„Már a hét elején elején sejtettem, hogy lehetőséget kapok a belgák ellen. Szombaton, a meccs napján aztán a kapitány közölte, hogy készüljek, mert én kezdek a kapuban, a szünet után pedig Fülöp Marci vált majd. Lehet, hogy furcsa, de nem kezdett el remegni a gyomrom, egyáltalán nem lettem ideges – számomra ugyanis valamennyi meccs egyformán fontos" – kezdte a Vas Népének adott nyilatkozatát Király.
„Teljesen mindegy, hogy edzőmérkőzésen állok-e a vonal elé, vagy válogatott találkozón, mindig minden derbire maximálisan igyekszem felkészülni. Ettől függetlenül persze jómagam is meglepődtem, hogy a pályán mennyire nyugodtan szemléltem az eseményeket, őszintén szólva azt hittem, hogy azért kicsit idegesebb leszek majd. Ami magát a meccset illeti: az első félidő számunkra nem sikerült valami fényesen, rengeteg technikai hibát követtünk el, emiatt pedig nem tudtuk normálisan felépíteni a támadásokat. Számtalan rossz passzal nehezítettük a dolgunkat, így akadozott a játék is, és csak ritkán jutottunk el a kapuig. A belgák egyszerűen erőteljesebbek, lendületesebbek, gyorsabbak voltak. Fellaini góljánál sajnos nem sokat tehettem: olyan gyorsan és váratlanul külsőzte kapura a labdát, hogy csak arra volt időm, hogy eldobjam magamat, a lövést már nem tudtam védeni" – emlékezett vissza az első találatra a kapus.
A 3–0-s belga győzelemmel végződő genti találkozón a másik két gólt a szünetben beálló Fülöp Márton kapta.
Király a jövőről is nyilatkozott a lapnak: „Nem tudom, mit hoz számomra a jövő, a meccs után nem tért ki külön a teljesítményemre Erwin Koeman. Mindenesetre ahogy már korábban is említettem: bármikor a válogatott rendelkezésére állok, ha első számú kapusnak hívnak, ha csereként számítanak rám, én örömmel jövök. Ez nem is lehet kérdés számomra, örülök, ha hasznomat veszik a nemzeti csapatnál.”