A játékosaim sikeréhesek

1. Megvan az elszántság, és megmaradt az optimizmus

- Végigálmodta már a mérkőzést?
- Persze.
- És? Győztünk?
- Ohó… Éppen a meccs vége előtt felébredtem, így hát… Sajnálom…
- Azért azt elárulhatná, mi voltunk a jobbak, vagy a horvátok.
- Nem, nem, nem… Legyen elég ennyi. Nem kell az előérzetekkel foglalkozni. A lényeg az, ami most történik velünk. A játékosaink jól érzik magukat, kellő elszántsággal várják a meccset, én pedig…
- Mondania sem kell: ön pedig mint mindig, most is optimista.
- Így van.

2. Tizenegy horvát farkas harap majd a Maksimir-stadionban

- Hát ez az… Az optimizmusa - ahogyan ígérte - átragadt mindenkire, és ismét eljött a pillanat: bárkit is kérdeztünk a világbajnoki selejtezővel kapcsolatban, régen tapasztalt lelkesedéssel ecsetelte, hogy ez az a csapat, amelyik Zágrábban megmutathatja, mi a magyarok istene.
- Nagyon jó! Így is kell hozzáállni a futballhoz. Ilyen az én mentalitásom is: mindig csak előre nézni, és a győzelemben hinni. Merthogy erős az ellenfél, jók a horvátok, de valahogy le kell őket is gyűrni.
- Mint a németeket és a skótokat.
- Ahogy mondja.
- No, igen csakhogy van némi különbség: ez a mostani tétmeccs a javából, és a horvátok úgy harapnak majd, mint ahogyan tizenegy farkas harap egyszerre.
- Ebben igaza van. És - egyelőre elméletben - mégis össze lehet hasonlítani a németek és a skótok ellen már lejátszott, mi több, megnyert meccsünket a horvátok ellen ránk váró összecsapással. Ugyanis, ha a csapat ugyanolyan kompakt módon futballozik, mint Kaiserslauternben, avagy Glasgow-ban, akkor "haraphatnak" minket a horvátok, nem ijedünk meg, sőt… ---- 3. A német sztár úgy hipnotizál, hogy mindenki kedvet kap a focihoz

Azért az túl egyszerűen hangzik, hogy "kompakt módon kell futballozni", és máris közelebb a siker. Gondolom, van valami különleges plusz, egy edzői megérzés, ami miatt ennyire bízik a játékosaiban, illetve bízik a csapatában. Elárulná, hogy mi ez? Vagy ez afféle műhelytitok, amit soha nem fecsegne ki?
- Nincs titok. A bizodalmam, a reményem nem fakad másból, minthogy a játékosaim fiatalok és éhesek a sikerre.
- Jól hangzik.
- Nemcsak, hogy jól hangzik, hanem ez minden. Az erő, az elszántság az, ami a futballban roppant fontos, és ami a labdarúgót viszi, viszi előre, és hihetetlen energiát szabadít fel benne a győzelem reményében.
- Komolyan mondom, úgy hipnotizál, hogy az ember most nekiindulna, és kissé pocakos civilként becsúszva szerelné a magyar kapu felé törő Dado Prsót.
- Ez is jól hangzik…

4. Félsiker, ha a játék örömét el tudjuk venni a házigazdáktól

- Persze azért ennél komolyabb ügyről van szó: ki állítja meg Dado Prsót? Ön a horvát sztárjátékosok közül többnek az ellenfele volt, gondolhatunk Niko Kovacra és Robert Kovacra, és minden bizonnyal azt is pontosan tudja, hogy e kivételes három tehetséggel együtt mire képes a rettegett csatárként számon tartott Ivan Klasnic. Szóval?
- Nagyon jók a horvátok. A védekező játékosaik remekül fejelnek, a támadóik életveszélyesek a kapura, és ahogyan mondta, jómagam is olyan horvát futballisták ellen szerepelhettem, akik kiváló képességekkel vannak megáldva. Éppen ezért nem is becsülöm, illetve, a mi csapatunból senki sem becsüli le az ellenfelet. Tisztában vagyok azzal, hogy a horvát játékosok elitbajnokságokban szerepelnek, de ez nem minden. Nálunk is vannak szép számmal olyanok, akik légiósként edződnek. Nekem éppen ezért eszembe sem jut - hacsak az újságírói kérdés rá nem kényszerít -, hogy bármilyen összevetést tegyek. Számomra természetes, hogy az ellenfélnél Dado Prso az egyik ász, ellenben nálunk a fájdalmat, a megalkuvást, a minden kínt kiállni képes, az ellenfélnél mindig vagányabb, és ma már az Angliában futballozó Torghelle Sándor rohamozza a kaput. A futballban mindenki egyenlő. Dado Prso a Glasgow Rangers csapatában küzd a csapatba kerülésért nap mint nap, Torghelle Sándor Angliában, a Crystal Palace-nál teszi ugyanezt. Ugyan mondja meg: melyiküknek van könnyebb dolga, mennyiben más ez vagy az a játékos?
- Annyiban, hogy a horvátok legjobbjai az Európa-bajnokságon is kipróbálhatták az erejüket.
- És? Mi pedig a világbajnoki részvételért küzdünk. Vitatkozhatunk, példákat, ellenpéldákat állíthatunk, de higgye el, a futballt nem érdemes túlmisztifikálni: ha az ellenfél - papíron - erősebb nálad, akkor neked az erős pontjait kell előbb legyűrnöd. Tudom, hogy nehéz mérkőzés vár ránk, de ugyanakkor abban is biztos vagyok, ha nekünk ezen a mérkőzésen sikerül elvennünk a horvátoktól a játék örömét - hiszen tagadhatatlan, hogy élvezetes, nagyszerű futballra képesek -, akkor a mi akaratunk érvényesülhet. ---- 5. Az Eb most már csak árnyék

- Még egyszer: a horvátok az Európa-bajnokságon parádés, kettő kettőre végződő meccset játszottak a franciákkal, és igencsak jól fociztak az angolok ellen, még akkor is, ha négy kettőre kikaptak.
- Két hónapja Portugáliában láttam a horvátokat, feltérképeztem őket, és azt mondom, amit hatvanegynéhány napja tapasztaltam, annak ma már a hatvan százaléka nem használható a mi meccsünk kapcsán. Elhiheti, becsukott szemmel, fejből tudom, ki, mit és hogyan játszik a horvátoknál, de önmagában ez a fajta ismeret nem elég. Az akarat, az önbecsülés, a hozzáállás, az egység rengeteget számít.

6. Zlatko Kranjcar csak most kezdte el az új csapat építését

- Ez is, az is megvan mindkét oldalon. Vagy ön úgy gondolja, jobb a mieink hozzáállása, nagyobb az egységük, mint az ellenfélé?
- Remélem, hogy igen. Sőt… Biztos vagyok abban, hogy igen. De ne a különbségeket, hanem a hasonlóságokat keressük, mert ott vannak azok a részletek, amelyek a mi javunkra billentik el a mérleget.
- Nosza, keressük.
- Lehet, hogy így elmondva erőltetett lesz… No, de nézzük csak… A lényeg a következőképpen foglalható össze: egy edző ismeri a játékosainak az érzéseit, odafigyel azokra, és pontosan tudja, mivel lehet még hatni a futballistára, mivel lehet felrázni, miképpen lehet feltüzelni.
- Megeszem a kalapom, ha nem ugyanezt teszi a horvát kapitány, Zlatko Kranjcar.
- Hát, nem vállalt túl nagy kockázatot. Zlatko Kranjcarnak most ugyanúgy nincs könnyű dolga, mint ahogyan nekem sem volt, amikor elkezdtem a kapitányi munkát, hiszen új csapatot kell építenie. Ennek vannak veszélyei, és persze, vannak előnyei is. Én arra gondoltam, hogy szemben a nagy rutint képviselő játékosokkal felálló horvátokkal, a csapategységet illetően nálunk az előny. ---- 7. A kapitány nem babonás és nincsenek kabalái

- Annak ellenére is kitart a véleménye mellett, hogy sorozatban kell szembesülnie azzal, Magyarországon nem mindegyik játékosnak egyformán értékes a címeres mez, lemondani a válogatottságot nem több egy rutinszerű bejelentkezésnél? Mit érez ilyenkor?
- Nagy csalódás ez, de olyan vagyok, aki ezen is túlteszi magát, és a következő pillanatban már még elszántabban néz a világba. A kínai mérkőzésünk előtt elkeserített, hogy sokan lemondták a szereplést, és mégis az volt az a túra, ami igazán egységessé tette a csapatot. Sőt! Ott és akkor állt össze az én igazi csapatom.
- Ez jó végszó - lenne. Csakhogy van itt még valami, amit szerettem volna megkérdezni: babonás-e, illetve, ha nem az, akkor milyen érzéssel várja ezt a nagy meccset?
- Nem hiszek a hókuszpókuszokban. Az én babonaságom az, amit unalomig ismételgetek: a pozitív hozzáállás. Nem kapaszkodhatok a kedvenc öltönyöm szegélyébe, egy sáldarabba, egy műanyag figurába, amikor a pályán a játékosaim azért küzdenek, hogy rátapadva az ellenfelükre kiszívják belőlük az erőt, a hitet, a lelkesedést… Nekem velük együtt kell küzdenem. Igaz, én ma már ezt csak a kispad előtt állva tehetem meg.