Az eddig látott hatékonyság igencsak jól jönne az olaszok ellen

A számok nem hazudnak: ötvenkét európai ország indult el a 19 évesek Európa-bajnoksága selejtezőin (az ötvenharmadik, Csehország rendezőként egyből a nyolc között várhatta a tornát). Az ötvenkettőből három, a magyar, a német és az olasz saját teljesítményének köszönhetően a kontinens legjobb négy együttese közé került.

Az angol, a spanyol csapat eljutott ide, az Eb nyolcas fináléjába, ám tovább már nem lépett, de gondoljunk bele: nemhogy a legjobb négy, a nyolc közé sem jutott Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Oroszország, Portugália (őket speciel éppen a Sisa-csapat búcsúztatta), Románia, Skócia, Svédország, Szerbia, Törökország – és e sor még hosszan sorolható.

Őszintén: a felsoroltak közül melyik ellen lenne abszolút győzelmi esélyünk a felnőttek mezőnyében?

Persze az U19-es válogatott elődöntője nem jelenti azt, hogy a magyar csapat hamarosan állandó vendége lesz a világbajnokságoknak és Eb-knek, de a remény legalábbis megvan erre. Más kérdés, hogy az utóbbi évek eredményei a hatodik kalapba sodorták a magyar futballt, vagyis a mai gyerekeknek igen mélyről kellene felemelniük a honi labdarúgást…

És ami érdekes: ez a csapat, amely az elődöntőre készül, még itt, az Európa-bajnokság csoportmérkőzésein sem nyújtott olyan teljesítményt, amilyenre a szakemberek szerint képes lenne! Nem titok, a televízió előtt ülők között nem kevesen fanyalogtak, hogy a játék nem az igazi, és egyik mérkőzésen sem sikerült igazán az aktuális rivális fölé kerekedni…

Mondhatnánk erre: kit érdekel?

Hiszen a mai, modern futballban csak és kizárólag az eredmény számít, az dönt el mindent, karriert, pénzt, sorsot – miért húzzunk mégis a szánkat? Talán mert az utánpótlásnál nem az a cél, ki hol végez: inkább az, lesz-e egy-két olyan játékos, akiből nemzetközi klasszis válik, és három, öt, nyolc év múlva a nagyok vb-jére, Eb-jére vezeti majd a magyar csapatot.

Ne feledjük: ez a csapat képes remek futballra! Csakhogy… Két éve például az U17-es Eb nyolcas döntőjében a mieink lefutballozták a pályáról az oroszokat (akkor még nem tudtuk, a későbbi győztest…), a ziccereket nézve öt egy volt ide – a meccset azonban 1–0-ra elvesztették a mieink.

Gondoljanak bele: hány fontos A-válogatott tétmeccs (mert barátságos találkozón tudunk ám győzni, de sajnos egyelőre csak ott…) után mondtuk azt: pedig partiban voltunk, nem voltunk rosszabbak, volt annyi helyzetünk, mint az ellenfélnek, nem tűntünk gyengébbnek, csak éppen… kikaptunk.

Sokszor, ugye?

Jó játékkal kikapni, vagy kínlódva nyerni – ugye, nem kérdés, melyik a jobb?

A TELJES ÍRÁS A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATÓ!