Egy év után ismét futball-láz van az országban

Puskás Ferenc Stadion, háromnegyed tíz.
Ajaj, itt gond lesz, gondoltuk, ahogy a metróállomás felől a stadionhoz sétáltunk. Hiányzott a gumicukorárus. Ez pedig két okból is nagy baj: egyrészt a gumicukor - pláne a kígyós, nagyon finom -, másfelől pedig a gumicukorárusok mennyiségéből simán lehet következtetni a stadion pénztárainál sorban állók számára. Tavaly áprilisban, a brazilok elleni őrület kezdetén például öt vagy hat eladó rakta ki portékáját a hosszú várakozás közben megfáradt szurkolók számára, akik vitték is a különféle édességeket, mint a (gumi)cukrot.

Most azonban senki nem volt a placcon.
Megijedtünk rögvest, hogy senki nem lesz a stadionnál sem.

Hajnali ötkor jött az első vevő

Árusaink azonban most alaposan ráfaragtak, mert bizony ezen a napos kedd délelőtt is útnak indult sok száz drukker, hogy bebiztosítsa részvételét egy vélhetően kevésbé napos vasárnap éjszakán is. Jó, nem volt akkora a tömeg, mint a brazilok ellen, de így is derekasan megtelt a járda, az autósok alig győzték kerülgetni az utcán a pénztárak felé igyekvő embereket, nemegyszer fejbekólintó dudaszó jelezte, hogy a vezetők megunták a szlalomozást.

A fejbekólintás viszont hamarosan majdnem gyakorlatiasabb formát öltött, amikor a stadion biztonsági őrei megtiltották a tévétársaságoknak, hogy a kapun belülről forgassanak, és ezen azért lett egy kis vita. Két fotós kihasználta, hogy a figyelem nem rájuk fókuszálódik, Pókember-módra felmásztak az egyik pénztárosbódé tetejére, és onnan kattintgattak szorgosan a mélyben álldogáló tömegre. "Mutasd ide a jegyed!" - hangzott a kérés a kasszától távozó egyik drukker felé, aki boldogan hunyorgott felfelé a napsütésbe. A fénykép sikerült, ennyit igazán megért, hogy lefelé ereszkedve az egyik vastüske szépen felszakította a fotós cipője talpát.
A nép pedig békésen tűrte a fotóözönt, a kamerák kíváncsiskodását. Egyedül az elsőként jegyet váltó szurkoló lett idővel egyre idegesebb: nem elég, hogy órák óta fő a napon, de legalább hatszor kellett mímelnie a belépő kifizetését, míg a tévések mindent felvettek. Még meg sem szemlélhette becses ereklyéjét, amikor máris több újságíró rohanta meg az igen eredeti "Mikor jöttél, mennyit vettél, mit érzel most?" kérdésekkel.
Ötkor jött, hármat vett és boldog. Remek.

Hármat vett, az legalább 18 ezer forint. Nem kevés, de a jelek szerint Ronaldo, David Beckham és Zinedine Zidane játéka minden pénzt megér. Azaz mégsem mindent, hiszen a többség azért szörnyülködött az elitkategóriát jelentő 18800 forintos jegyárat nézegetve. "Van itt olyan hülye, akinek megér ennyit a meccs?!" - tette fel a kérdést valaki, de nem volt. Vagy inkább nem jelentkezett, mert azért később kiderült, a legdrágább belépők is szépen fogytak.

"Én fél hatkor jöttem" - vigyorgott boldogan egy Real-mezes srác, aki a kapu mögötti szektorba vett jegyet. Egy gyors telefon haza ("Apu, minden oké, megvan!"), még gyorsabb pillantás a sorban szenvedők százaira, aztán usgyi el a haverral, most pár napig biztos sztár lesz a haverok között.
A sor fogyott, az emberek egyre boldogabbak lettek, mindenkinek jutott belépő. Az értékes papírdarabok tapintása okozta örömet még az sem tudta elrontani, hogy többekben hátrafordulva tudatosult a borzalmas felismerés: míg ők órákat főttek a sorban, a most érkezők már néhány perc alatt eljutnak majd a pénztárig. Persze, mindig ez van: még a brazilok elleni álldogálás közben kesergett valaki, hogy ő felpakolta az asszonyt, egy kisszékkel éjfélkor letáborozott a pénztár mellett, felváltva őrködtek, hogy senki meg ne előzze őket, és a félnapos várakozás után ugyanúgy két jegye van, mint annak, aki délután fél négykor állt be az akkor már igen karcsú sorba, és kivárta a ráeső húsz percet.

Fanatikusok persze mindig lesznek.
Egy úr például hajnalok hajnalán kiugrott az ágyából, bekapott egy fél kolbászt, fogat mosott és felvette az előre kikészített pólóját. A póló egyik oldala kék volt, a másik piros, és egy jókora Barca-címer díszelgett rajta.

A Barcelona-drukker a magyaroknak szurkol

"Hát én Barcelona-szurkoló vagyok - közölte szinte sértődötten a szurkoló, amikor ez esetben legalábbis furcsa trikójáról kérdeztük. - Megérdemlik a fiúk, hogy ilyen mezben járjak, ha már egyszer annyi év után megnyerték a bajnokságot. Öt órára értem ide, már akkor is aludtak a pénztárak mellett néhányan, de még nyugodtan sétálhattam egyet. Hétkor viszszajöttem, beálltam a sorba, és már itt a jegy. Ne higgyék, hogy bárki is beszólt volna a póló miatt, még csak nem is cukkoltak a Real-mezes kartársak. De azt írják meg, hogy természetesen a magyaroknak szurkolok majd."
Másfél órával később az első nagy roham elapadt, a pénztárosok végre nyújtózhattak egy nagyot. Félő, szerda délelőtt még egy komoly műszak vár rájuk, hiszen a maradék néhány ezer belépőt akkor árulják a Puskás-stadionnál.
Lehet, már a gumicukrosok is ott lesznek. ---- Jó az a légkondi. Hideg csókot nyom az ember tarkójára a kinti forróság után. Ebben a klímában szívesen shoppingolhat bárki vagy éppen sorban állhat a legújabb különböző kütyükkel felszerelt fogyasztógépért, esetleg akciós hózentrógerért - vagy mondjuk, meccsjegyért. Naná, hiszen ezen a kedden ez volt a sláger a Westend City Centerben, nem pedig a márkás farmerek, órák, öltönyök. Ez volt ma a kincs - az ínyencek célpontja.

Leparkolt az ember a Westend környékén, a Váci úton "megetette" a jegyautomatát, aztán nagyot sóhajtva belépett a klimatizált bevásárlóközpontba, megvakarta a feje búbját és elindult. Mehetett jobbra, balra, alulra, fölülre - mindenhol szemben találta magát az álmaival. Az álmok pedig néhány napja arról szólnak, milyen jó lenne autogramot kérni, vagy legalább húsz méter távolságból bámulni David Beckhamet, Ronaldót, Raúlt vagy Zinedine Zidane-t. És tessék, ehhez nem kell repülőjegy, autostoppos kaland, elég volt csupán megcélozni valamelyik jegyárusító helyet a Westendben. Volt ám választék bőven, hiszen 14 különböző üzletben, s ráadásként két információs pultnál is árulták a tiketteket az augusztus 14-ei Puskás Ferenc-válogatott-Real Madrid mérkőzésre. És ha voltak fanyalgók, akik azt mondták: a magyar futball olyan válságban van, annyira mélyre süllyedt, hogy itt még a világ legdrágább, s talán legnépszerűbb klubja sem képes lázba hozni az embereket, akkor azok bizony tévedtek.

Az emberek tudniillik vették, s csak vették a belépőket! A Westend City Center amúgy elegáns vásárlórétege, közöttük megannyi falatnyi ruhába öltözött plázacica, mellettük, mögöttük andalgó, vastag aranyláncokkal díszített nagykutya, csak nézték, amint különböző dresszekbe öltözött ifjak lepik el a bevásárlóközpontot, s alkotnak hosszú sort mondjuk az adidas- vagy éppen a Nike-üzlet előtt. De nem volt lökdösődés, a Real Madridra kíváncsi drukkerek csendben, türelmesen vártak a sorukra és ha hiszik, ha nem, aki pénzt áldozott a királyi gárda budapesti vendégjátékára, bizony még azért sem morgott, hogy nem olcsóak ezek az amúgy sokat érő tikettek.

Az egyik információs pultnál ücsörgő, kék, rövid ujjú pólóban szolgálatot teljesítő huszonéves ifjú két óra tájban maradt egyedül. Akkorra már gyakorlatilag túladott a nála letétbe helyezett csaknem kétszáz, különböző árkategóriájú meccsjegyen. A szóbanforgó fiatalember, aki az istennek sem volt hajlandó elárulni a nevét, készségesen és jókedvűen nyilatkozott, mondván, ennyi emberrel még sohasem volt dolga, pedig már régóta rajta keresik az új vasalót, a még újabb mosogatógépet vagy a világ legkisebb tangáját. Ezúttal csak a futball volt a téma, reggel tíztől kezdve ott álltak az asztalkája előtt fiúk, lányok, idősek és fiatalok. Volt olyan rajongó, aki tíz darab belépőt vásárolt, elmesélve, hogy jön majd a nagynénje, a nagybátyja, az anyósa, az anyósának a nagyfaterja és talán még a hobbikertészét is elhozza. Csak reménykedni tudunk,, hogy nem jegyüzérek kaparintják meg a tiketteket, igaz, ezt kiküszöbölni gyakorlatilag lehetetlenség.

Hősünk, az információs pult kiváló dolgozója azt is elárulta, hogy tessék, itt van két óra és neki egy, azaz egy darab belépője maradt a legolcsóbból, az 5800 forintosból. De - s tette hozzá sejtelmes mosollyal - ugyancsak egy darabot tud felmutatni a legdrágábból, a 18 800-asból is, merthogy azt is vitték.

Miközben beszélgettünk, odasétált két idős hölgy, amolyan Piroska nagymamája szerű asszonyságok, angyali mosollyal az arcukon és már kérdezték is: "Mondja csak, fiatalember, mennyibe kerülnek a jegyek a Real Madrid meccsére?" Aztán amikor megtudták (mivel megnézték az árlistát…), először felakadt a szemük, majd halkan csuklottak egyet, s azt mondták, köszönik szépen, nekik ez megfizethetetlen. De az információs fiú is ezt mondta, amikor kérdeztem tőle, ő nem akar-e a helyszínen szurkolni Madrid csillagainak. Csak csóválta a fejét és közölte: ő egyébként is Juventus-szurkoló, de nézzem csak meg, az 5800-as forintos belépők mind a két kapu mögé szólnak, onnan pedig szinte csak távcsővel lehet látni Beckhamet és a többieket.

Bánfi Gábor is vásárolt belépőt

Egyébként a nap folyamán felbukkantak ismerős arcok is a bevásárlóközpontban, az egykori válogatott Bánfi János mondta mosolyogva: ő is most szerzett magának jegyet, ki nem hagyná a Realt. Ugyanakkor a Bp. Honvéd középpályása, Vén Gábor csak végigböngészte az árlistát, és azt mondta: köszöni szépen, neki messze van a játéktér a Népstadion lelátójától, inkább marad a tévénél. De nélküle is elfogytak a jegyek. Ugyanezt mondták az adidas-bolt fiatal, csillogó szemű eladólányai, mert a futballszurkolók az első rohammal bevették a Westend City Centert.
Elvégre az igazi világmárkára mindig is vevő volt a magyar… ---- Csapó Károly 1981-ben UEFA-kupa-mérkőzésen a Tatabánya színeiben játszott a Real ellen, és gólt is szerzett: "Sajnos nem tudok kimenni a mérkőzésre, mert abban az időpontban nyaralni leszek - mondta az egykori kiváló középpályás. - Bár bemutató jellegű meccs lesz, ha egy kicsit megerőlteti magát a Real, simán nyeri a találkozót. Drágának találom a belépőt, de számomra abszolút nem lenne kellemetlen, ha sorba kellene állnom a pénztáraknál."

Csongrádi Ferenc sérült térddel is pályára lépett a Santiago Bernabeu-stadionban 1985-ben a Videoton játékosaként az UEFA-kupa döntőjében: "Úgy hallom, jegy már nem nagyon van, tehát itthon maradok - mondta a hajdani kiváló futballista. - Ma már csak a tétmeccseknek van jelentősége, az eredmény itt szerintem másodlagos. Kár, hogy ennyit kell fizetni a szurkolóknak és a Realnak is, hogy ideutazzon. Jobb lett volna velük tétmeccsen találkozni."

Disztl László szintén az UEFA-kupa döntőjében mérettetett meg a madridiak ellen: "Szeretnék kimenni, de még nem tudom, hogy az időm engedi-e. Szakmailag szerintem majdnemhogy jelentéktelen kilencven perc elé nézünk. A jegyárat drágának tartom, ha Real-szurkoló lennék, sorba állnék, így azonban nincs kedvem a pénztáraknál órákat ácsorogni."

Szendrei József 1988 és 1992 között a Cadiz kapusaként több ízben is pályára lépett a királyi gárda ellen: "Valószínűleg ott leszek a Puskás Ferenc Stadionban - mondta az Újpest korábbi futballistája. - Gálamérkőzés lesz, ezzel kapcsolatban titkot nem árulok el, úgy gondolom, az eredmény ilyen megközelítésből már másodlagos. Az érdeklődést figyelembe véve a jegyárak teljesen rendben vannak. Ha esetleg arra kerülne a sor, hogy nekem a pénztárnál kellene jegyet vennem, akkor viszont nem mennék ki a találkozóra."

Limperger Zsolt 1991-93-ban szerepelt a Burgos védőjeként a Real ellen: "Ha itthon leszek, minden bizonnyal tiszteletemet teszem a Puskás-stadionba - mondta a korábbi Fradi-kedvenc. - Fogalmam sincs, ki szerepel a mi csapatunkban, és a Real sem biztos, hogy a komplett csapatával érkezik, bármit is mondanak. A szurkolók közé jegyért biztos, hogy nem állnék sorba. Ha én akarok, akkor be is jutok a mérkőzésre."

Dajka László a Las Palmas csatáraként 1987 és 1990 között négyszer is pályára léphetett a Real ellen: "Szeretnék kimenni a mérkőzésre, de felháborítónak tartom, hogy az MLSZ nem jelzett, hogy lenne-e erre a célra a volt válogatott játékosok számára jegy. Úgy érzem magam a szakmámban, mintha tetőfedő lennék. Nem vagyunk a madridiakkal egy súlcsoportban, az ő lazaságukat esetleg lelkesedésünkkel kompenzálhatjuk. Nem állnék be a pénztárba jegyekért, ez nem hiúsági kérdés, csupán igazságtalannak érzem a szövetség részéről." ---- Maguk a szervezők is meglepődtek azon, milyen nagy volt az első nap a kereslet a jegyek iránt. Néhány óra alatt mintegy 30 ezer belépő fogyott el, és az internetes szerver a nagy érdeklődés miatt kétszer fagyott le, amire még nem volt példa.

Szerdán természetesen még kinyitnak a pénztárak: a Puskás-stadionnál és a West Endben megint 10 órakor kezdődhet a roham, de jut belépő vidékre is, megéri tehét felkeresni az Ibusz-irodákat. És érdemes lesz sietni, hiszen könnyen lehet, hogy csütörtökön már nem lesz jegyárusítás.