"Gera Zoltán három plusz egy évre aláírt a West Bromwich Albionhoz"; "Torghelle Sándor négy esztendőre elkötelezte magát a Crystal Palace csapatához"; "Pető Zoltán két évig a Kayserispor együttesében folytatja pályafutását" - íme egy csokor a sportnapilapban szenzációként tálalható hírekből. A legalább féloldalas cikkben az érintett ilyenkor rendre elmondja, mennyire örül a lehetőségnek, hogy reméli, odakint megállja majd a helyét, meg hogy hálás ennek és annak, sőt, a végén még egy jó poén is belefér. Ami azonban a szerződéskötés mögött van, arról a legritkább esetben szoktunk írni. E helyütt - a legfrissebb tranzakció, Gera angliai költözése kapcsán - igyekszünk teljes képet adni azokról a napokról, amelyeket aztán egy-egy szignóval, illetve kézfogással pecsételnek meg.
A Ferencváros múlt kedden még Tiranában, a helyi SK ellen játszott, a kissé göröngyös pályára kifutó zöld-fehérek között Gera Zoltán is ott volt. Akkor, saját bevallása szerint, mit sem tudott az 1879-ben alapított birminghami egylet érdeklődéséről. Menedzsere, Filipovics Vladan szerda délelőtt hívta azzal, hogy "…Zolikám, este repülőre kellene ülnünk". És néhány órával később, kettejükkel a fedélzeten, felszállt a Malév menetrend szerinti Budapest-London járata…
Elsőként az új edzővel találkozott a támadó
Gera Zoltán becsukta maga mögött a ferencvárosi öltözô ajtaját (Fotó: Blikk/Havrán Zoltán)
"Éppen a Tirana-Fradi meccset néztem, amikor csörgött a telefonom: Angliából kerestek, méghozzá azzal, hogy szerdán szeretettel várnak minket - elevenítette fel a szerződéskötés felé vezető út első lépését az ügynök. - Utólag elmondhatom, a West Bromwich már egy hete képben volt, de komolyra akkor fordult a dolog, amikor az angolok közölték: mihamarabb tárgyalni szeretnének velünk. Szerencsére volt még hely a gépre, így a szerda estét már Londonban töltöttük." A szigetországi landolás másnapján 200 kilométeres kocsikázással indult Geráék csütörtökje. Az autó természetesen a fővárosi hotel bejáratánál pöfögött már, amikor a játékos és menedzsere kilépett az ajtón. A főváros megszokott dugóját az arrafelé nagy tekintélynek örvendő céget, a Premier Managementet irányító Billy Jennings sem tudta kikerülni, de azért a "vendégek" gond nélkül megérkeztek a WBA edzőcentrumába. A támadó az újonc társulat szakvezetőjével, Gary Megsonnal rázhatott először kezet. "Ha nem lettem volna ott, azt mondom, hihetetlen, ami elhangzott, de a tréner egyből azt tudakolta Zolitól, milyen poszton szeretne futballozni, majd közölte vele, ne aggódjon, a csapat két szisztémában is játszik, így megtalálják majd a számára legjobb helyet. Persze, nem csak ezért, de Megson nagyon szimpatikus volt - dicsérte az egyik menedzser a másikat. - Az viszont nála jelentett egy jó pontot, hogy Gera öltönyben, nyakkendőben tette tiszteletét nála, mint mondotta: azzal tisztában volt, milyen játékos, ám emberileg kellemesen csalódott benne azzal, hogy eleganciájával, kedvességével megadta a módját az első találkozásuknak. Mint kiderült, akadnak olyan labdarúgók, akik inkább a divatot követik ilyenkor, s Angliában nem zárják a szívükbe azokat, akik egy kétségkívül márkás farmerben és pólóban toppannak be először a klubházba…" ---- Az edzők számára fenntartott helyiségből az orvosi szobába vezetett az út: a 25 éves támadót olyan alaposan átvizsgálták, mint idehaza egy-egy politikus múltját… A diagnózis a remélt eredményt ismertette: Gera makkegészséges (na ja, aki öt hete nősült…). Arra ellenben már nem jutott idő, hogy Filipovics mellkasát is végigtapogassák a sztetoszkóppal, annak ellenére sem, hogy a menedzser állította: az utóbbi idők rohangászása miatt kissé kimerült idegileg… "Természetesen vicceltem, különben is, egy jó megállapodásnál hatékonyabb stresszoldó nem létezik - tette hozzá. - Igazán komolyra aztán akkor fordult az ügy, amikor az elnök irodájában foglaltunk helyet. Akadt már dolgom néhány elöljáróval, nem egy közülük ritka nagyképű volt, de a West Bromwich első emberében az egyik legkorrektebb sportvezetőt ismertem meg. Nem meglepő, hogy egy óra alatt szinte mindent elintéztünk, így akár már csütörtök este is aláírhattuk volna a papírokat. Megjegyzem, az angolok ezt szorgalmazták, mivel tudták, hogy más gárdák is érdeklődnek Zoltán után. De azért elfogadták, hogy a játékos egynapos gondolkodási időt kér, mondván, a hozzá közel állókkal szeretne utoljára egyeztetni. Győzködni azért nem kellett, így pénteken mosolyogva egymás tenyerébe csaphattak az elnökkel…" Érdekes, mielőtt megpecsételődött volna a 22-szeres válogatott sorsa, a birminghamiek kénytelenek voltak még egyszer engedni. "A tervezett szerződésben szerepelt egy összeg, ami szerintem lehetett volna magasabb is. Ezt elmondtam az angoloknak, és végül abban is megállapodásra jutottunk" - emlékezett vissza a tárgyalás eme részletére Gera. "Fogalmazhatnék úgy is: kockáztattunk, és bejött. Persze, ha a vezetők nem egyeznek bele a módosításba, akkor sem maradt volna el a szerződéskötés" - magyarázta Filipovics. A magyar állampolgárságot nemrég felvevő menedzser és védence amúgy a következő két szóval jellemzi a West Bromwich munkatársait: profi úriemberek. "Miután mindent elrendeztünk, bemutattak egy illetőnek, aki kacagva újságolta, hogy két esztendeje áll a WBA alkalmazásában, ám nem is igazán rajong a fociért… - jelezte Gera, hogy volt min, azaz kin megdöbbenie. - Elmesélte, nincs más dolga, minthogy az újonnan érkezőket a hóna alá csapja, és segítsen nekik a lakáskeresésben, az autó beszerzésében, a körzeti orvos, valamint a legjobb bank felkutatásában és a többi. A leendő nyelvtanáromat például már azon melegében »lefoglalta«." Az 560 millió forintos vételár átutalásáról persze más hivatalnok intézkedik, a ferencvárosi elöljáróknak viszont nincs más dolguk, mint epedezve a bankszámlát lesni. Anélkül, hogy bárkit is megsértenénk: a Fradi vezérkara eddig is ölbe tett kézzel várta a fejleményeket, hiszen a vezetők közül senki sem kísérte el Gerát Angliába, a klub meghatalmazottjaként Filipovics értekezett a "vevővel". ---- A négy teli bőrönddel ma elrepülő Gera csomagjai között egy kis mappa is helyet kap majd: az Albion afféle használati útmutatóval látta el a futballistát. A "birminghami kisokosban" minden benne van, amire a város új lakójának szüksége lehet, talán még az is, amit a friss szerzemények kalauzolására hivatott kolléga sem fúj kívülről. Fontos: mindez csak támpontot nyújt, hiszen otthont és kocsit (és orvost és bankot és…) a Gera házaspárnak kell választania. Méghozzá abban a tudatban, hogy a lakbért, valamint a különböző részleteket nem a klub, hanem ők állják majd - no, nem a havonta, hanem a hetente érkező fizetésből. A végére talán csak egy kérdés kívánkozik: vajon az érintettek mivel koccintottak az egyezség létrejöttekor? A házigazdákat ismerve a magunk részéről egy jó pofa barna sörre tippeltünk, azonban Filipovics megsúgta a helyes választ: "Mivel aznap este még vezetnünk és repülnünk kellett, maradtunk az angol teánál, ám az egyik megállapodás követte a másikat: a szolid whiskyzést az egyik hazai bajnoki utáni estére halasztottuk…"
Búcsúzás a zöld-fehérektől
Vasárnap a Hit Gyülekezettől, hétfőn pedig a Ferencvárostól köszönt el Gera Zoltán. Különösebb felhajtás nélkül történt az utolsó találkozás az Üllői úton. A támadó meghatódva, édesapjával, Gera Sándorral érkezett a búcsúztatóra. A délelőtti edzés után László Csaba vezetőedző köszöntötte először a 25 éves játékost, s elmondta: fentről valaki mindig figyelemmel kíséri pályafutását, majd sok sikert kívánva ölelte át. Gera megköszönte a jókívánságokat, majd két zacskóba pakolta holmiját, kiürítette szekrényét, miközben ment a zrika: vajon melyik játékos örökölheti a becses bútordarabot… Míg fia búcsúzkodott, az édesapa mosolyogva fogadta a gratulációkat: "Örülök, hogy a fiam Angliába szerződött, viszont fáj, hogy itthagy. Remélem, gyakran találkozhatunk, én mindenesetre azt tervezem, ha az Arsenal vagy a Liverpool ellen játszik a West Bromwich, akkor elmegyek a mérkőzésre. Nyugodt vagyok, mert jó csapatba kerül, s azért is, mert nem lesz egyedül, hiszen a felesége, Tímea is vele utazik."