Fotó: Németh Ferenc (NS-archív)
Erwin Koeman örül a részsikereknek
Fotó: Németh Ferenc (NS-archív)
Erwin Koeman örül a részsikereknek
– Annak idején hová kívánta a barátságos válogatott meccseket? A háta közepére?– Lényegesen egyszerűbb helyzetben voltam a maiaknál: szerettem futballozni, ez pedig minden további morfondírozást feleslegessé tett – sodort össze érzelmi és értelmi szálat a bevallottan a pénteki Újpest–Győr bajnoki miatt Budapestre érkező Erwin Koeman. – Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mostaniakból hiányozna az emóció. Annyit változott körülöttünk a világ, hogy nehéz ugyanazzal a felszabadult örömmel csatasorba állni, amely minket jellemzett. Aki a klubcsapatával három fronton is érdekelt – a bajnokságban, az országos és a nemzetközi kupában –, kizsigerelt ember. Fáradt, ingerlékeny. Bocsánatos bűn, ha ezeknek a labdarúgóknak nem csak magasztos, virágos gondolatai támadhatnak. Gond csupán akkor van, ha a lelkesedésből az előadásra, a meccsre sem jut, éppen ezért rajta kell tartanod a szemed a játékosokon.
– Ösztönös tanulási folyamat eredménye a „szűrés” tudománya, esetleg igénybe vesz külső segítséget?– Nem ritka, hogy a klubedzővel beszélgetve lehorgonyzunk ennél a pontnál. Hiába igyekszel ugyanis a lehető legtöbb információt begyűjteni egy-egy futballistáról, aki napi szinten dolgozik vele, értelemszerűen jobban ismeri. A nyűgeit is.
– Első válasza szerint önnek nem volt nyűg pályára lépni felkészülési meccseken. Akkor most türelmes, megengedő vezér, vagy koemani odaadást vár el katonáitól?– A barátságos mérkőzések egyetlen funkciója sem változott vagy vált feleslegessé az évtizedek során: a lehetőség a kulcsszó. Egy ilyen összecsapás lehetőség a játékosnak, hogy a szövetségi kapitány bizalmával éljen, s lehetőség az edző számára a kísérletezésre. Mindamellett akin nem látom az elszántságot, az Észak-Írország ellen sem kerülhet be a csapatba. Nálam ez a törvény: akinek nincs ínyére, inkább maradjon otthon.
– Ön voksolt az északírekre? Netán a velük szembeni makulátlan eredménysor miatt?– A statisztikáról tudok, remek, de halott anyag. Miért őket választottam? Későn szerződtem Magyarországra, esélyem sem volt rá, hogy az éves programot megtervezzem, előterjesszem, és aztán megvalósítsam. Az ellenfélkeresés időpontjában a nemzeti csapatok zöme már foglalt volt, szűkebb körből szemezgettünk, de szerintem jól döntöttünk. Az északírek – ez ír, brit sajátosság – szívből játszanak.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT HÉTFŐN MEGJELENŐ SZÁMÁBAN OLVASHATJA!