Isztambul fázik és óvatos. Ha Ali baba élne most, bizony nem turbánban, hanem meleg kötött fejfedőben, esetleg Galatasaray- vagy Fenerbahce-címerrel díszített baseballsapkában mászkálna.
Lesz hó, vagy nem lesz hó? Rajczi Péter olykor az eget is kémlelte (Fotó:Meggyesi Bálint)
Lesz hó, vagy nem lesz hó? Rajczi Péter olykor az eget is kémlelte (Fotó:Meggyesi Bálint)
A Boszporusz partján fekvő, lenyűgöző hangulatú kikötővárosban az emberek, no meg a hidegben is zöldellő pálmafák riadtan tekintgetnek az ég felé. Ám ezúttal nem Allahot fürkészik, hanem a hófelhőket. A hőmérő higanyszála még hosszas dörzsölés után sem kúszik öt Celsius-fok fölé. Az egykori Konstantinápoly, a bizánci birodalom fővárosa igazi télies időt kapott.
A taxikat is alaposan átvizsgálják
Ám hiába múltak, repültek az évszázadok, a 40 rabló a jelek szerint még mindig riogat. Isztambul fázik és óvatos, s az is lehet, hogy nem a 40 rabló, hanem a ki tudja hány terrorista miatt. Mással aligha magyarázható, hogy gurul az ember fia gyanútlanul egy török zenétől hangos taxival a Conrad Hotel felé, aztán a szállóhoz érve a parkoló előtt leállítják, és kisebbfajta tűzszerészraj ugrik elő harcra készen. Ahány autó csak erre járt, azt mind megállították, aztán vizsgálták alul, felül, mindenhol. Szép új világ. Szultán vagy pasa helyett néhány gyanakvó pasas fogadja a látogatót. De turistában így sincs hiány. Itt vannak például az oroszok. Jártak ők már itt, például 1878-ban, amikor egész sereggel álltak harcra készen Isztambul kapuja előtt. Most megint megszállták a várost, de már nem a spájzban, hanem jóval beljebb, a fürdőszobában vannak. Egészen pontosan a Conrad Hotel uszodájában, éppen ott, ahol a hatos megállt. Hogy ki lesz a hatos!? Igen, ez izgalmas kérdésnek tűnt napközben, a válasz pedig csak kedd este, egészen késő este született meg. Lothar Matthäus szövetségi kapitány ugyanis ekkor, a tréning után hirdette ki az összeállítást, s mondta meg, ki hányas dresszben játszik szerdán. Mert hideg ide, tétnélküliség oda, azért igencsak fontos meccset játszik a magyar válogatott. A mieink egyébként helyi idő szerint fél ötkor érkeztek meg az ötcsillagos szállóba, majd mindenki rohant fel a szobájába. Gyors öltözés, még gyorsabb uzsonna, aztán usgyi fel a buszra, s a csapat meg sem állt az Olimpiai stadionig. Itt rendezik az idei Bajnokok Ligája-döntőt, ám gyaníthatóan szerdán magyar idő szerint három órakor kisebb lesz az érdeklődés. Az egyik szervező arra a kérdésre, mennyi nézőt vár a Szaúd-Arábia-Magyarország összecsapásra, határozottan kijelentette: huszonötöt…
Uraim, színpadra! A két ferencvárosi játékos, Huszti Szabolcs (balra) és Lipcsei Péter utolsó szerelésigazítása a tegnap esti tréning elôtt (Fotó:Meggyesi Bálint)
Nem huszonötezret, hanem huszonötöt… Lehet, ez lesz minden idők negatív nézőcsúcsa, már ami a magyarokat illeti. Noha volt olyan semleges pályán lejátszott meccs 1972-ben, amikor Belgrádban 50 ezren figyelték, amint a mieink Szőke Istánnak a hajrában szerzett góljával 2-1-re legyőzték a románokat, bejutva ezzel a kontinensviadal négyes döntőjébe. az a fontos, mit eszik Nicolas Anelka
Ez a szerdai meccs egészen másról szól. Főpróba ez nekünk is, egy héttel a walesi kirándulás és másfél hónappal a bolgárok elleni rendkívül fontos világbajnoki selejtező előtt. Jó lenne most arról beszámolni, hogy Isztambult tűzbe, lázba hozta ez a válogatott mérkőzés, de ilyesmiről szó sincs. A törököket gyakorlatilag nem érdekli, hogy az a válogatott, amely egyszer, nem is olyan régen 6-0-ra győzött a nemzeti csapatuk ellen most itt mérkőzik a legutóbbi három világbajnokságon is szereplő Szaud-Arábiával. Ôket inkább az foglalkoztatja, hogy Nicolas Anelka mit reggelizik, milyen polgárpukkasztó lyukacsos csodatrikóban mutogatja magát, vagy éppen mosolyog az ezüsttel díszített fogsorával. A francia csatárcsillag a minap a Manchester Citytől a Fenerbahcéhoz igazolt, és most ő az első számú kedvenc. A lapok telis-tele vannak a fotóival. Ez persze cseppet sem zavarja Lothar Matthäust, aki azért utazott játékosaival Isztambulba, hogy először is legyőzze a szaúdiakat, másodsorban pedig, ha lesz rá ideje, megnézze mondjuk az Aja Sofia templomot, Isztambul legjelentősebb építészeti emlékét. A csapatot a repülőtéren amúgy Hódosi Gabriella konzul fogadta (az újságírók hada elmaradt, nem villogtak a vakuk…), aki rengeteg jó tanáccsal látta el a fiúkat, hogy mit nézzenek meg.
Mi ez alkalommal nem fázhatunk meg
Mintha legalábbis nyaralni jött volna a magyar válogatott. Szép is lenne. Ám valójában arról szól ez a túra, hogy aki Isztambulban jól játszik, annak a kapitány elmondása szerint is van esélye, hogy részese legyen a világbajnoki selejtezők megpróbáltatásainak. Tehát alakul még mindig a keret. A csapat a hideg isztambuli estében villanyfényes tréninget tartott az - kiadós buszozással megközelíthető - Olimpiai stadion edzőpályáján. Afféle átmozgató gyakorlás volt ez, hogy aztán máris rohanjon vissza szálláshelyére, majd jöjjön a vacsora, s ezt követően néhány rövid monológ, a fiúkat elkísérő vezetőktől. Hiszen elkél a biztatás - a 2005-ös esztendő megint csak sorsfordító év lesz a magyar labdarúgás életében. Isztambul fázik és óvatos. Mi magyarok szerdán nem fázhatunk rá - de nem lehetünk elég óvatosak. Ezt 2000. május 31-én Győrben egyszer már megtapasztalhattuk Szaúd-Arábia ellen. Ki nem emlékezne arra a 2-2-re, és a mérkőzés utolsó perceire…