, mennyire nem volt meg az összhang a jobb oldalon.

Ebben nyilván mindkét játékos benne volt: Hajnal nem szélső és nem is alkalmazott „szélsőelemeket” a játékában, míg a védekező középpályás Varga tanulja a válogatottban a jobbhátvéd posztot. Már korábban esett szó róla, hogy ez okozhat gondokat: ugyan Varga tűnt a legjobbnak az Eb-selejtezőkön a jobbhátvédként bedobott játékosok közül, viszont klubjában sosem játszik vagy gyakorol itt. Ez törvényszerűen látszik a helyezkedésén és játékán is – a DVSC szakmai stábját nyilván nem lehet „rákényszeríteni” arra, hogy Varga jobbhátvédet játsszon klubjában, a magyar mezőny egyik (ha nem a) legjobb védekező középpályásaként, viszont az évi néhány válogatottbeli gyakorlási lehetőség biztosan nem elég a teljes átállásra.

Ez pedig (ön)veszélyes: a most kifejezetten bizonytalanul mozgó Varga egymaga több labdát adott el a saját térfélen, mint a védőtársai, ráadásul a saját kapu közelében megvívott párharcainak kétharmadát elveszítette. Támadásban – ahol a dinamizmusa több válogatott meccsen jól segítette a játékot – pedig súlytalan volt: nem jöttek a váltások Hajnallal, nem is kapott labdát a jobb oldali középpályástól. A második félidőben Koman Vladimirtől sem kapott sokkal több támogatást, a szintén befelé elmozgó középpályás mindössze két passzt juttatott el Vargához.

Összegezzük: kényszerjobbhátvéd + kényszerszélső = teljesen bizonytalan játék. Természetesen lehet idegen poszton szerepeltetni Vargát és Hajnalt is – miközben egyik sem játszik jobbhátvédet, illetve jobbszélsőt a klubjában –, de ez kockázatokkal jár. Már egy játékos idegen posztra állítása is annak számít, kettőé pedig nagy rizikó, támadásban és védekezésben is.

A kérdés: mennyire érdemes ezt a kockázatot bevállalni, tudván azt, hogy nagyon kevés a lehetőség az együtt gyakorlásra, és az érintettek a klubjukban sem játszanak a szélen?

Dzsudzsák passzai az első és a második félidőben
Dzsudzsák passzai az első és a második félidőben

DZSUDZSÁK „SZABADSÁGRA MENT”

Nézzünk át a másik oldalra! Dzsudzsák Balázs piaci értéke alapján a magyar válogatott messze legértékesebb játékosa, posztján rivális nélküli kulcsember. Tétmeccset november vége óta nem játszott, és ez valószínűleg közrejátszott abban, hogy a teljesítménye nem volt túl acélos. De ez önmagában nem lehet ok és kifogás, főleg a második félidei játékra nem.

Számszerűsítsünk!

Dzsudzsák – aki általában a magyar csapat legtöbbet vállalkozó játékosai közé tartozik – nem lőtt kapura a mérkőzésen, ez önmagában is nagyon szokatlan. Mindössze nyolc párharcot vállalt (a felüket elvesztette, támadásban pedig a kétharmadukat), nem volt sikeres csele, passzainak (és úgynevezett konstruktív passzainak) csak fele ért célba, extra passzt pedig egyszer húzott (az sem jött be).

Ráadásul az első félidőben még aktív balszélső (32 megmozdulás) a második félidőre „kivette a szabadságát”, tizenegy megmozdulása volt csak, passza pedig mindössze hat – beleértve a rögzített helyzeteket is. A totális eltűnésre még a meccshiány sem lehet magyarázat.

A (mindkét oldali) szélsőjáték erőtlenségét mutatja a támadáseloszlás is: a magyar válogatott tizenhét akciót vezetett a bal, tizenhármat a jobb oldalon és harmincat középen. A bolgárok középen alig vezettek több támadást (harminchármat), viszont a széleken „megették” a mieinket: a bal oldalon héttel, a jobbon tizenhárommal több támadást vezettek a kilencven perc alatt.

A MÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA

ÉRDEKESSÉGEK A MECCSRŐL
Az évek alatt kifejlődött Koman–Németh játékkapcsolat jelei: Koman a legtöbbször egykori korosztályos válogatott társát találta meg a labdákkal, és Németh is a támadó középpályásnak címezte a legtöbb sikeres átadását.
A magyar válogatott belső középpályája nem szűrt jól, s ez főleg a második félidőben látszott, amikor a bolgárok teljesen átvették az irányítást, és – labdaszerzések híján – kontrákat sem sikerült vezetnünk. A védekező középpályások szektorában a magyar csapat feleannyi (6) labdát szerzett, mint a bolgár.
A bolgárok rengetegszer futottak lesre: tizennégy alkalommal „húzta be” az asszisztens a lest, megállítva ezzel az akcióikat.
A párharcok ötvenöt százalékát megnyerték a bolgárok, akik egyébként huszonnyolccal több támadást is vezettek.
A vezetett támadások száma magyar szempontból 5:20 az utolsó tizenöt percben.
A magyar csapat kizárólag a 15–30. perc között tudott labdabirtoklási fölényt kiharcolni, és csak a második félidő elején (46–60. perc) vezetett több támadást ellenfelénél. Az első negyedóra kivételével végig a bolgárok nyerték a több párharcot.
A magyar válogatottból Buzsáky Ákos 96 százalékos pontossággal passzolt, huszonhét átadásából huszonhat jónak bizonyult – viszont extra passzt (amivel közvetlenül veszélyt lehetett volna teremteni) nem vállalt be.
A bolgár Djakov kiváló teljesítményt nyújtott: kilencven passzából hetvenkilenc jó volt, három extrának számító átadása teremtett helyzetet. A középpályáson keresztül vezették a bolgárok a legtöbb akciójukat.

KULCSPASSZOK NÉLKÜL

Érdekes összehasonlítani a két csapat úgynevezett kulcs- és gyorsindító passzait is. A magyar játékosok mindössze négy ilyet kíséreltek meg (kettő volt sikeres), míg a bolgárok elsősorban a rendkívül aktív Szvetoszlav Djakov révén tizenegyet, és a második félidőben rendszeresen ziccereket is tudtak teremteni.

A magyar csapat középpályájának közepén sokkal inkább a passzivitás, mint az agresszivitás volt az úr a második félidőben, és a behúzódást a bolgárok a védelem mögé és közé betett passzokkal büntették. Egyedül Djakov három indítással teremtett helyzetet, és a második 45 percben a bolgárok öt kulcspassza után alakult ki veszélyes szituáció – az elsőben közel sem voltak ilyen pontosak és veszélyesek a vendégek.

HOL A LABDA?

A debütáló bolgár kapitány, Ljuboszlav Penev előre jelezte: célja, hogy csapata minden meccsen labdabirtoklási fölényt tudjon kialakítani, ezzel irányítva a mérkőzést. A kapitányi célt meg is valósította a válogatottja: idegenben tudott 60:40-es labdabirtoklási fölényt kialakítani, és pontosan tíz perccel birtokolta többet a labdát.

A bolgárok sokkal több passzt (388:576 magyar szempontból) kíséreltek meg, és jobban is játszották meg a labdát (79:84 százalék a pontos passzok aránya).

A változás a negyedóránkénti bontásban igazán figyelemre méltó: a bolgárok labdabirtoklásban uralni tudták az első félidő első és utolsó negyedóráját, a második félidőt pedig egészében, míg a hajrában teljes fölényt harcoltak ki. A 75. és a 90. perc között a bolgárok majd' négyszer több passzt jegyezhettek fel, 79 (!) százalékban birtokolták a labdát, húsz támadásuk volt szemben a magyar öttel, és persze ezt a lövések száma (0:3, köztük az egyenlítő gól) is tükrözte.

A vendégek ekkor ráadásul „érezték a vérszagot”, és egyre merészebbek lettek: több labdát szereztek, csak ők kíséreltek meg cselt a hajrában, és ezek rendszeresen sikeresek is voltak. A finisben a lelátóról egy pillanatig sem lehetett érezni, hogy a magyar csapatban van erő megszerezni a második gólt – s az 1–0-s eredmény tartásához is több önfeláldozó mentés és védés kellett. Bozsinov egyenlítő találata igazából csak az elkerülhetetlent jelentette – ezzel a játékkal hatalmas szerencse kellett volna ahhoz, hogy a mieink kibírják kapott gól nélkül az összecsapást.

Egervári Sándor csapata pont a meccs azon időszakában fogyott el teljesen, amelyben az elmúlt évben kifejezetten jól teljesített. Érdemes visszaidézni az év végi elemzést: válogatottunk a találkozók utolsó negyedórájában szerezte 2011-ben a legtöbb gólt, kilencet, most viszont nem hogy gólveszélyes támadást nem tudott vezetni, gyakorlatilag „az életéért reszketett” a saját térfelén.

A magyar válogatott játékosainak helyezkedése (átlag) (Grafika: InStat Football)
Mezszámok: 1: Bogdán, 2: Varga, 3: Kádár, 4: Juhász, 5: Pintér, 6: Korcsmár, 7: Dzsudzsák, 8: Szabics, 
9: Szalai, 10: Hajnal, 11: Buzsáky, 14: Elek, 16: Koman, 13: Németh, 18: Priskin. A 10 percnél kevesebbet 
játszó KIrály és Laczkó nincs az ábrán
A magyar válogatott játékosainak helyezkedése (átlag) (Grafika: InStat Football) Mezszámok: 1: Bogdán, 2: Varga, 3: Kádár, 4: Juhász, 5: Pintér, 6: Korcsmár, 7: Dzsudzsák, 8: Szabics, 9: Szalai, 10: Hajnal, 11: Buzsáky, 14: Elek, 16: Koman, 13: Németh, 18: Priskin. A 10 percnél kevesebbet játszó KIrály és Laczkó nincs az ábrán

NINCSENEK JÁTÉKBAN?

„Több olyan futballistánk volt, aki még el sem kezdte a szezont, ők tétmeccs nélkül játszottak, nem is várhattunk tőlük csúcsformát” – hangzott el a meccs utáni kapitányi értékelésben. Önmagában ez lehet igaz, de nem lehet kifogás – méghozzá azért nem, mert a bolgár válogatottnak ebből a szempontból sokkal nagyobb „gondjai” voltak.

EMLÉKEZTETŐ – FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–BULGÁRIA 1–1 (10)
Győr, ETO Park, 13 500 néző. Vezette: Eriksson (svéd)
MAGYARORSZÁG: Bogdán (Király G., 83.) – Varga J., Juhász R., Korcsmár, Kádár T. – Hajnal (Koman, a szünetben), Buzsáky (Elek Á., a szünetben), Pintér Á., Dzsudzsák (Laczkó, 81.) – Szabics (Németh K., a szünetben), Szalai Á. (Priskin, 64.). Szövetségi kapitány: Egervári Sándor
BULGÁRIA: Mihajlov (Kolev, 63) – Bandalovszki, Bodurov, Ivanov, Zanev (Bozsinov, 63.) – Manolev (Milanov, a szünetben), Djakov, Gadzsev (Sztojanov, 85.), Zlatinszki (Tonev, a szünetben), Gargorov (Minev, 63.) – Popov. Szövetségi kapitány: Ljuboszlav Penev
Gólszerző: Szalai Á. (42.), ill. Bozsinov (87.)
Sárga lap: Kádár T. (32.), Szalai Á. (42.), Németh K. (91.)

Csak éppen rajtuk ez nem látszott.

A magyar csapatból pályára lépő játékosok közül Varga József, Korcsmár Zsolt, Dzsudzsák Balázs és Priskin Tamás szerepel olyan klubban, melynek a téli szünet miatt nem volt tétmérkőzése, illetve Kádár Tamás az angol tartalékbajnokságban légióskodik. Ehhez képest a bolgár együttesben mindössze négy olyan futballista akadt, aki átjátszotta a telet (Mihajlov, Popov, Manolev, Bozsinov) – Bulgáriában december 4. óta nem rendeztek tétmeccset, és a hosszú szünetet „nyögik” szerbiai, lengyelországi és romániai légiósaik is.

Szóval a szezonkezdetre hivatkozni lehet, de nem érdemes.

A FOLYTATÁS

Egervári Sándor az első vb-selejtezőig (szeptember 7., Andorra–Magyarország) még három alkalommal tesztelheti a válogatottat. Kétszer közvetlenül az Euro 2012 előtt, kontinenstorna-résztvevők ellen (június 1., Csehország – idegenben és június 4., Írország – otthon), majd augusztus közepén az Izrael elleni, hazai találkozón. Kísérletezésre már nem valószínű, hogy számíthatunk, tekintve az ellenfelek játékerejét, illetve a tétmérkőzésekig hátralevő idő rövidségét. Igazából a kérdőjelek kiegyenesítését – Király vagy Bogdán legyen az első számú kapus, jobbhátvéd, balhátvéd és jobbszélső posztja – várhatjuk. No meg azt, hogy addig jelentősen javuljon a válogatott teljesítménye, mivel – zárjunk a gólszerző Szalai Ádám szavaival – „a csapattól elvárható teljesítmény minden tekintetben elmaradt Bulgária ellen.”

Leggyakoribb támadásvezetések a magyar (balra) és a bolgár válogatottnál. A nyíl tíznél több, meccs alatti passzt jelöl. A mieinknél Juhász–Kádár–Dzsudzsák volt a leggyakoribb passzirány (Grafika: InStat Football)
Leggyakoribb támadásvezetések a magyar (balra) és a bolgár válogatottnál. A nyíl tíznél több, meccs alatti passzt jelöl. A mieinknél Juhász–Kádár–Dzsudzsák volt a leggyakoribb passzirány (Grafika: InStat Football)
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik