Befejeződik a muzsikuskorszak

"Ha sikerül megegyezni Brémában, nem feltétlenül változtatok. Ahogy mondtam, huszonnyolc éves leszek, és most olyan szerződést kell kötnöm, amellyel végképp megalapozhatom a jövőmet, és nyugodt életet teremthetek a családomnak. Sajnos a Werder vezetői egyelőre kevesebbet kínáltak, mint amennyit elfogadhatónak tartok. Tudom, mennyit érek."
Lisztes Krisztián, a Werder Bremen magyar középpályása a télen, röviddel a karácsonyi ünnepek előtt a fenti mondatokkal vázolta a jövővel kapcsolatos elképzeléseit. Tudvalévő volt, hogy 2004 nyarán lejár a szerződése, a kluboknak, a Bosman-szabálynak hála, már csak vele kell megegyezniük (és nem kell a jelenlegi vélt piaci értékét, 3.5 millió eurót kifizetni érte), ami egy új szerződés esetében nem feltétlenül hátrányos. Sőt!
Nos, az most már elmondható, a Bundesliga jelenlegi éllovasa nem bírta a versenyt, ha úgy tetszik, egy egyelőre a homályba burkolózó egyesület ráígért a brémaiak közelmúltban alighanem felsrófolt ajánlatára. "A saját lehetőségeinkhez képest nagyon jó ajánlatot tettünk, sajnos neki más elképzelései vannak. Mi nem javítunk az ajánlatunkon, hanem elfogadjuk a döntését – jelentette ki Klaus Allofs, a Werder sportigazgatója. – Amikor kétezer-egyben elvált a Stuttgarttól, ott nem becsülték meg annyira, mint most nálunk. Brémában állandó kezdő, a csapat alapembere lett. A további terveinkhez szükségünk volt az ő gyors döntésére. Most meghozta. Azt hiszem, a háttérben sportszakmai lehetőségek húzódtak meg, valamint az a tény, hogy abban bízik, egy másik egyesülettől jobb ajánlatot kap."

Lisztesnek – Allofs szavaival élve – a Greuther Fürth elleni mérkőzés előtt szorították a mellkasához a pisztolyt, ő pedig a kényszerhelyzetben nemet mondott. Allofs nem említett csapatnevet, a német sajtó viszont azonnal elkezdett találgatni, ki lehet a titokzatos kérő. A sid hírügynökség szerint Olaszország lehet a végcél – a középpályás többször is úgy nyilatkozott, szívesen játszana a Serie A-ban –, azon belül is Genova vagy Perugia. Reálisan nézve az utóbbi teljességgel kizárható, egyrészt a gyenge anyagi helyzete miatt, másrészt pedig azért, mert a remek őszt produkáló magyarnak aligha jelenthet perspektívát, hogy az ősztől minden bizonnyal az olasz B-ligában kellene futballoznia. A hajdani BL-döntős Sampdoria sokkal inkább elképzelhető állomás, igaz, a genovaiaknál Lisztes posztján szerepel Cristiano Doni, az olasz válogatott középpályása.
Talán ennél is valószínűbb, hogy Lisztes csak klubot vált, országot viszont nem. A hírek szerint több német klubtól is van ajánlata, amelyek közül a Schalkéé a legcsábítóbb. A gelsenkircheniek a mostani Werderből már megszerezték a következő idényre Aíltont és Krsztajicsot, a jelenlegi keretükből pedig Roston, valamint Recken is volt zöld-fehér mez. Ráadásul az sem lehetetlen, hogy a nyáron Micoud is csatlakozik hozzájuk, azaz Lisztesnek csak az új színösszeállításhoz (kék-fehér) kellene hozzászoknia.

A válogatott alapembere

Amióta a Werderbe igazolt, Lisztes Krisztián a legritkább esetben hagyott ki Bundesliga-, valamint válogatott fellépést. Ami az utóbbit illeti, 2001 nyara óta a középpályás 21 alkalommal viselte a címeres mezt (csupán a horvátok elleni barátságos meccsről hiányzott); mivel azt megelőzően 26-szor kapott bizalmat, ma 47-szeres válogatottnak mondhatja magát. A "góltermelés" is az elmúlt két és fél évben indult be: ez idő tájt Lisztes hatszor talált be az akuális rivális kapujába. A fél tucat találatot négy mérkőzésen jegyezhettük fel: két-két gól San Marino és Macedónia ellen, illetve egy-egy a svédeknek és a letteknek. Fájdalom, amíg a "dupla duplával" nagyban kivette részét a győzelemből, addig a Puskás-stadionban a svédeknek és a Rigában a letteknek lőtt gól kevés volt a pontszerzéshez (hej, pedig milyen fontos Európa-bajnoki selejtezők voltak azok…). Rossz emlék lehet a futballista ez ideig utolsó válogatottsága: az észtek elleni, felettébb kínos 0–1-nek ő is részese volt. Igaz, az Üllői úton látottak alapján kijelenthető, a vereség legkevésbé rajta múlt…

A harmadik klubcsere következik

Lisztes Krisztián 1993 őszén debütált az Újpest ellen a 11. fordulóban, az első (rögvest győztes) gólját a Debrecen ellen szerezte, a sors iróniája, hogy azon a meccsen ki is állították. Egy évvel később, 1994 decemberében az FTC és Stuttgart megállapodott abban, hogy a játékos 1996 július 1-jei hatállyal a VfB labdarúgója lesz. Erről 1995. január 11-én kötötték meg a transzferszerződést, 1996 márciusában a két klub abban egyezett meg, hogy Lisztes egyelőre nem költözik, hanem egy évre a VfB kölcsönadja az FTC-nek. Ebből az egy esztendőből végül csak fél lett, 1996 őszén, amikor Varga Zoltán vezette a zöld-fehéreket, Lisztes még az Üllői úton szerepelt, s végül 1997 januárjában költözött Németországba.
A meglehetősen zavaros klubcserét egy sokkal simább követte. Lisztes négy és fél idényt töltött el Stuttgartban, de Kraszimir Balakov árnyékából nem tudott kilépni. 2001 tavaszán a VfB már jelezte, ha jön érdeklődő, nyugodtan viheti a magyar középpályást. Érdeklődőben nem volt hiány, a végül befutó Werder Bremen mellett több olasz csapat (Napoli, Verona, Bologna) is kopogtatott nála. Klaus Allofs sportigazgató a Grúzia elleni világbajnoki selejtezőn vette utoljára alaposan szemügyre kiszemeltjét, a felek akkor még igyekeztek titokban tartani az ügyletet, ám a német sajtó jóval a szerződés aláírása előtt leleplezte törekvéseiket. "Játszani akarok, és ne tartson nagyképűnek, de többre értékelem magam annál, minthogy a mai Stuttgartban csak a kispadon üldögéljek. Futballozni szeretnék, és minden okom megvan rá, hogy azt gondoljam: erre Brémában több lehetőségem lesz" – indokolta meg annak idején lapunknak a klubváltását Lisztes.
Az elmúlt három idényben maximálisan bebizonyította, hogy a brémaiak által érte kifizetett 1.5 millió euró nem volt túl nagy összeg. Előbb átvette Andreas Herzogtól a karmesteri pálcát, majd Johan Micoud érkezése után, a franciával közösen bajnokesélyes csapatot csinált a Werderből.