Savage: vad, barbár, primitív

Egy kanadai favágó is csettintett volna, úgy ment az aprítás – főleg a walesi "bárdoknak" köszönhetően. Azt, hogy nem mindenki úszta meg ép bőrrel ezt a csatát, Böjte Attila zöld és lila foltokkal "színesített" lába, valamint Molnár Balázs kisebb sérülése is bizonyítja. Fájdalom, a hármas sípszó felhangzását követően sem került pont az összecsapás végére, bár egyesek a mezcserével lezártnak tekintették a küzdelmet, mások inkább a nyálcserére mentek rá… ---- Azt még mindenki látta, hogy a vendégek labdarúgója, Robbie Savage a lefelé bandukoló Bodnár László nyomába ered, s "természetesen" mindezt nem szó nélkül teszi… A walesi játékosnál nyilván akkor ment fel a pumpa, amikor néhány perccel a vége előtt a magyar középpályás elkaszálta Robert Earnshaw-t. Már abban a pillanatban elkapta a hév, csakhogy egy-két honfitársa észnél és kéznél volt, így akkor még elmaradt a Savage–Bodnár párharc…
savage: vad, barbár, kulturálatlan, műveletlen, civilizálatlan, primitív – fordít angolról magyarra a nagyszótár. Mivel személyesen nem ismerjük, a műveletlen, civilizálatlan, primitív jelzővel még véletlenül se illessük Savage-t, s hiába hosszú, szőke haja, barbárnak se nevezzük. Ellenben amit a gyepen művelt, az alapján sokan ráragasztanák a "vad" kifejezést…
Persze, a walesiek 7-ese ártatlannak vallotta magát. ---- "Hogy én szitkozódtam és köpködtem volna? Ugyan már, az égvilágon semmit sem csináltam – idézte a játékost az angol The Sun. – Bodnár volt az, aki az egész meccs alatt sercintett, szerintem ennél undorítóbb dolog nincs a futballban. Úgyhogy ne csodálkozzon azon a magyarok játékosa, hogy a lefújást követően megmondtam neki a véleményemet. Erre ő úgy reagált, hogy megütött és újfent leköpött."
Mielőtt megsajnálnánk a walesi tábor által hősként ünnepelt Robbie-t, szögezzük le, a 35. válogatottságát szerdán elkönyvelő futballista a magyarok szövetségi kapitányával is összetűzött.
"Másodpercekkel azután, hogy Bodnár megütött, arra lettem figyelmes, hogy Lothar Matthäus rohan felém. Éppen azon törtem a fejem, vajon mit keres a pályán, amikor kiabálni kezdett: »Te, mit műveltél az egész mérkőzésen?!«. Közöltem vele, hogy tagja voltam a győztes csapatnak. Úgy vettem észre, nem örült ennek a hírnek… Nem tagadom, hihetetlen volt számomra, hogy egy korábbi aranylabdás így viselkedik a pályán. Idáig hősként, legendaként tartottam számon, ma már, sajnos, más véleményen vagyok. Főleg azok után, hogy ő is megütött."
A – Formula–1-es pilótákhoz hasonlóan – gyaníthatóan üldözési mániában szenvedő Savage azért egy különös képességére is felhívta az újságírók figyelmét:
"A jelek szerint sokakat beindítok… Nem vezetem a listát, de szerintem Lothar Matthäus a leghíresebb személy, akit felzaklattam. Jól beszél angolul, ezt gyorsan megállapítottam: úgy káromkodott, mintha a szigetországban született volna… Fogadni mernék, eddig nem is ismert engem, hát most megjegyezte a nevem."
Egyre kínosabb ez az egész… Hiszen nem egy kereskedelmi televízió cirkuszba vitt csihi-puhijáról van szó, hanem nemzetek közötti barátságos válogatott találkozóról. Márpedig egy ilyen meccs csak a legritkább esetben szokott botránnyal, lökdösődéssel, mi több, állítólagos ütéssel végződni. Pedig a magyar válogatott kapitánya váltig állítja, hogy ő bizony senkit sem bántott, hiába jelent meg néhány újság címlapján egy olyan kép, amelyen Matthäus fenyegető mozdulatot tesz az egyik walesi futballista felé. Ezért is érdemes végérvényesen lezárni ezt a témát, méghozzá a legilletékesebb ember szavaival, íme Matthäus véleménye: ---- "A magyar válogatott szövetségi kapitányaként kötelességem megvédeni a játékosaimat. Amikor véget ért a mérkőzés, láttam a feszültséget mindkét együttes tagjain, s tudtam, hogy közbe kell lépnem a nagyobb botrány elkerülése végett. Bevallom, magam is idegesebb voltam a kelleténél, de nem támadólag léptem fel. Aztán ahogy a tömegjelenet szereplőjévé váltam, az egyik walesi játékos egyszerűen meglökött, én pedig azonnal ráförmedtem, és intettem felé, hogy vigyázzon magára, mert ilyesmit senkitől nem tűrök el. Értsék meg, nem ütöttem, egyszerű védekezési reakció volt ez, afféle hadonászás egy kellemetlen szituációban."
A bokszért és a nyálas pillanatokért rajongók számára azért akad egy jó hírünk a végére: a magyar és a walesi szövetség korábbi egyezsége értelmében februárban rendezik a walesi visszavágót… ---- "Savage gyakorlatilag megőrült a végén – elevenített fel a történteket Bodnár László. – Egy walesi dresszel a kezemben elindultam az öltöző felé, amikor odaszaladt hozzám, és azt üvöltötte: »b…meg, kis törpe vagy, s kicsi a nemi szerved!«. Ezután leköpött. Egy, a Premier League-ben szereplő, általam profinak hitt labdarúgótól nem vártam ezt. Fogalmam sincs, hogy egy barátságos találkozón miért kellett az erejét fitogtatnia – kilencven percen át… A történtek után azt mondom: mint labdarúgót, továbbra is tisztelem, de mint ember, leírta magát nálam." ---- Sok szó esett már a bírói tevékenységről a meccs kapcsán, és azt nem állíthatjuk, hogy a kommentárok kifejezetten dicsérnék a német triót – elvégre az utolsó percekben Danny Gabbidon úgy rúgta fel Böjte Attilát, hogy a magyar védő szinte fejjel fúródott a földbe, ám a tizenegyes elmaradt. A botrány viszont nem, szép kis csetepaté kerekedett, amelyben megint főszerephez jutott a játékvezetői négyes – igen, négyes, hiszen ekkor már Kassai Viktor, a negyedik bíró is beszállt. Már nem a verekedésbe, hanem éppenhogy igyekezett rendet teremteni, mégpedig sikerrel. Fájdalom, a nemzetközi rendelkezések szerint Kassai nem nyilatkozhatott a mérkőzésen történtekről, és visszafogottan kellett beszélnie a tockosokról is. A magyar játékvezető szerint nem volt olyan súlyos az eset, egy percen belül helyreállt a rend, és nem kell túl komoly ügyet kreálni belőle, hiszen fordultak már elő hasonló szituációk más meccseken is. A kapitányi pofont ő nem látta – persze, ez érthető, elvégre mint a fotókból kiderül, akkor éppen az igen csúnyán néző Szűcs Lajost kellett visszafognia.