______nem kell rovatba!________ A kapitány büszke a csapatára

A realisták azt mondják, vége az álomnak, ideje felébredni. Az optimisták azzal érvelnek, igenis van még esély, érdemes számolgatni, hiszen öt győzelem, s a magyar válogatott máris ott lehet a németországi világbajnokságon. Furcsa kettősség dolgozik most a magyar szurkolókban. Egyrészt sokan értékelik a válogatott szerda este tapasztalt küzdeni tudását, no meg az értékes döntetlent a bolgárok elleni mérkőzésen, másrészt viszont ott van az a fránya álomkergetés.Hogy majd most valóban sikerül kiharcolnunk a világbajnoki részvételt. Ezzel van a baj, hogy sokan belelovalták magukat az évek, évtizedek óta várt sikerbe, s amikor a holland játékvezető véget vetett a Magyarország-Bulgária találkozónak, ott maradt szárazon, lecsupaszítva az egy pont. Egy aprócska pont, amely millimétereket sem vitt előre minket a hosszú úton. A realisták azt mondják, vége az álomnak, de sokan hozzáteszik, bravó, fiúk, régen küzdöttetek ilyen elánnal. Taps, ha nem is vastaps kísérte az öltözőbe a magyar csapat tagjait, mintegy jelezve, valóban elismerés illeti a Lothar Matthäus vezette válogatott tagjait. Nagy gond az, hogynem jó az erőnlétMit kezdjünk tehát ezzel az 1-1-gyel?Mit kezdjünk az álmainkkal - no, meg az előttünk álló hónapokkal?A szövetségi kapitány már a találkozót követő sajtótájékoztatón is hangsúlyozta, hogy igenis van esélyünk, senki se adja fel, és még véletlenül se ejtsék ki előtte a "kiestünk" kifejezést. Ugyanezt megismételte nekünk másnap egy belvárosi étteremben is. Lothar Matthäus bizakodónak és elszántnak tűnt, és ha nem is a már kivívott továbbjutásunkra az általa másfél éve emlegetett világbajnoki részvételre esküdözött, de a sikeres folytatásra igen. Merthogy Lothar Matthäus marad.- Nem tudom, aludt-e az éjszaka, az viszont biztos, hogy volt ideje gondolkodni, lehiggadni, átértékelni a szerda esti meccset. Még most is azt mondja, maradt esélyünk a továbbjutásra?- Igen, igen és igen - mondta a kapitány. - Akarja, hogy elmondjam még legalább ötször? A találkozó utáni sajtótájékoztatón is erről faggattak, megpróbálták sokféleképpen kiszedni belőlem: ugye kiestünk, mondjam már ki, hogy vége mindennnek, hogy elszálltak az esélyeink… Ilyet soha nem hallanak tőlem. Miért is mondanék ilyesmit, amikor elég csak ránézni a tábellára. Ha tud számolni, gyorsan rájöhet, hogy pontszámban beérhetjük a csoport élén menetelő horvátokat és svédeket. - A süllyedő Titanicon is az utolsó pillanatig játszottak a zenészek…- Mit akar ezzel mondani? - A mi csapatunknak még hátravan öt mérkőzése, éppen annyi, mint a riválisoknak, ám a helyzetünk finoman fogalmazva is pokolinak mondható. A horvátok és a svédek magabiztosan menetelnek, nekünk őket kellene legyőznünk Budapesten, méghozzá ha az egymás elleni eredmény számítana, akkor legalább négy-négy góllal. És akkor még nem említettük, hogy Izlandon ma már nem lehet biztosra menni…- Elképesztő ez a pesszimizmus. Miért nem arról beszél, hogy igenis jobbak leszünk az izlandiaknál és a máltaiaknál. Ez ugye még nem tartozik a bravúr kategóriába, és aztán hat ponttal a hátunk mögött bármi előfordulhat a svédek és horvátok ellen. Most meséljem el ezredszer, hogy a Bayern München játékosaként szinte már fogtam a Bajnokok Ligája-serleget, lelki szemeim előtt megjelent, ahogy tiszteletkört futok a csapattársaimmal, aztán jött egy szédületes hajrá, és a Manchester United ünnepelt helyettünk. A futballban bármi előfordulhat, és ez még Magyarországon is igaz. - Csakhogy a csodáért is meg kell dolgozni. Éppenséggel ön volt az, aki egy héten át mondogatta, hogy az itthon szereplő játékosok fáradtak, aztán tessék, a bolgárok ellen a hatvanadik perc tájékán elfogyott az erő.- Látja, most rátapintott a lényegre: nekem olyan futballistákból kell ütőképes válogatottat faragnom, akik a klubjaikban nem kapják meg a megfelelő fizikális és mentális felkészítést. Én nyolc nap alatt nem tudok csodát tenni. Amíg nem változik itthon a szemlélet, amíg a klubok nem lesznek partnerek és nem sorakoznak a válogatott mellé, mögé, addig valóban csak álmodozhatunk. Tény, az itthon játszó válogatottak egy óra futás után elkészültek az erejükkel. Állítom, ha most szerdán kilencven percen át tart az erő és a koncentráció, akkor megnyertük volna ezt a mérkőzést. külföldről isjöhetnének edzők- A találkozót követően azt mondta: igazságos döntetlen született. Tartja ezt a véleményét?- Igen. Az érezhető fáradtság ellenére az utolsó húsz percben rendkívül aktív volt a csapatom. Ráadásul kockáztattam is. Négy csatárral rohamoztunk, és ez végül meghozta az eredményt. Elismerem, szerencse is kellett az egyenlítő találathoz, de ezt a szerencsét mi igenis kiharcoltuk magunknak. Azt sem tagadhatom, hogy a bolgárok közelebb álltak a második gól megszerzéséhez, mint mi az egyenlítéshez, de a játékosaim annyira akarták a sikert, olyan lelkesen és alázattal futballoztak, hogy rászolgáltak a döntetlenre. Írja csak le azt is, hogy büszke vagyok a csapatomra. Büszke vagyok arra is, ami az elmúlt tizenöt hónapban, azaz amióta kapitányként dolgozom, a magyar futballban történt. Én nem dobom be a törülközőt!- Mégis, mire gondol? A németek elleni kettő nullás, a skótok elleni három nullás győzelemre, az új buszra, esetleg az újabb és újabb szponzorokra?- Minderre együtt. Mert mindez a válogatott körül történik. Nem akarok itt megint a ligával foglalkozni, mert előre hallom a reakciókat, bár azok engem hidegen hagynak, de… Amit a liga az elmúlt években csinált, arra nehéz jelzőket találni. Most már ott is rend lesz, eljött az idő a magyar labdarúgás megújítására. Igenis vannak európai mércével mérve is jó futballisták, most már kialakult egy váz, amire tudok építeni. A középpályássorunk erős, és ha mindenki harcra kész, akkor ott játszathatom a szerdán is remekül teljesítő Böőr Zoltánt, a sérüléséből előbb-utóbb felépülő Lisztes Krisztiánt és Pető Tamást, a hamarosan magyar állampolgársághoz jutó debreceni Ronald Habit és még folytathatnám. Ha bírjuk kilencven percig az iramot, bárki ellen nyerhetünk.- De nem bírjuk…- Ezen is változtatni kell! Összehívom a klubok edzőit és vezetőit, a tulajdonosokat, az igazgatókat, mindenkivel leülök és elmondom: csak összefogással érhetünk el sikereket. Tudom, hogy nincs pénz, de ezen is lehet változtatni, jönnének szponzorok, lennének befektetők, akiket érdekelne a magyar futball, még klubszinten is. Megmondom a tulajdonosoknak, csak olyan edzőt alkalmazzanak, akik korszerű munkát végeznek, akik valóban tökéletesen készítik fel a játékosokat. Ha itthon nincsenek ilyen trénerek, akkor majd mi hozunk külföldről.- Ennek aztán örül majd a magyar edzői kar… Ez úgy hangzik, mint egy ultimátum.- Szó sincs ultimátumról, a tehetséges, szorgalmas edzők helye biztos, ám az, aki alkalmatlan hosszú távon, aki nem segíti a válogatott munkáját, azt le kell cserélni. A magyar labdarúgásnak legalább húszéves lemaradása van a nemzetközi színvonaltól. Tudomásul kell venni, annak idején a magyar edzők oktatták futballra a világot, mostanra mindez megfordult, azaz jöjjenek ide felkészült külföldi szakemberek, akiktől sokat lehet tanulni. Nem sértődött meg,de majd visszavág- Tegye a szívére a kezét: a jelenlegi magyar válogatottnak helye van a világbajnokságon? Mindezt azért is kérdezem, mert a pozitív gondolkodása ellenére felsorolt most sok-sok negatívumot, amelyet magunk is látunk, érzékelünk hosszú ideje.- Még egyszer elmondom: igenis pozitív fejlődés tapasztalható a válogatottnál, profi stáb veszi körül a csapatot, egyre több a szponzor, és most már látom, hogy a játékosok akarásával sincs gond. Azt szeretném, ha élne, lüktetne a magyar futball, és kérdem: ha így lesz, akkor miért ne lehetnénk ott a világbajnokságon?- Auf Wiedersehen - írtuk a csütörtöki címlapunkon. Viszlát, Németország, világbajnoki álmok…- Azt gondolja, az újságok meg tudnak lepni engem bármivel is? Futballistaként hozzászoktam a sajtó különböző megnyilvánulásaihoz. Az "Auf Wiedersehent" úgy fogtam föl, hogy Magyarországra mindig visszavárnak. Eszem ágában sincs elmenni, de ha ez egy ilyen üzenet volt, akkor válaszolom: találkozunk a világbajnokságon. Addig pedig a csapattal együtt az eredményeinkkel vágunk vissza a kritikusainknak.