A nagy talpra állás - akár ez is lehetne eme munkadolgozat címe, ha a magyar utánpótlás-válogatott véghez vitte volna azt a bravúrt, hogy egy gyengécske első játékrészt és 0-1-es félidei állást követően 45 perc leforgása alatt megfordítja az eredményt.
Róth Antal egy félidôn át komor hangulatban ült a kispadon, a szünet után viszont nem akart hinni a szemének, hogy ugyanaz a csapata van-e a pályán (fotók: M. Németh Péter)
Róth Antal egy félidôn át komor hangulatban ült a kispadon, a szünet után viszont nem akart hinni a szemének, hogy ugyanaz a csapata van-e a pályán (fotók: M. Németh Péter)
Kár, hogy a feltételes mód használatából kiderül, 0-1-ről nem jutott 2-1-re Róth Antal csapata; holott a vendégegyüttes elismerésre méltó teljesítménnyel rukkolt elő a Zágrábtól tíz kilométerre lévő Velika Goricában rendezett kontinensbajnoki selejtező második felében. Csak az az első szakasz ne lett volna… Mert bizony abban a periódusban a szakmát nem kisebb nevektől, mint a 62-szeres válogatott Aljosa Asanovictól, illetve a nemzeti dresszt 44 alkalommal magára öltő Slaven Bilictől tanuló horvát fiatalok gyorsan dönthettek volna a három pont sorsáról, ha mondjuk, a helyzeteik felét kihasználják. Róth Antal szövetségi edző említette is játékosainak a szünetben, "…fiúk, megköszönhetitek, hogy még nem úszott el a meccs". Gyanítható, a higgadt szakember által használt hangnem, no meg a sikeresebb folytatással kapcsolatos tanácsok sokat lendítettek a csapaton, így eshetett meg, hogy - a trénert idézve - "…a második félidőben az öltözőben hagyták az ijedtségüket, s akkor már tudásukhoz mérten futballoztak a srácok". Mi tesszük hozzá: sajnálatos, hogy a javuló forma csupán a komoly lehetőségek kidolgozásához volt elegendő, azok értékesítésére már nem tellett a gárda erejéből. S hogy miként fordulhatott ily rövid időn belül oly nagyot a világ a mieinkkel? "Baljós előjellekkel készültünk a találkozóra, hiszen négy kulcsember is kidőlt a sorból, ketten ráadásul az utolsó pillanatban. Nos, ez negyvenöt percen keresztül éreztette a hatását, labdarúgóim ekkor nem igazán vették fel a játék ritmusát. Sem védekezésben, sem támadásban nem azt nyújtották, amit megbeszéltünk. Ellenben a második félidőben nem sokon múlott, hogy a szememet dörzsöljem: noha tisztában voltam vele, hogy ugyanaz a társaság van a gyepen, mégis olyan érzésem támadt, mintha egy másik csapatot látnék…" - magyarázta Róth Antal, aki a lefújást követően azonnal buszra ült együttesével, hogy szombat délelőtt már a dunavarsányi edzőtáborban vezényeljen gyakorlást Vadócz Krisztiánéknak. Nyilvánvaló, kedden kizárólag a "második" együttessel lenne szerencsés pályára lépni Izland ellenében, hiszen - ismételten az edző szavaival élve - "…azon az összecsapáson már nem hibázhatunk, Dunaújvárosban csakis a győzelem lesz elfogadható a számunkra". Bizakodásra azért van ok. És akkor végezetül újfent jegyezzük le a szakállas szakvezető ezzel kapcsolatos mondandóját: "Jó jel, hogy egy meccsen belül is tudtunk váltani, és aki az első félidőben rosszabbul teljesített, az is képes volt arra, hogy az idegességét levetkőzve feljavuljon, és hozzátegyen valamit a csapat játékához. Persze a magam részéről kiegyeznék azzal, ha legközelebb mindjárt jól kezdenénk, és később még jobbak lennénk…" ---- D ---- H