A nagy tanulság: csereként is lehet csodát tenni

Végh Zoltán a gólról nem tehetett, ellenben Babos Gábor után bizonyította, hogy Lothar Matthäusnak nem lesznek kapusgondjai. A védelem három tagja, Pető Zoltán, Stark Péter és Böjte Attila magabiztosan futballozott, különösen utóbbi játékosnak voltak fontos közbeavatkozásai. A középpályán Bodnár László nyújtotta a legjobb teljesítményt, megállás nélkül futott fel, s alá, roppant hasznosan futballozott. Szintúgy hasznosan játszott Tóth Balázs és Molnár Balázs is, igaz, utóbbi sokat rontott produkcióján a kiállításával. Füzi Ákos igyekezett, voltak nagyon jó labdái, de akadtak hibái is. Gera Zoltán ismét bizonyította, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb értéke. Elöl Torghelle Sándor nagyon fontos pillanatban előzte meg a lettek kapusát, nagyban hozzájárulva ezzel az egyenlítéshez. Kenesei Krisztián ugyan elhibázott egy büntetőt, de ez sem vetette vissza, sőt a mindent eldöntő gólt ő szerezte. A csereként beálló futballisták közül természetesen Tököli Attilát érdemes kiemelni, aki alig húszpercnyi játék alatt egy góllal, illetve egy gólpasszal járult hozzá az elismerésre méltó sikerhez – lapunkban 30 percnyi játékot honorálunk osztályzattal, ám most kivételesen a csatárnak a remek játékáért 7-est adtunk.