A ráadásban veszett el a csata

A trénereket a Honvéd edzőpárosa, Bognár György és Kovács Kálmán, valamint Csank János, míg a drukkereket a csütörtök este befutó kispesti sereg képviselte. A "fapados" géppel útra kelő fanatikusok amúgy igen hosszú túrára vállalkoztak, mint kiderült, retúrjegyük a jövő keddre érvényes…

Róth Antal csapata viszont már csütörtökön megérkezett a Stockholmtól mintegy 60 kilométerre fekvő városkába, ahol délután már edzést is tartott a másnapi mérkőzés helyszínén. A péntek délelőtt valamivel lazábban telt, csupán a rövid séta mozgatta meg a játékosokat. Aktivizálni persze este kellett magukat, s becsületükre váljék, miután egy helybéli művész szó szerint eltrombitálta a himnuszokat, alaposan nekiveselkedtek. Ennek eredményeképpen Vanczák Vilmos vezetéshez is juttathatta volna a vendéggárdát, ha a rivális kapuja előtt kicsit bátrabban próbál játékba avatkozni.
Nagy kár, hogy odaát Dennis Jonsson jóval határozottabbnak bizonyult, amikor a 12. percben olyan távolságból vállalkozott lövésre, hogy azt talán még a messziről felettébb jól célzó Igaly Diána sem kockáztatta volna meg… Ahhoz képest, hogy arra lehetett számítani, előreívelt labdákból, illetve fejesekből veszélyeztetnek majd a vendéglátók, szinte a Kígyó térről becsapódott egy bomba… Öröm az ürömben, hogy a Svédországba minimum a döntetlenért érkező magyar együttes a meglepő, de számunkra korántsem mulatságos gól után sem tört össze, hanem ott folytatta, ahol a 12. percben abbahagyta: rendületlenül ment előre, mint hajdanán az úttörők… Igaz, közben arra is ügyelnie kellett, hogy hátul ne nyíljon ki, mert - főleg a nagyválogatottban már három alkalommal is szóhoz jutó Alexander Farnerud révén - egy-egy svéd ellenakció során bizony volt okunk a körömrágásra. Más szóval: a második ligás Enköping első osztályú arénáját zsúfolásig megtöltő négy és fél ezer néző jó meccsen dörzsölhette az öt fokban kissé átfagyott tenyerét - vonatkozik ez leginkább a házigazdákért szorítókra, akik éljenezve köszöntötték a pihenőre egygólos előnnyel vonuló csapatukat.
A szünetben a drukkerek forró teát, az újságírók pedig statisztikát kaptak; az első játékrész lefújása után két perccel (!) kiadott adatlapból is kiderült, hogy addig teljesen egyenrangú küzdelem zajlott a gyepen: a labdabirtoklás aránya 53:47 volt, miközben itt is, ott is hat-hat kapura lövést regisztrálhatott a derék szerkesztő (sőt, a lesek és a kiállítások száma is egyenlő volt: 0:0). A vendéglátók hetedik kísérlete - az elsőhöz hasonlóan - is beakadhatott volna, Kovács Zoltán azonban nagy bravúrral hárított Jon Jönsson életerős lövését követően. Aztán megint jött Jönsson: ezúttal fejjel próbálkozott, de így sem tudott túljárni a belelendülő Kovács kapus eszén.
Ha nem is egy újabb svéd gól miatt, de mégis rosszabbra fordult a helyzet, amikor Máté Péter megkapta második sárga lapját ezen az estén. Ami talán csodaszámba ment: a kétszeresen is hátrányban lévő magyar együttes ezután sem adta fel, és ennek a 77. percben meg is lett az eredménye. Vanczák Vilmos gólja talán ezúttal az egy pontnál is többet érhetett volna a minden elismerést megérdemlően harcoló magyar utánpótlás-válogatott számára.
Sajnos utolérte azonban a gárdát a magyar átok: a hajrában képtelenek voltak összpontosítani a hátvédek, és ezért súlyos árat kellett fizetni. Egy előre vágott labda Björn Runström elé került, akit Pollák Zoltán lerántani sem tudott, s az addig sokat rontó svéd most nem hibázott. Egyetlen fájdalmas rövidzárlat miatt fölöslegessé vált minden erőfeszítés, a magyar csapat vesztesen hagyta el a pályát Enköpingben…

A csoport további mérkőzésein:
Horvátország-Bulgária 1-0, Málta-Izland 1-0 ---- 12. perc: Egy bal oldali svéd szögletrúgás után ugyan még sikerült a 16-oson kívülre tisztázni, ám 28 méterre a kaputól Jonsson a combjával "lekezelte" a labdát, és hatalmas lövést zúdított Kovács Zoltán felségterülete felé. A magyar kapus legnagyobb meglepetésére a meredeken lefelé zúduló labda a léc alá csapódott - Kovács hiába nyújtózott, már nem tudott hárítani.
1-0
18. perc: Szöglet a másik kapunál is. A Magasföldi által középre küldött labdát röviden csúsztatták meg a svédek, az érkező Vadócz pedig 12 méterről csak centikkel tévesztette el a bal felső sarkot.
53. perc: Egy nevetséges szabadrúgásból veszélyeztettek a hazaiak: Djuric dobta fel látványosan magát közvetlenül a magyar 16-os előtt. A tévesen megítélt pontrúgásból Jönsson lőtte kapura a labdát, ám Kovács bravúrral szögletre mentett.
64. perc: Ez viszont butaság volt: Runström vette el Mátétól a labdát a felezővonalnál, amely így Anderssonhoz került, a diósgyőri hátvéd azonban nagy igyekezetében nyújtott lábbal rácsúszott a svéd támadó lábára - villant a jogos sárga, amely sajnos már a második volt, így Mátét a bíró leparancsolta a pályáról.
77. perc: Tőzsér szöglete után az ötösön felugró Feczesin fejelt, azaz vállalt kapura, Källkvist csak maga elé tudta ejteni a labdát, amit a berobbanó Vanczák néhány centiről jobbal a kapu jobb oldalába pofozott.
1-1
92. perc: Már maguk a svédek sem bíztak talán a sikerben, amikor egy hosszú előrevágott labdát Dahlberg csúsztatott meg a 16-oson belül, és az addig minden labdáról lekéső Runström most jókor, azaz számunkra roszkor érkezett, 12 méterről jobbal a kifutó Kovács mellett a kapu jobb oldalába pörgetett.
2-1 ---- Noha csak az utolsó percben szereztük meg a győztes gólt, megérdemelten nyertünk az amúgy roppant szimpatikus magyar csapat ellen, mert több helyzetünk volt ezen a mérkőzésen.
Torbjörn Nilsson a svédek szövetségi edzője

Nagyon kiegyensúlyozott meccs volt, az első félidőben jobban játszottunk, mint a másodikban. Sajnos a végén néhány buta hiba a svédek javára döntötte el a meccset.
Róth Antal a magyarok szövetségi edzője


Játékvezető értékelése:
Játékvezető: Bülent Demirlek (8). Egy-két apróbb mezőnybeli tévedéstől eltekintve a török bíró jól vezette a találkozót, a kiállítás jogosságához nem férhetett kétség.
Asszisztensek: Bülent Gökcü, Alper Ulusoy - mindhárom török


Fény és árnyék

Enköpingben minden varázslatos volt péntek este: a kedves fogadtatás, a gyönyörű pálya, a zsúfolásig telt nézőtér, megható volt még az eltrombitált magyar Himnusz is - itt élmény volt futballmeccsen nézőként részt venni. Csak az eredményt tudnánk feledni…

Semmi másra nem lehetett kifogás, mint a viszonylag késői kezdésre. A messziről jött ember azt hitte, a sötétedés, a csípős hideg akadálya lesz annak, hogy a nézők felüljenek a lelátóra, de… a svédek ennél jobban szeretik a focit, és a fiatalokra is kíváncsiak voltak.