Parreira örült, hogy játszottak egy jót

Valahogy sosem sikerülnek úgy a magyar válogatott meccseivel kapcsolatos sajtótájékoztatók, ahogy azt mindenki szeretné (értsd: ahogy az a nagykönyvben meg van írva), legalábbis az aktuális vendég "előadásában" mindig akad valami igencsak szokatlan.
A múltkor a walesiek kommunikációs főnöke ajtón kívülre tessékelte a magyar zsurnalisztákat, s bár a brazilok nem mentek el idáig (csupán annyit szögeztek le: az első hat felvetés a dél-amerikai tollforgatókat illeti, és a fordítás tilos!), a végeredményt tekintve különbséget nem fedezhettünk fel: a külföldiek kérdéseiről, na és főleg a válaszokról, egyaránt lemaradtunk – ahogyan szerda este az esetek nagyobb részében a magyar játékosok is a brazilokról.
"Volt türelmünk megkeresni a magyarok védelmének hibáit, megtaláltuk és ki is használtuk azokat, főként az első félidőben, amelyet lényegesen jobbnak értékelek az elsőnél – mondta (a meccs utáni sajtótájékoztatón talán másodszor…) Carlos Alberto Parreira, a világbajnok csapat szövetségi kapitánya. – Örülök, hogy véget vetettünk a magyarfóbiának, immár önök sem mondhatják magukat veretlennek velünk szemben. Tekintettel a sűrű versenynaptárra, alig van alkalmunk együtt gyakorolni, ráadásul a játékosaim sokfelől érkeznek, szóval, számunkra a mérkőzés jelenti az igazi edzést. A lényeget azonban ebben az esetben sem felejtjük el: mindez csak játék. Egy braziltól elég kifejezőek azok a szavak, hogy karneválidézés, szambaiskola? És még valami: ez nem individuális, hanem együttes játék. Az még nem elég, ha a bandámban a zenészek külön-külön jók."

Íme, egy világbajnok csapat világbajnok edzőjének nyilatkozata, aki persze komoly(abb)ra is tudta fordítani a szót, amidőn Romário esetleges újbóli csapattagságát firtató kérdést kapott, amely (Roby Baggio példáját citálva) amolyan búcsúmeccs lehetőségét vetette fel.
"A válogatott nem jótékonysági intézmény, az olaszokhoz hasonló eset mifelénk nehezen képzelhető el, sőt…" – reagált a felvetésre a brazil szakember: – A csapatom nevében is köszönöm azt a fogadtatást, amiben Budapesten részesülhettünk. Megfordultam már egy-két helyen a világon, és tudom, hogy Brazíliát mindenhol hatalmas respekttel várják, de a magyarországihoz fogható körítés minden eddigit felülmúlt."
Hát ez az… Carlos Alberto Parreira nem egyszerűen világbajnok – profi.