Mészöly Géza fejet hajtott a japánok előtt, majd fordult a kocka

Na jó, némi különbség azért akad: amíg négy évtizede Csehszlovákia, addig most Japán hajtott fejet a győztes előtt. A biccentést amúgy szó szerint tessenek érteni, részint mert arrafelé ez a másik megbecsülésének a jele, részint mert a találkozót követő sajtótájékoztatón a hazai újságírók tapssal és lelkes hajlongással fogadták a hivatalosan magyar B-válogatottként bejegyzett együttes szakvezetőjét, Mészöly Gézát.
"A találkozót felvezető összejövetelen én köszöntöttem a házigazdákat ily módon, úgy vettem észre, ezt örömmel fogadják, meglehet, a lefújás után ezt viszonozták" - jelezte a hazatérő tréner, hogy hamar alkalmazkodott a távol-keleti tradíciókhoz. A "civilben" az Újpestet irányító szakember aztán áttért a túra értékelésére: "A húszórás utazást követően amilyen fáradtan, olyan büszkén érkeztünk haza, mert egy remek ellenfelet jó játékkal sikerült legyőznünk. A riválisról érdemes tudni, hogy gyakorlatilag a japánok olimpiai csapatával találtuk szemben magunkat, amely bár évek óta együtt készül, ezen a meccsen felvonultatott új futballistákat: a nagyválogatottból négyen is csatlakoztak a fiatalokhoz. A kezdés, mi több, még az elutazás előtt is elmondtam a fiúknak: remélem, számukra nem csupán a tokiói városnézés a vonzó, hanem a címeres mezben való szereplés lehetősége is, és a pálya szélén örömmel láttam viszont, hogy egytől egyig úgy hajtottak, mintha a saját maguk ötkarikás döntőjét vívnák éppen."
A hasonlat mellesleg azért sem sántít, mert a rendezők azzal indítottak, hogy behozták az olimpiai lángot, amely aztán 90 percen keresztül égett. A körítés máskülönben is tökéletes volt: már másfél órával az első labdaérintés előtt 15 ezer, a nemzeti együttes szerelésébe bújt fanatikus borította kékbe a lelátót, a Himnuszt egy, a szigetországban élő magyar hölgy énekelte el, miközben a tribünön vagy 150 honfitársunknak szorítottak helyet a szervezők. A házigazdákat mellesleg a kedvesen kívül még egy jelzővel illette Mészöly Géza, mégpedig a precízzel: "Kaptunk egy másodpercre pontosan lebontott programot, amelyben leírták, mikor induljunk melegíteni, mikor vonuljunk ki, sőt még azt is lerajzolták, hová álljunk." Még jó, hogy azt nem szabták meg, mikor szerezhet gólt a magyar válogatott, így 1-1-es állásnál, a 90. percben Leandro bevághatta a győztes találatot…
"Kár, hogy itthon nem láthatták azt a jelenetsort, ahogy a csapat a mindent eldöntő gólt fogadta, abból egyértelműen kiderült, a srácoknak mennyire fontos volt ez a meccs - lelkendezett a szakvezető. - Mielőtt elbúcsúztunk volna egymástól, nem egy játékos odajött hozzám, hogy megköszönje a lehetőséget, s ez elmondhatatlanul jólesett. Azt viszont elmondhatom, hogy nekem is megtiszteltetés volt velük dolgozni."