Szombaton elbukott a kirakatcsapatunk

Mészöly Kálmán

"A tévében megkérdezték Lothar Matthäust: látta-e már a klubcsapatában játszani Hajnal Tamást vagy Kovács Pétert? A kapitány azt mondta, nem, én pedig majd’ leestem a székről. Akkor minek válogatja be őket? - indított az egykori szövetségi kapitány. - Hajnal Tamás aranyos gyerek, de egy ilyen produkció után hogyan lehet vele elégedett Lothar Matthäus? Vagy a másik: miért nem játszik Fehér Csaba? Millió dolgot nem értek, de ettől még szerezhettünk volna pontot Stockholmban. Csak ehhez be kell rúgni azt az egy helyzetet. Emlékszem, 1962-ben Fenyvesi Máté és Sándor Csikar is egymást zavarta a csehek ellen, végül kikaptunk 2:1-re. Nem szabad ekkorát hibázni, Torghelle Sanyi elfutását góllal kellett volna befejezni."
Molnár Balázs és Szabics Imre nagy igyekezetében azonban egymást taposta, kisvártatva meg Gyepes Gábor olyan príma átadással szöktette Henrik Larssont, hogy 1-1 helyett rögvest 2-0 lett az állás. A gólpassz jegyzője mindazonáltal leszögezte: azért hadd ne akassza már fel magát.
"Én a középhátvéd posztján játszottam, hát nyugodtan mondhatom, ne magyarázkodjon a játékos, hanem szégyellje magát. Ilyen helyzetben nem lehet védekezni, el kellett volna rúgni a labdát a fenébe, és akkor nincs miről beszélni."
Kiérződik Mészöly Kálmán hangján, hogy csalódott, nem erre számított. Főleg, hogy fél éve még maga a kapitány is azt akarta, ilyen sorrendben meccseljen a válogatott. "Méghogy a horvátok vagy a svédek leeresztettek az Eb után… Mennyit kapunk, ha legjobb formájukban játszanak?"
Szóval, lehet temetni, más kérdés, hogy a maradék, egyre izgalommentesebbnek tűnő fellépéseket a német edző vagy más vezényelje: "Hadd ne én mondjam ki, kinek mit kellene tennie… Maradjunk annyiban, nagy nulla ez az egész." ---- Ahogy Szendrei Csámpi mondaná: a lepény hal először, a remény utoljára" - próbált némi vidámságot csempészni a 0-3 miatti felettébb keserű hangulatba az MLSZ utánpótlás-koordinátora, felidézve a hajdani válogatott kapus, Szendrei József szavait. Fájdalom, maguk a játékosok is sörözéssel párosuló kedélyes nevetgéléssel töltötték a szombat estét. Nyilasi Tibor amondó, a kapitányon múlik, hogy futballistái mennyit engednek meg maguknak, bár ha az ő korábbi edzősködése alatt valaki megszegte a házirendet, azt szépen megbüntette. Lehet, hogy Lothar Matthäus dühe a következő válogatott meccs meghívóinak postázásánál jelentkezik - már ha egyáltalán még a német szakvezető ül a kispadon. "Mint a szövetség alkalmazottja, nem akarok a saját fészkembe piszkítani, de az biztos, hogy a szurkolók nem ilyen szereplést vártak.

Bár ezzel a két vereséggel legalább lekerült a játékosok válláról minden teher…" - fedezett fel valami pozitívumot Nyilasi Tibor, igaz, ennek annyira nem tudunk örülni, egy stockholmi iksz például sokkal jobban esett volna.
"Amíg a statikus védekezést játszhatjuk, a csatárok kénytelenek háttal állni a kapunknak, addig az ellenfelek tehetetlenek, és van esélyünk a jó eredményre. De a bekapott gól után kénytelenek voltunk kitámadni, és akkor a svédek már szemből próbálkozhattak. Ez lett a vége."
Vége, legalábbis a számolgatásoknak.
"Még mindig millió tehetség van a magyar labdarúgásban, de mi állandóan csak a kirakatcsapatot minősítjük. Ez a kirakatcsapat most kikapott Stockholmban, és szinte minden továbbjutási esélyét elveszítette. Nagyon nem jól mennek a dolgok most mifelénk." ---- Lássuk, egy másik szövetségi kapitány mit vár el játékosaitól egy - szerencsére igen ritka - vereség után.
"Nálunk az a szabály, hogy ha kikapunk, illetve, ha egy gyengébb csapattal döntetlent játszunk, akkor másnapig azért mindenki fogja be a száját, és ne érezze magát olyan jól - hallottuk a pólós terápiát Kemény Dénestől. - Még csak az kellene, hogy a vereséget is lerázzuk magunkról, mint kutya a vizet. Persze, napokig nem kell senkinek lógatni az orrát, a következő edzésen már vidám arcokat akarok látni."
A vízilabdázók nagyfőnöke azt mondja, focis kollégája nyugodtan megtarthatja állását, ez a két vereség nem ok arra, hogy elköszönjön. "Le a kalappal előtte, hogy most, amikor ilyen nehézzé vált a helyzet, nem hagyja magára a csapatot. Úgy gondolom, képes felrázni a játékosokat, és egy óriási bravúrral még elérhető lesz a második hely. Persze, tudom, a realitás mást mutat, de én azért szurkolok a futballistáknak."

Szurkolunk mi is, csak egy-két válogatási elvet nem értünk. Kérdezzük is Kemény Dénest: szokott meghívni olyan játékost, akit még sosem látott pólózni?
"Vízilabdában ez másképpen működik, hiszen ahhoz, hogy egyáltalán a keretbe nevezzek valakit, fél évig kötelező a válogatott edzéseire járni. Hallom én is a pletykákat, hogy Lothar Matthäus menedzsmentjének is köze lehet az összeállításhoz, de én úgy gondolom, a kapitány az általa legjobbnak tartott megoldást választotta. Kár, hogy ez most csak vereséghez vezetett." ---- "Ami történik, az katasztrófa - nyitott az egykori ötszörös világválogatott labdarúgó. - Ha egy szövetségi kapitány a válogatott meccsen ismeri meg a játékosait, mert korábban még sohasem látta őket futballozni, az pedig egyenesen nevetséges. Szerencsére én már megismertem a fiúkat Nyíregyházán, hát közülük többet bátran ajánlanék a kapitánynak, nem lenne rosszabb a csapat…"
Détári Lajos nem is érti azokat, akik még mindig istenítik Lothar Matthäust, hiszen megbukott vele a válogatott, az utóbbi évtized leggyengébb kezdését produkálták vele a magyarok. "Van olyan újságíró, aki annyira Lothar Matthäus hatása alá került, hogy szerinte egy magyar edzővel hat nullára kapunk ki Stockholmban. Ne vicceljünk már! Elöl álldogál Torghelle Sanyi, mögötte meg harmincméteres üres tér? Miért nem mehetett följebb Szabics Imre vagy Gera Zoltán? Ez a bátor támadójáték, ez a három csatár? Vegyük már észre, semmiféle eredménye nincs Lothar Matthäusnak: igen, nyertünk néhány barátságos meccsen, de ez már senkit nem érdekel, nekünk a selejtezőkön kellene győzni."
Fájdalom, ott nem nagyon sikerül, ezért a kapitány dühös nevetgélő játékosaira. "Nem értem én ezt a kirohanást. Ez nem olyan meccs volt, hogy az ember a végén odavágja a cipőjét a szekrényhez. Szemernyi esélyünk sem volt, ilyenkor csak kényszeredett mosollyal lehet gratulálni az ellenfélnek, hogy gyerekek, agyonvertetek bennünket. A kapitány mérges lehet ugyan azokra a futballistákra, akiket éppen ő hívott meg, de azért fogadja már el: a játékos csinál belőle jó edzőt, és nem fordítva."
Na de most már az a nagy kérdés, ezeknek a játékosoknak lesz-e még lehetőségük javítani avagy rombolni a kapitány presztízsét, vagy hamarosan újra váltás lesz a kispadon. Mit gondol Détári Lajos, menjen a német edző? "Nem kell ide új ember, hagyjuk továbbra is Lothar Matthäust dolgozni. Megígérte, hogy kiviszi Németországba a válogatottat. Remélem, már befizetett egy Neckermann-útra…" ---- Lothar Matthäust az eredménytelenség miatt egyre több támadás éri mostanában, azonban ha kritikai észrevételekről van szó, akkor ő sem fukarkodik a szavakkal. A szombati mérkőzés után a stockholmi Arlanda-repülőtér várakozótermében ugyanis elkezdte mondani a magáét. A válogatott szövetségi kapitánya azt rótta játékosai szemére, hogy legtöbbjüket szemmel láthatóan nem viselte meg kellőképpen a svédek elleni súlyos vereség.
"Mérges voltam, hiszen a mérkőzés lefújása után arra értem be az öltözőbe, hogy néhány játékos mobiltelefonál, néhányan pedig minden feszültség nélkül beszélgetnek - mondta a német szakember. - Ez számomra elfogadhatatlan, hiszen ha én játszom ezen a mérkőzésen, és ilyen vereséget szenvedünk, akkor biztos, hogy minimum a falhoz vágdosom a cipőimet. Ez normális esetben így működne."
Gyepes Gábor gólpasszára ekképpen reagált Lothar Matthäus.
"Óriási hiba volt, nincs mit ezen szépíteni. Ilyen szinten nem lehet ekkora bakit elkövetni, ettől függetlenül nem lenne korrekt kizárólag az ő nyakába varrni a vereséget. Gyepes kiváló játékos, remek fizikai adottságokkal, és bízom benne, hogy legközelebb jobban oldja majd meg a feladatot."
Sokan - például Détári Lajos és Mészöly Kálmán - egyébként azért is kritizálták a kapitányt, mert beválogatása előtt egyszer sem látta játszani Hajnal Tamást, a fiatal játékos mégis megkapta a behívót.
"Hajnal Tamást nagyon jól ismerem, hiszen korábban Németországban profiskodott, így meglehetősen sok információval rendelkezem róla. Sokan nagy tehetségnek tartják, ám szerintem ő már nemcsak a jövő embere, hanem egy igazi, érett játékos. Belgiumban is figyelemmel kísérem pályafutását, és miután onnan csak jó hírek jöttek, így kaphatott behívót a keretbe. A stockholmi találkozón be is bizonyította, valóban lehet rá számítani."
És bár az általunk megkérdezett edzők többsége burkoltan, avagy burkolatlanul távozásra szólította, a német szakember újfent leszögezte: marad.