Lothar Matthäus, a csapatfőnök

Loddar – ahogy odahaza hívják – edzői karrierjének harmadik állomásáról (hiszen Bécs és Belgrád után következett Budapest) természetesen az összes német lap tudósított. Persze akadt olyan újság is, amely nem mulasztotta el megjegyezni, milyen érdekes, hogy Matthäus a kispad elfoglalásához szükséges licencek nélkül is aláírhatta szerződését… Azért a magyarázatot is odabiggyesztették a kekeckedő szerkesztők: teamchef – ez a kulcsszó.
Teamchef, azaz csapatfőnök, mint Rudi Völler, vagy mint volt évekkel ezelőtt Franz Becken-bauer. A német válogatott jelenlegi szakvezetője tudniillik szintén "jogosítvány” nélkül dirigálja a Nationalelfet, hivatalosan csapatvezetői tisztségben. Munkáját Michael Skibbe, a Borrusia Dortmund korábbi trénere segíti, már csak azzal is, hogy az ő fiókjában ott lapulnak a legfontosabb papírok.
Amikor a vasárnapi sajtótájékozatón rákérdeztünk Mat-thäusnál, rendelkezik-e a megfelelő végzettséggel, ő sejtelmesen csak annyit felelt: "Uraim, emiatt ne fájjon a fejük, minden el van rendezve…”
Szóval a január elsején hivatalba lépő Lothar Matthäus minden bizonnyal csapatvezetőként foglal majd helyet a magyar nemzeti együttes kispadján, s bár saját bevallása szerint az elkövetkezendő napokban, dubai "nyaralása” alatt dönti el, kikre támaszkodik a jövőben, úgy hírlik, magyar pályaedzőt szeretne maga mellé.
A Kempinski szállóban tartott összejövetelre visszatérve: ugyebár itt jelentette be Bozóky Imre, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, hogy 2004. január elsejétől Lothar Matthäus lesz az új szövetségi kapitány. A tájékoztatón az Aranylabdát 1990-ben átvevő futballistától megkérdezték: játékoskorából milyen magyar vonatkozású mérkőzésekre emlékszik? Lothar Matthäus három fellépést említett, két budapesti döntetlent (egyszer 0–0, egyszer 1–1 lett a vége), és persze eszébe jutott az 1985-ös hamburgi kilencven perc. Még akkor is, ha utóbbi igencsak fájó emlék a számára…
"Január volt, a pálya talaja kőkeményre fagyott, és nagyrészt jeges volt – mondta akkor a 150-szeres válogatott labdarúgó. – Mindkét csapat nagy iramot diktált, győzelemre játszott, de mi nem tudtuk feltörni a magyarok szervezett és zárt védekezését, pedig olyan támadókat vetettünk be azon az összecsapáson, mint Karl-Heinz Rummenige és Rudi Völler. Azt hiszem, hogy a nehéz körülményekhez nem igazán tudtunk alkalmazkodni, és nagy meglepetésre kikaptunk egy nullára.”
Lapunkban rendszeresen jelentkezik írásaival Kardos József, és a 33-szoros válogatott labdarúgó is játszott azon a meccsen.
"Több mint tizennyolc év távlatából is tisztán emlékszem arra a tanácstalanságra, ami minket a mérkőzés előtt jellemzett, már ami a futballcipő kiválasztását illette. Mind a gumi-, mind a fémstoplis cipő csúszott, ezért egy speciális hernyótalpasban léptünk pályára, és ez, mint kiderült, telitalálat volt. Péter Zoltán góljával sikerült megnyerni a találkozót, ami nagy bravúr volt. Emlékszem, Lothar Matthäus középpályásként játszott, Pierre Littbarski és Felix Magath társaságában. Mezőnyfölényben futballoztak a hazaiak, de Völler kapufáján kívül nem is volt helyzetük. Viszont az szembetûnő volt, hogy szinte minden labdával Lothar Mat-thäust keresték. Ô már akkor, huszonnégy évesen a német csapat irányítója és a vezéregyénisége is volt egyben. Ha ez a tulajdonsága megmaradt, akkor igazán markáns kapitánya lesz a válogatottunknak.”