Tessék dudálni!

Azt is hozzátette, azért, hogy újra élvezhető legyen a honi labdarúgás, "eszköztelen sportminiszterként" személy szerint mit sem tehet, a színvonal javítását ráhagyja a futballszövetségre. Azon most lépjünk túl, hogy a sporttárca első emberének alkalmi mikrofonláza, illetve a "píárillatú" miniszterelnöki fényképezkedés a világbajnok csapat játékosaival mennyiben függ össze a közelgő uniós választással, illetve a politikai pártok közbeszéd-tematizáló akadályfutásával.Hanem az már érdekesebb, hogy a Hold utcába az üzleti szférából érkezett tárcavezető a kormányzati és kormánypárti útvesztőkben hol hagyhatta el sportminiszteri eszköztárát? Tippelgetni aligha érdemes, ehelyett inkább a dolgot magát nézzük: az égiek mentsenek meg attól a kurzustól, amelyben a politikusoknak megint eszközeik lehetnek arra, hogy befolyásolják egy-egy sportág szakmai életét. Volt már ilyen, ismerjük, utána a szellemi romeltakarítás máig tart – lásd Sztálin generalisszimusz múlt hétig húzott-halasztott kipenderítését a magyar főváros díszpolgárai közül. Miképpen Laczkó Mihály jóvoltából az is kőbe vésett igazság lett, hogy az MLSZ elnöke nem rúghat gólt, s e lelemény persze a sportminiszterre vetítve is érvényes.Az ellenben mégiscsak a politikán, illetve a politikusokon múlik, hogy nálunk is sportbarát legyen a jogi-közgazdasági-pénzügyi környezetet (mondjuk részesüljön végre a sport is a sportfogadások hasznából), számon kéressék a törvényesség (ne lehessen újra meg újra következmények nélküli szélhámolással milliárdos tartozásokat felhalmozni), s megmeneküljenek az enyészettől a közvagyont gyarapító, valójában egyre inkább rogyadozó létesítmények.Persze akik azt hinnék, csupán a futballstadionok akarnak a fejünkre szakadni, vigyázó szemüket vessék a Budapesti Honvédra. A klub rohan az összeomlásba, zuhanórepülését az athéni olimpiára kacsingatva időleges infúziókkal csillapítgatják – elvégre a földkerekség egyik legsikeresebb sportegyesületének ledózerolása még a mi valóságshow-tól lezsibbasztott, épülgető európai köztársaságunkban is felérne egy politikai harakirivel. E stencilezett last minute-akciók persze a szikár lényeget nem érintik: a magyar sportban az új évezredre is a felelősségáthárítással fű-szerezett, megmolyosodott, üres rutin maradt az úr.Azért a reményt kéretik nem föladni. Elvégre a minap egy méretes kátyú szélén álldogálva Demszky Gábor szorgos dudálással protestált egy kiadósat a fővárosi utak – eszerint a rendszerváltás óta egyfolytában hivatalban lévő főpolgármester szerint is gyalázatos – állapota ellen…