Ez a győzelem erőt ad a svéd válogatott ellen

Alighanem kevesen gondolták volna, hogy Hajnal Tamás a kezdő tizenegyben jut majd szerephez. A belga Sint Truiden légiósa korábban már többször is bizonyította, hogy igenis képes mozgatni, irányítani a válogatott csapatot, csakhogy a középpályás hosszabb ideje már egyáltalán nem lépett pályára. Szintúgy meglepetést szerzett az, hogy Éger László, a Debrecen jó formában lévő középső védője még a kispadra sem ülhetett le, ugyanakkor Gyepes Gábor, aki csapatában, a Wolverhampton Wanderersben csak csere, ott lehetett a padon. Persze, a döntés joga a kapitányé, Lothar Matthäusé, és minden fura húzás ellenére mindenki azt remélte, hogy a magyar csapat magabiztosan szerzi majd meg a győzelmet.


Ezt a várakozást igazolta, hogy néhány másodpercnyi futballt követően Kenesei Krisztián egészséges, ballábas lövéssel tudatosította mindenkivel, ezen a találkozón csakis a magyar válogatott szerezheti meg a három pontot. Sajnos a remélt jó folytatás elmaradt, és bizony a stadionban helyet foglalóknak azzal kellett szembesülniük, hogy a máltai csapat minden tekintetben felveszi a versenyt a magyar válogatottal. Horst Heese kapitány labdarúgói a labdaszerzést követően rendkívül tudatosan lendültek támadásba, mindig pontos paszszokkal játszották meg az üresen lévő társaikat, szerencsére Király Gábor kapujára két kósza lövésen kívül komoly veszélyt nem jelentettek ezek az akciók. Komoly problémát jelentett azonban a magyar gárda játékában az, hogy a hátsó alakzatban több labdarúgó is - Bodnár László, Juhász Roland és Vanczák Vilmos - olyan passzokat rontott, amilyeneket bizony ezen a szinten nem lenne szabad tenni. Azért is volt érthetetlen mindez, mert a máltaiak mindössze egyetlen támadóval álltak fel, így a magyar védőknek nem kellett attól tartaniuk, hogy a vendégek a labdakihozatalnál villámgyorsan letámadják őket. Ugyancsak nehezen volt érthető az, hogy a magyar középpályások közül Takács Ákos, Böőr Zoltán és Hajnal Tamás miért a kezdőkör környékét szállja meg. Az oldalvonal melletti területek teljesen üresek, szabadok maradtak, és bizony sem Bodnár László, sem pedig Halmosi Péter a jobb, illetve bal oldali védő szerepköréből, sem pedig valamelyik középpályás középről kiindulva nem tudta befutni azokat. Bő félórai futballt követően láthattuk az első olyan támadást - Gera Zoltán indította Halmosi Pétert, akinek a beadásáról Torghelle Sándor centiméterekkel késett le - amilyenből többre lett volna szükség ahhoz, hogy gól szülessen. Aztán nem sokkal később Halmosi Péter elvállalt egy átlövést, és ennek meglett az eredménye, hiszen Torghelle Sándor a lövés lekezelése után juttatta vezetéshez a magyar válogatottat.

A fordulást követően lendületesebb, és ami nagyon lényeges az összképet tekintve, jóval szervezettebb futballt mutatott be a magyar csapat, és ennek hamar meglett az eredménye. Böőr Zoltán a jobb oldalon elvállalt egy olyan megindulást, amely az első játékrészben hiányzott tőle, és a támadás rögvest góllal zárult. Ekkor már sejteni lehetett, hogy a magyar csapatnak nem lehet gondja.

Sőt…

Takács Ákos góljánál azonban már mindenki biztos volt ebben. A ferencvárosi labdarúgó olyan gólt ragasztott a máltai kapuba, amelyről még sokáig beszélgetünk.

Nézzük, mi kellett ahhoz, hogy a játékos - végre - elvállaljon egy ilyen lövést?

Nos, az, hogy szinte valamennyi futballista teljesítménye feljavult az első játékrészhez képest, a középpályások többet futottak, pontosabban passzoltak, Torghelle Sándor a támadóharmadban mindig megjátszható volt, a védők pedig - különösen Juhász Roland -, ha kellett, magabiztosan állították meg a máltai támadásokat. Az egységes teljesítmény erősíti ugyanis azt, hogy dominálhassanak az egyéni képességek, azonban még mielőtt elszédülnék a jó eredménytől, gyorsan tegyük hozzá: egy félidőnyi jó futball kevés. A győzelem - a Málta elleni kötelező - erőt adhat a szerdai svédek elleni selejtezőhöz, azonban Lars Lagerbäck csapata ellen szerda nem lesz elég csak a szünet után villogni… ---- 21.07 - a vb-selejtező 22. perce: Egy hosszan előrevágott labdára a sötét öltönyben feszítő, a kispad előtt álló Lothar Matthäus mozdult a leggyorsabban, és jobb belsővel puhán odaemelte a tőle öt méterre álló Halmosi Péterhez. A közönség tombolt, s ebben a pillanatban még hangosabban szólaltak meg az esztergapad zakatolására emlékeztető szponzori ajándékok, a színes műanyag hurkák. Bedobás járt a magyar csapat javára, s eközben a szurkolók arra gondoltak, nem lesz ez így jó, eltelt több mint húsz perc, s tessék, a fiúk a mi aranylábú gyerekeink még igazi helyzetekig sem jutottak. Hiába volt az enyhe magyar mezőnyfölény, hiába birtokolták többet a mieink a labdát, valami hiányzott. Alighanem éppen egy ilyen tökéletes mozdulat, mint amit a kapitány mutatott be. Ezt úgy hívják mifelénk: klasszis megoldás…

21.28 - a vb-selejtező 43. perce: Kapukirúgás! Király Gábor a legendás szürke macialsójában (Columbo hadnagy ballonkabátja nem ennyire híres…) készülődött gyorsan elvégezni, aztán hirtelen meggondolta magát. A csapat többi tagja persze futott, nyargalt előre a gyors, váratlan akció reményében, ám a két napja sérült, de szerencsére a meccsre tökéletesen felépülő kapus üzent egy kézmozdulattal. Azt üzente a fiúknak, hogy nyugi, gyerekek, nyugi! Ekkor már vezettünk 1-0-ra, Torghelle Sándor gólja Andaxin-injekcióként hatott a szurkolókra és az egész magyar csapatra. De Király Gábor igazi profi, pontosan tudta, érezte, hogy ez az a pillanat, amikor nem szabad elsietni semmit. Amikor az előny már nálunk, az ellenfél pedig egyre bizonytalanabb. S láss csodát, néhány pillanattal később látványos magyar akció végén Böőr Zoltán majd eltörte a kapufát. Feléledt, felgyorsult, valóban megnyugodott a magyar csapat.

22.08 - a vb-selejtező 68. perce: Vitalij Godulijan sípolt, majd ellentmondást nem tűrő mozdulattal szabadrúgást ítélt Gera Zoltán s a magyar csapat ellen. Az eredményjelző táblán már ott virított a matekdolgozat esetében is egészen jónak mondható hármas, a közönség ekkor már minden percét élvezte a meccsnek, de a magyar csapat kapitánya és legjobbja addig nem iratkozott fel a gólszerzők közé. Ezúttal nem láthattunk tőle megszokott cselsorozatokat, a laza, kiismerhetetlen boka kevésszer villant. Gera Zoltán persze nem az a futballista, aki beletörődik abba, ha gyengébben megy neki, ha nem tud a kapu közelébe jutni, ő bizony mindig győzni akar, és ha a szaltók elmaradnak, ő becsúszik, odacsap, karmol, harcol. Mint tette azt ezen az estén. Amikor Vitalij Godulijan szabadrúgást ítélt ellene, majd felfalta a bírót, a mozdulatban benne volt az elszántság és a mindenáron való siker utáni vágy. Néhány pillanattal később Lothar Matthäus lecserélte Gera Zoltánt, akit vastaps kísért le.

22.33 - a vb-selejtező 87. perce: A fiatal magyar csapat ment előre rendületlenül, egyik akció futott a másik után, a közönség pedig felállva tapsolt, üvöltött és ünnepelt. A drukkerek úgy érezték, hogy most kiszolgálták maximálisan. Lothar Matthäus akkor már pillanatonként állt fel a kispadról, a drukkerek pedig a lelátón. Hiába nyertek riválisaink, hiába tűnik már-már lehetetlen vállalkozásnak a továbbjutás, nekünk fiatal csapatunk van - és ezt a csapatot szereti a közönség is. ---- 1. perc: Rögtön a középkezdés után lehetőség adódott a magyarok előtt. A felívelt labdát Torghelle fejelte le Kenesei elé, aki egy pattanás után ballal 18 méterről kevéssel lőtte azt a máltai kapu fölé.
6. perc: Gera remek ütemben szöktette a vendég 16-os bal oldalán Hajnalt, aki az alapvonalról középre adott. A rövid saroknál Torghelle érkezett, és három méterről jobb lábbal az oldalhálóba lőtte a labdát.
24. perc: Briffa felpasszolta a labdát Oroskónak, aki az átvétel után a kapu felé fordult, majd a labdát a jobb lábáról a balra tette, és 17 méterről, Juhász mellől laposan ellőtte, de Király könnyedén hárított.
33. perc: Ismét Gera adott remek labdát, ezúttal a bal oldalon mélységből felfutó Halmosinak. A Debrecen játékosa középre ívelt, de a 11-es pontnál a berobbanó Torghelle lemaradt a labdáról, így odalett a lehetőség.
Kenesei jobb oldali szöglete után a rövid saroknál Wellmann fejelte ki a labdát, amelybe Briffa még belepiszkált, ám rövid lett a felszabadítás. Az érkező Halmosi ballal 28 méterről azonnal kapura lőtt, a laposan érkező labda éppen jó lett Torghellének, aki jobbal higgadtan a bal sarokba lőtte.
1-0
45. perc: Kenesei középre ívelt, Böőr mellel lekezelte a labdát, majd ballal 15 méterről a lécet találta telibe.
55. perc: Böőr betört a 16-osra, középre adott, és a középen menteni igyekvő Said jobbal, 8 méterről, a lesen álló Torghelle lába alatt a saját kapujába passzolt. Öngól.
2-0
64. perc: Huszti passzolt a máltai térfél közepén Takácsnak, aki kicsit vezetgette a labdát, majd jobbal, 26 méterről leadott lövése után a labda a lécről és a jobb oldali kapufa találkozásánál vágódott a hálóba.
3-0
85. perc: Huszti a jobb oldalról végezhetett el szögletet. Középen érkezett, Rajczi, és négy méterről a kapu jobb oldalába fejelte a labdát.
4-0

Bizonyítvány
Király Gábornak ezen a mérkőzésen nem akadt komoly védenivalója. A védelemben játszó labdarúgók az első játékrészben igen visszafogottan teljesítettek, közülük elsősorban Juhász Roland teljesítménye javult fel a szünetet követően. A középpályán Takács Ákos többször is jó közbelépéssel állította meg a máltai próbálkozásokat, és nem mellékesen talán élete gólját szerezte. Böőr Zoltánnak volt néhány remek elfutása, Hajnal Tamáson azonban látszott, hogy nem igazán van játékban. Gera Zoltán a tőle megszokott teljesítményt ezúttal nem tudta hozni, és noha voltak jó passzai, jóval több labdát adott el, mint azt tőle megszoktuk. A magyar csapat legjobbja a görög Panathinaikosz légiósa, támadója, Torghelle Sándor volt, aki rendkívül fontos gólt szerzett, többször is helyzetbe tudott kerülni, és nem mellékesen rengeteget robotolt a csapat sikeréért. Ami pedig a máltaiakat illeti, csapatukban senki sem teljesített az átlag felett, leginkább talán a középpályán szereplő Massimo Grima dicsérhető, aki háromszor is kapura lőtt.