„Elképzelhetetlen, hogy valaki ne fussa szét magát!”

– Elfelejtették?
– Hondurast? – kérdezett vissza Egervári Sándor rikítóan fehér, Hungary feliratú pólóját megigazítva. – Nem könnyű, de muszáj, ha sikeresek akarunk lenni Dél-Afrika ellen. Van még előttünk kétszer kilencven perc, amely során elérhetjük, hogy legyen még több is, vagyis továbbjuthatunk. Még akkor is, és ezt nem titkoltam a fiúk előtt sem, hogy megítélésem szerint Dél-Afrika és az Arab Emírségek is erősebb, mint a hondurasi együttes.

– Ez nem sok jót sejtet.
–De nem is kell megijedni! A dél-afrikai válogatott is sebezhető, neki is vannak gondjai, ám nyilvánvaló, nekünk most kizárólag magunkkal kell foglalkozunk, a mi együttesünket kell felráznunk.

– Hogyan?
– Hosszasan elemeztük a vasárnapi meccset, és több helyen is változást tervezek a kezdőcsapatban. Már a bemelegítést követően, a pályára lépést megelőzően szóvá tettem: nem látom azt a tüzet a fiúk szemében, amelyet korábban. Mintha úgy lettünk volna vele, hogy „ezeket csak megverjük valahogy, hát kik ezek!?" A másik, ami mellett képtelen vagyok szó nélkül elmenni: több közömbös játékost láttam a pályán, ezt pedig megengedhetetlennek gondolom.

– Mire céloz?
– Egy klubcsapatban előfordulhat, hogy rossz napja van valamelyik játékosnak, de címeres mezben soha. Elképzelhetetlen, hogy valaki ne fussa szét magát, márpedig vasárnap sajnos többen még csak azt a minimális futómennyiséget sem teljesítették, ami a posztjukon elvárható. Hangsúlyozom, a minimálisat! Fizikailag nem tettük oda magunkat kellőképpen, ez pedig nagy baj. Elég ahhoz, hogy valaki szerdán a cserepadon találja magát. A hondurasiak két gólt rúgtak nagyon távolról. Nekünk is volt egy ígéretes kísérletünk, de a védő a labda elé vetődve, testét a lövés útjába dobva hárított, mint egy jégkorongozó, s a hátán csattant a labda. Mi jó, ha felemeltük az egyik lábunkat a lövéseiknél, rosszabb esetben félősen elfordultunk. Ez a nagy különbség! Ők az életüket adták a sikerért, mi nyerni szerettünk volna, márpedig ez nem ugyanaz a mentális hozzáállás, és ettől szép a futball. Hiába van egy szupertehetséges játékosod, aki ha nem akar, nem fut.

AZ EGERVÁRI SÁNDORRAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN!