Jól játszott a magyar válogatott, mégis vereséget szenvedett Svédországban

Meglepően bátran kezdett a magyar válogatott a svédek ellen – akárcsak az első meccsen a dánok ellen. A különbség azonban az volt, hogy Stocholmban az első öt perc után sem hagyott alább a lendület.

Az utóbbi időszakban megannyit szenvedő magyar futballszurkolók alig hittek a szemüknek. Hiába gondoltuk, hogy az első tíz perc után elfogy Erwin Koeman csapata, a svéd válogatott nem tudta átvenni a találkozó irányítását. Sőt! Az egész első félidőben mindössze egy Kim Källström-lövés jelentett veszélyt hazai oldalon, Andreas Isaksson kapuja előtt azonban annál több bonyodalom akadt – szerencsére.

Torghelle Sándor állandó veszélyt jelentett, sokszor csak az utolsó pillanatban tudtak szögletre menteni a magyar csatár elöl svéd bekkek. A 27. percben Vadócz Krisztián próbálkozott távoli lökettel, de a legveszélyesebb Gera Zoltán 40. perces, estében leadott lövése volt (Isaksson bravúrral hárított).

Ezen kívül többször is remekül járatták a labdát mieink, volt, hogy saját kapujuk elé szögeztük a svédeket. Gólt azonban nem szereztünk, ezért pedig nagy árat fizettünk.

Még a második félidő elején is megszerezhettük volna a vezetést. A 47. percben tökéletes ütemben hullott a skandináv védők mögé a labda, ám Torghelle nem érte el a labdát, a dánok ellen nagyot hibázó Huszti Szabolcs pedig jobb, azaz gyengébb lábával nem merte elvállalni a lövést. Pedig mindössze hat méterre állt a kaputól.

És akkor a svédek felszolgálták a fekete levest…

Az 55. percben labdát veszítettünk a középpályán, másodpercekkel később pedig a már visszavonuló, és mégis visszatérő Henrik Larsson tökéletes beadása után az őrizetlenül érkező Källström bólintott Babos Gábor kapujába.

Kilenc perccel később pedig a második fogás végleg megfeküdte a gyomrunkat…

A svéd válogatott hiába gyengült az utóbbi időben, a profizmus nem hagyta el a csapatot. Mihelyt előnybe kerültek egy gyönyörű támadást is tudtak vezetni, amivel gyakorlatilag eldöntötték a három pont sorsát. Samuel Holmen volt, aki a 64. percben három magyar védő között átvette a labdát, és a magyar kapu jobb oldalába bombázott.

A magyar válogatott emberemlékezet óta nem nyert tétmeccsen idegenben magasan jegyzett ellenféllel szemben, 0–2-nél pedig még a legvérmesebb magyar szurkolók sem bízhattak a csodában.

A hátralévő időszak szépen lecsorgott, ami után azt a keserű végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy a magyar válogatott akkor sem nyer, ha jól játszik – s ezen a lefújás előtti utolsó pillanatban begyötört Rudolf Gergely-gól sem változtat.