A remélhetőleg hosszú út első, fontos állomásához érkeztünk el Cipruson. A nagy esemény helyszíne Paphos, a tét pedig nem kisebb, mint a mi optimista hangulatunk, no meg a magyar futballrajongó közvélemény jövőbe vetett hite.
Lothar Matthäus itt nem veszekedett Lisztes Krisztiánnal, bár úgy tartja, hogy érdemes lenne többször kiereszteni a hangját (Fotó: Németh Ferenc)
Lothar Matthäus itt nem veszekedett Lisztes Krisztiánnal, bár úgy tartja, hogy érdemes lenne többször kiereszteni a hangját (Fotó: Németh Ferenc)
Leírva, kimondva is nagy szavak ezek, hangzatos gondolatok, éppen olyanok, mint amilyeneket korábban, ha nem is mindennap, de minimum két-, négyévente leírtunk, vagy kimondtunk. Ettől talán kissé már megkoptak a betűk, tán döcögnek az effajta mondatok, mert a kudarcok fakó színnel vonták be őket. Hanem most eljött az idő, eljött a pillanat, amikor ezt a fakó színt újra piros-fehér-zöldre lehet festeni. Éppen úgy, mint a régi szép időkben. Mondjuk akkor, amikor még volt Aranylabdásunk – Albert Flórián. Lassan a múlt ködébe vesz mindez, persze mi nem hagyjuk, hogy elfelejtődjenek dicsőséges korszakaink, amikor is a Császár, no meg a legendás társak, Bene Ferenc, Farkas János, Tichy Lajos laza edzőmeccset játszottak a felkészülés alatt az ellenfelekkel. Ha azokban az években rendeznek ilyen válogatott meccset, mint most itt, Cipruson, akkor az csupa móka, kacagás lett volna a számunkra, hiszen az ellenfelek nekünk, magyaroknak, a futballnagyhatalomnak nem jelentettek volna akadályt. Sok minden történt azóta – viszont most újra van Aranylabdásunk.
Lothar Matthäus (és ezt most mindenféle udvariaskodás és elfogultság nélkül mondhatjuk…) rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott és határozott ember. Már látják ezt a játékosok is, az újságírókról nem is beszélve. Pedig pörög, forog, beszél, ha kell, kiabál, tele van dinamizmussal és tele van elszántsággal. Pedig féltünk attól, hogy ez a magyar kapitányosdi a számára csak afféle kaland, izgalmas időtöltés, a Budapesten élő felesége közelségében elvégzett szabadidős tevékenység. De nem… Lothar Matthäus győzni akar, és ha csak rajta múlna, akkor a magyar nemzeti csapattal végigverné a világot. Ettől még igencsak messze vagyunk, a játékosok már kezdik megszeretni azt az embert, akinek csak irigyelhetik pályafutását, akiről sohasem hitték volna, hogy egyszer majd egy elegáns ciprusi szálló konferenciatermében taktikai értekezletet tart majd nekik. Tegnap délelőtt pontosan ez történt, ekkor nem volt futás, csak beszélgetés, hogy mindenki megismerje a másikat. Szót kért Bozóky Imre, az MLSZ elnöke, de rövid programbeszédet mondott Ganczer Gábor, az új sajtószóvivő, elmondta gondolatait László Csaba pályaedző, hogy aztán minden szem Lothar Matthäusra szegeződjön. És a német világsztár úgy beszélt Lisztes Krisztiánnal, Dárdai Pállal, Gera Zoltánnal, Kovács Zoltánnal és a többiekkel, mintha régen ismerné őket. Közvetlenül, barátságosan, szeretettel. Láthatóan oldódik mindenki, a játékosok óvatosan ugyan, de elkezdtek "közeledni" az új kapitányhoz, néha már egy-egy tréfás mondatot is megengednek maguknak, persze tisztelettel, nagy-nagy tisztelettel. Ebből még bármi kialakulhat – és ezt öröm volt figyelni… Persze még a nagy beszélgetés közepette edzeni is kellett, és tegnap a fiúk lelkesen nyargalásztak a világ tetején épített pályán. Ott vártak rájuk a kecskék, néhány traktor, egy homokos rodeópálya és a nagy csönd. A sok esőtől valamennyi edzőpálya elázott, ami jó volt az örményeknek, a kazahoknak (cuppogás a sárban, dagonyázás a felázott talajon…), az nem felelt meg a mieinknek. Ezért indult útnak délután három órakor autóbusszal a magyar csapat, és meg sem állt egy, a hegyek között, a felhők magasságában kialakított, üde zölden virító pályáig. Az út során csak néztek a magyar fiúk, hogy hová is viszik őket, sáros földúton haladt a busz, félő volt, hogy elakad, aztán a játékosok csak tolhatják nyakig sárosan, de nem, haladt a jármű, és Lothar Matthäus is csak pislogott kifelé az ablakon, hogy hová viszik a fiait. A helyszín még véletlenül sem emlékeztetett a Bayern München ultramodern edzőtáborához, megsfglehetősen szürreális volt az egész, a pálya tőszomszédságában legelésző kecskékkel, a hatalmas csönddel és a félóránként előbukkanó traktoron guruló ciprusi atyafival. De itt, a felhőkhöz közel, sőt már a felhők felett is ment, pörgött az edzés, a kapitány újra beállt, korholt, időnként dicsért, és néha még mosolygott is. A remélhetőleg hosszú út első fontos állomása. A nagy esemény helyszíne Paphos – a tét pedig az optimista hangulat.
A csapat holnapi programja a szigeten
8.30: Ébresztő – 9.00: Reggeli – 10.00: Átmozgató edzés 12.30: Ebéd – 13.00: Csendes pihenő – 14.30: Taktikai értekezlet – 15.00: Indulás a meccs helyszínére 18.00: A magyar válogatott második mérkőzése a tornán – 21.00: Vacsora – 22.30: Takarodó