Pedig a csapat első ellenfele a világranglista 33. helyén álló (Malajziáé a 114.), a tornagyőzelemre is esélyes Marokkó volt. A találkozón természetesen a marokkóiak játszottak fölényben, akik nem nagyon hagyták kibontakozni ellenfelüket, ám az első félidő két legnagyobb gólhelyzetét mégis a malájok hagyták ki. A második játékrészben aztán szinte felbillent a pálya, ám a válogatott kapusának, illetve időnként a szerencsének is köszönhetően végül maradt a gólnélküli döntetlen.
Hogy ez mennyire nagy eredmény a maláj futball-válogatott történetében, arra egy adat: legutóbb több mint 25 éve, az 1980-as moszkvai olimpia selejtezőjében szerzett pontot a válogatott a világranglista első 50 helyezettje közé tartozó csapattal szemben. A találkozó után a szövetség elnöke a maláj herceg telefonon gratulált az eredményhez.
A maláj válogatott második ellenfele a világranglista 177. helyén álló Pakisztán volt, s Bicskeiék számára az volt a tét, hogy győzelmük esetén már biztosan továbbjutnak csoportjukból a legjobb nyolc közé. Ezt végül sikerült kivívnia a gárdának, amely 2-0-ra nyert.