„Tudunk még sokkal jobban is játszani!"

 „A győzelemhez szakmailag az is kellett, hogy rajtam kívül Dudás Ádámot és Simon Ádámot is kilökjék a csapatból" – mondta a Dél-Afrika elleni meccsről sérülése miatt hiányzó Németh Krisztián, mire Simon Ádám hozzátette: „Várj, engem azért beküldtek, de az már kevés volt a dél-afrikaiaknak, hogy fordítsanak."

A fenti párbeszéd is mutatja, kiváló hangulatban vannak a magyar fiatalok az afrikaiak legyőzését követően, és ezt egyelőre az sem befolyásolja, hogy problémákkal küzd az együttes: Németh Krisztián játéka a továbbjutásról döntő szombati meccsen is kérdéses a már biztos továbbjutó Egyesült Arab Emírségek ellen, Simon András és Korcsmár Zsolt is sérüléssel küzd, Gosztonyi András pedig biztosan nem léphet pályára eltiltás miatt.

„Vasárnap olyan friss voltam, hogy nem is igaz, szerdán viszont már tompának, fáradtnak éreztem magam – mondta a szerdai meccsről kispesti Debreceni András. – És milyen a futball: amikor a topon voltam, kikaptunk hárommal, most meg mi nyertünk néggyel, és még én is szereztem egy gólt. A végén már örültem, hogy egy szabadrúgásnál pihenhetek, eszembe sem jutott, hogy felmenjek a kapu elé, erre Simon Ádi odaszólt: »gyere, Debrő, elzárom a védődet!« És elzárta: a legjobb pillanatban elé állt, én kiléptem mellőlük, Gosztonyi Andris beadása meg pont abban a pillanatban éppen a fejemre jött, csak bele kellett érnem egy picit, máris gól lett. Ó, ha mindig ilyen egyszerűen menne!"

Futács Márkó, aki büntetőt harcolt ki szerdán, azt emelte ki, hogy az a csapat, amelyikben egyik csatár sem rúg gólt, mégis négyet berámol az ellenfél hálójába, meglehetősen összeszedett társaság benyomását kelti. (Szemben a vasárnap Hondurastól három gólt kapó, igencsak szétesett társasággal.)

„Honduras ellen volt egy szabadrúgásom, azt bravúrral védte a kapus – emlékezett a negyedik gólunkra Présinger Ádám. – Most is jött a sansz, mivel a kapusuk megfogta a hazaadást, én meg elhatároztam: a hosszú oldalt célzom meg, hátha a dél-afrikai fiú belép a sorfal mögé, mint Gosztonyi András szabadrúgásánál. Aztán megfordultam, és azt láttam, hogy az egész kispad egy kupacban ünnepel – de jó érzés volt!"

 „Ez a mi játékunk – mondta végszóként Szekeres Adrián. – Szerencsére hosszú évek óta a csapat tagja lehetek, és ritkán ment nagyon jól olyan ellenféllel szemben, amelyik tíz emberrel beásta magát a kapuja elé. És mert jól ismerem az együttest, elhiheti nekem: tudunk mi még ennél is sokkal, de sokkal jobban futballozni!"