„Borzasztó volt az első félidő, alig tudtunk egymáshoz passzolni, képtelenek voltunk megtalálni a saját játékunkat. A szünetben azonban megbeszéltük, hogy bármi történik, mi nem adjuk fel a harcot. Biztos vagyok benne, hogy ha döntetlennel ér véget a mérkőzés, a hosszabbításban megnyertük volna az elődöntőt" – elemezte a találkozót a Nemzeti Sportnak Simon András, a Liverpool kölcsönben a spanyol másodosztályú Córdobában játszó csatára.
„Az első félidő alapján Ghána megérdemelte, hogy döntőt játsszon, a második negyvenöt percben azonban megmutattuk, hogy ott lenne a helyünk a fináléban. Sikerült két gólpasszt adnom, de ettől nincs jobb kedvem, nagyon el vagyok keseredve. A legjobban az bánt, hogy a hajrában Varga Roland beadása után egy centivel ment el a fejem előtt a labda. Ha azt a labdát elérem, befejelem, és mi vagyunk a döntőben" – tette hozzá a Liverpool légiósa.
„Nem találok magyarázatot arra, hogy mi történt velünk az első félidőben. Katasztrofális teljesítményt nyújtottunk, de amikor elkezdtük a második félidőt, éreztem, hogy magunkhoz tértünk, többet birtokoljuk a labdát, vannak helyzeteink, és ahogy telt az idő, egyre jobban bíztam a győzelemben. Nyernünk kellett volna!" – értett egyet testvérével Simon Ádám, a Szombathelyi Haladás középpályása.
A Simon testvérek fájdalma érhető, de talán náluk is keserűbben értékelt a csapatkapitány Koman Vladimir, aki az olaszok elleni negyeddöntőben összeszedett második sárga lapja miatt csak a lelátóról követhette figyelemmel a találkozó eseményeit.
„Nagyon rossz volt nézni az első félidőt, és sajnos nemcsak azért, mert nem segíthettem a pályán a többieknek, hanem mert valóban érthetetlen volt számomra, mi történik a csapattal – mondta a tornán eddig négy gólt szerző középpályás. – A második félidő sokkal jobb volt, de azt gondolom, az utolsó percekben fel kellett volna adnunk a védekezést, és tíz emberrel letámadni Ghánát, lesz, ami lesz. Akkor már nem volt vesztenivaló…”
