Amikor kulcs kattan a zárban

Ez a szombat azonban nem adta meg ennek az aprócska titoknak a nyitját, tudniillik az ajtót be-, az újságírókat pedig kizárták.A magyar futball történetében nem először…Kár ezért. Főleg azért kár, mert ezt a gesztust nem is lehet hová tenni, ugyanis a média Tatára érkező tagjai nem szenzációhajhászásból, pusztán az olvasók tájékoztatása végett érkeztek a behavazott tatai edzőtáborba, abban a reményben, hogy most valóban sok érdekességgel szolgálhatnak. Leírhatják például azt, mit is mondott a mintegy száz, melegítőbe öltözött kollégának a posztjáról decemberben leköszönő szövetségi kapitány, Gellei Imre, milyen érdekes előadást tartott az utánpótlás-nevelésben remeklő brazil José Thadeu Goncalves (aki nem mellékesen afféle előzetesként lapunkban nyilatkozott a tatai konferencia nagyszerűségéről), és megírhatja végre, hogyan is fogadta a magyar edzői kar színe-java az új szövetségi kapitányt, Lothar Matthäust.Persze hogy érdekesnek tűnt mindez, hiszen mást sem vágtak az utóbbi hónapokban, években, másfél évtizedben az újságírók fejéhez, mint hogy csak a negatívumokat látják, pesszimista gondolatokkal rukkolnak elő, és a futballellenes hangulat is elsősorban a sajtó munkásainak az érdeme. Persze hogy jó lett volna most valami pozitív mondattal előrukkolni arról, hogy Gellei Imre, a brazil szakember és Lothar Matthäus előadása milyen hatást gyakorolt a kollégákra. Talán elég lett volna nézni az arcokat, a kíváncsi, fürkésző tekinteteket, hiszen Csank János, Bicskei Bertalan, Garami József vagy a fiatalabb generáció tagjai közül Détári Lajos, Bognár György és Mészöly Géza megfordult már itt-ott, találkozott sztárokkal, ám – például – Lothar Matthäust ők sem hallhatták mindennap előadást tartani.No, de ne ragozzuk ezt túl: szombaton késő délután, mielőtt Gellei Imre belevágott volna a mondandójába érkezett az üzenettel az MLSZ sajtóosztályának egyik munkatársa, hogy a honi edzőképzésért felelős szakember, Mezey György úgy döntött, az újságírók nem hallgathatnak bele az előadásokba – és már kattant is a kulcs a zárban…Egy nappal korábban ez az ajtó még tárva-nyitva állt, és tudósítónk akkor (újságírói minőségében talán egyetlen érdeklődőként…) meghallgathatta a nyárig a Liverpoolnál edzősködő francia Jacques Crevoisier előadását, és végül egész pozitív hangú írást kerekített… Szombaton már másképp gondolkodtak Tatán, hiszen nemes egy-szerűséggel bezáratták a konferenciaterem ajtaját, egyértelműsítve: még egy pillantást sem!Kár ezért. Hiszen az alkalom rendkívüli volt: a 150-szeres német válogatott, a magyar sajtó munkatársaival valóságos profiként viselkedő Lothar Matthäus nem legendaként, hanem már magyar kapitányként jelent meg a honi futballszakma prominens képviselőinek társaságában. Ez nem volt publikus pillanat…Délután a tornatermi bemutató foglalkozásra bemehettünk, végignézhettük azt, amint Varga István, az U20-as válogatott szakvezetője igencsak pergő tréninget vezényel az edzői kar élénk érdeklődése mellett. Ragyogó edzés volt az, sok-sok szakmai gondolattal és még több orvosi kifejezéssel. Petrekanits Máté, a Testnevelési Egyetem professzora többször is felhívta az edzők figyelmét a különböző mérések eredményeire, így mindenki komplex képet kaphatott a terhelés erősségéről, és ami igencsak lényeges a ma-gyar foci szempontjából, az utánpótlás-válogatott tagjainak erőállapotáról, terhelhetőségéről. Szombati számunkban azt írtuk az MLSZ szakmai és edzőképző központjának rendezvényéről, hogy lelkesednek a magyar szakemberek. Nos, e lelkesedés szombatra is megmaradt, és a tegnapi kizárás minden rossz érzése ellenére őszintén állítható, hogy remek a kezdeményezés, és az sem véletlen, hogy a világ különböző tájairól érkeznek ide előadók, mert – és ez nagyon-nagyon lényeges – a magyar futballnak még mindig van rangja. A tatai rendezvény pedig abszolút különlegesnek volt mondható a korábbi konferenciákhoz képest, hiszen Lothar Matthäus személyében igazi világklasszist is köszönthettek edzőink. Fájdalom, mi nem láttuk, hogyan – az ajtót ugyanis becsukták…