Király Gábor: két év Londonban

A Hertha BSC-t hét esztendő után elhagyó kapus a második magyar légiósa lesz a londoni klubnak, a 10-es mezt megkapó Torghelle Sándor néhány napja már a Palace alkalmazottjának vallhatja magát. Kettőjük közül csak Torghelle játszik a szombati, Sampdoria elleni barátságos mérkőzésen, Királynak, játékengedély hiányában, hétfőn kell csatlakoznia a kerethez.
- Ahhoz képest, hogy december óta tudja, elhagyja a Herthát, nem kapkodta el a szerződés aláírását.
- Már akkor tudtam, hogy nem fogok kapkodni, de arra nem gondoltam, hogy ennyire türelmes leszek - válaszolta lapunknak Király Gábor. - Megtapasztaltam, hogy kemény az élet, nem elég a szakembereket meggyőzni, hatást kell gyakorolni a kemény üzletemberekre is. Életem egyik fontos lépésén vagyok túl, ha nincs családom, lehet, hogy előbb és rosszabbul döntöttem volna, így viszont nem lehettem felelőtlen. Eddig nagyjából felépítettem az életemet, úgy érzem, ez a mozzanat is beleillik a képbe.

- Ha nincs a család, miben lett volna más a helyzet?
- Akkor alighanem nagyobb rizikót vállaltam volna. Elmentem volna az összes komoly tárgyalásra, sürgettem volna mindent és mindenkit, nem adtam volna esélyt a kluboknak, hogy várjanak. Most viszont jött a baba, nem hagyhattam ott csak úgy a feleségemet, inkább kivárásra játszottam.
- Volt olyan pillanat, amikor azt mondta, a pokolba az egésszel, miért nincs még szerződésem?
- Egyszer, de nem is azért, mert nem volt szerződésem, hanem mert úgy éreztem, valamit elszúrtam. Január tizedikén mentünk a Kanári-szigetekre edzőtáborozni, előtte jelentkezett a Manchester City és az Aston Villa is. Attól kezdve minden héten úgy volt, most aztán eldől a sorsom. Jó sok héten jutottam túl…
- Hogyan tudta megőrizni a nyugalmát?
- Nem volt könnyű. Akárhova mentem, mindenhol azt kérdezték: »Mi lesz veled, Gabi?« Megpróbáltam türelmes maradni, tudtam, ha idegeskedem, azzal semmit sem javítok a helyzetemen. A Bundesligában hét év alatt megtanultam várni, az idegeim ott megedződtek.
- Megérte eddig várni?
- Igen. A célomat elértem, a Premier League-ben védhetek, már csak meg kell felelnem a kihívásnak, és helyt kell állnom.
- Mi a legnagyobb kihívás Londonban?
- Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a Herthánál volt az első évemben. Fiatal a csapat, sikeréhes, a vezetők tisztes helytállást várnak az együttestől. Ehhez sok óriási egyéni teljesítmény és hatalmas csapatmunka kell.
- Megtalálta a számítását?
- Inkább azt mondom, megtalálhatom. Ha én is úgy akarom, és ha minden összejön. A legfontosabb, hogy sérülés nélkül futballozhassak, a sérülésekből bőven elegem volt az elmúlt fél évben. Még kevesebbet akarok hibázni, próbálok önkritikus maradni és javítani a hibáimon.
- Iain Dowie menedzser hogyan számít önre?
- Ha jól tudom, kapusként… Azt ne várja, hogy kimondom, én leszek a Palace első számú kapusa, vagy csak a kispadon kapok helyet. Nem az én dolgom ezt eldönteni, nekem dolgoznom kell, segítenem kell a kollégámat, Julian Speronit, neki pedig engem, az edzőnek meg össze kell raknia a csapatot.
- Csalódott lenne, ha nem Királlyal kezdődne a Palace összeállítása?
- Végig úgy készültem, hogy Angliában nincs, vagy csak kevés helyen van első számú kapus. Egy idényben van ötven-hatvan mérkőzés, ezen normális arányban meg lehet osztozni, és így még egészségileg is bírni lehet a tempót. ---- A ---- K