Karakteres kapitány kellene

Az lenne ám a nagy szám, ha a magyar válogatott most a Törökország elleni Európa-bajnoki pótselejtezőre készülne. Erről a lehetőségről, sajnos, lemaradtunk, csakúgy, mint Mexikó, 1986 óta minden világ- és kontinensbajnokságról. Maradnak nekünk a barátságos találkozók, olyan ellenfelekkel szemben, akiket illene legyőzni, ám senki ellen sem mehetünk biztosra. Észtország ugyancsak a verhető kategóriába tartozik, de hogy mire lesz képes nemzeti csapatunk jövő héten szerdán az Üllői úti stadionban rendezendő találkozón, az még a jövő zenéje. Aztán vannak itt további kérdések is: kik alkotják a válogatott keretet? Kikre számít Gellei Imre, aki jelen állás szerint (hacsak fel nem kérik őt munkája folytatására november 21-én a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségi ülésén), utoljára ül majd szövetségi kapitányként a kispadon? Annyi biztosnak tűnik, hogy például Kenesei Krisztiánt nem hívja haza Kínából, ráadásul sérülések is nehezítik a szakember dolgát.
"Terveim szerint húsz játékossal találkozom hétfőn, meghívót kaphat Juhász Roland, Németh Norbert, Pető Zoltán, Pest Krisztián és Simek Péter is – mondta az Észtország elleni meccsre a keretet pénteken kihírdető szakember, aki a posztjáról zajló szavazással, valamint a jövőjét érintő kérdésekkel, találgatásokkal most nem kívánt külön foglalkozni, és tartja magát ahhoz: neki az év végéig él a szerződése az MLSZ-szel. – Ôk lehetnek az új arcok, a korábbi kerettagokkal kiegészülve. Sajnos Szekeres Tamás és Juhár Tamás sérült, rájuk biztosan nem számíthatok. Nem könnyíti meg a munkámat, hogy az MTK-tól olyan kérés érkezett hozzám, miszerint tekintsek el Juhász Roland és Füzi Ákos szerepeltetésétől, hiszen mindketten kisebb sérüléssel bajlódnak, és a sorozatterhelés miatt jobb lenne, ha kihagynák az észtek elleni meccset. Erre én azt mondom, a válogatott mindennél fontosabb, a nemzeti csapat érdekeit mindenkinek a klubérdekek fölé kell helyezni. Nézzék csak meg, az észtek Albániában játszanak, úgy jönnek majd Budapestre, ők is építik, próbálgatják a csapatukat, nekünk is össze kellene fogni.”
Igaza van a kapitánynak, esélyegyenlőség van, és nagy terhelést nemcsak az MTK-játékosok kapnak sorozatban, hanem a többi klub futballistái is, arról nem is beszélve, hogy, mondjuk, Juhász Roland gyerekkora óta erre a pillanatra várhatott. Ezt aligha lenne szabad elvenni tőle.
A szurkolók szavazatai alapján nagy lehetőséget kaphat(na) Varga Zoltán, akit nem könnyű elérni.
A hajdani Fradi-sztár végzett a kapitánykereső voksolás harmadik helyén, és ő az, aki eltűnt a világ szeme elől, bár az elérhetetlenség csak afféle álca, hiszen mint legutóbb – amikor távozott az ETO-tól – a lapunknak adott interjújában mondta: "…eszem ágában sincs elhagyni az országot, itt maradok bosszantani azokat, akik nem szeretnek”.
Nos, a www.nemzetisport.hu-n zajló szavazás alapján kijelenthető: az öntörvényű szakembert sokan szeretik, hiszen Csank János és Nyilasi Tibor mögött az edzők sorában a harmadik helyen végzett a kapitánykereső voksoláson.
"Sokkal többen vannak azok, kik szeretnek, amerre járok az országban, mindenhol örömmel mondják, hogy itt van Varga Zoli… – mondta az edző. – Nálunk az a nagy baj, hogy a magyar sztárocskák azt csinálnak, amit akarnak, ajnározzák őket, és ez a szemlélet kihat mindenre és mindenkire. Egy megoldást látok: tizennyolc éves korban a tehetséges gyerekeket küldjék ki minimum két évre Spanyolországba, Németországba, bárhová, aztán amikor megemberesedtek, magukba szívták a futball iránti alázatot és a munka szeretetét, jöjjenek haza és bizonyítsanak… Én imádom a futballt, és ha valahol bíznak bennem, akkor elfogadom a lehetőséget.”
Szeptember 6. óta nem telt el túl sok idő, és bizony nem elképzelhetetlen, hogy ha Varga Zoltánt megkeresik (türelem kell hozzá…), akkor még az is előfordulhat, hogy elvállalja a feladatot.

Profi edző hosszú monológja

Bölöni László 51 éves, jelenleg a francia élvonalban szereplő Rennes vezetőedzője. Játékosként 1986-ban tagja volt a BEK-et nyerő Steaua Bucuresti együttesének, s hogy futballtudását mennyire elismerték, azt jelzi: erdélyi magyarként 108-szor szerepelt a román válogatottban. A kilencvenes évek közepétől – már edzőként – hat éven át dolgozott a francia Nancynál, majd a román válogatott szövetségi kapitányának nevezték ki, míg három évvel ezelőtt Bukarestből Lisszabonba költözött, ahol a Sporting szakmai irányítását bízták rá. Bölöni László mindig, mindenütt hatalmas energiával, rendkívüli figyelemmel és szakértelemmel dolgozott, elmondható, eddigi csapataiból kihozta a maximumot. A Sportinggal például 2002-ben megnyerte a Portugál Kupát és a bajnokságot is, közben olyan fiatal tehetségeket épített a csapatba, mint az azóta már nagy pénzért eladott, jelenleg a Newcastle-ben futballozó Hugo Viana vagy a nyáron 16 millió euróért Manchesterbe igazoló Ciristiano Ronaldo, vagy a 13 millió euróért Barcelonába szerződő Ricardo Quaresma. A Rennes ugyan nem tartozik a francia élklubok közé, ám éppen ezért Bölönitől a csapat építését várja a vezetőség.
"Megtisztelő számomra az olvasók szavazata, és egyáltalán az, hogy bár soha nem dolgoztam Magyarországon, mégis sokan gondolnak rám, és örvendek amiatt, hogy a nevem ott van a magyar emberek fejében – mondta Bölöni László, aki hosszúra eresztette a mondandóját, azonban a szakember által elmondottak e monológban is roppant érdekesek. – A kérdést, hogy elvállalnám-e a kapitányságot, nem egy újságírónak kell feltennie, mert nem ő a felelős a magyar futballért, tehát nem tartom szükségesnek, hogy a kérdésre válaszoljak. Azonban a rám szavazóknak üzenni szeretnék, hogy ők jobban megismerjék az elképzeléseimet. A feladat elvállalása nagy felelősség elé állítana, amelybe az utóbbi tizenhat évben mindenkinek beletörött a bicskája. Nem tudnám elképzelni közreműködésemet egy technikai csapat nélkül. Ha Romániában – tizennégy év távollét után – rövid idő alatt előre tudtam lépni, az azért sikerült, mert ez a csapat kialakult és segítette a munkámat. Ismernem kell a magyar futballt minden részletében: milyen a játékosállomány, mik az erős pontok – mert ilyen is van – és mik a hiányosságok. Pontos képet kell kapnom a válogatottakról: a játékosok fizikálisan, agresszivitás tekintetében, valamint pszichésen megfelelnek-e annak, amit a nemzetközi szint megkövetel. Tudnom kellene taktikai szempontból, milyen rendszerben nyújtotta a legjobb teljesítményt az együttes. Tudni szeretném, kik azok, akik még képesek és még akarnak is segíteni az előrelépésben. Ebben kellene, hogy segítsen a technikai csapat. Azokat, akik velem lennének ebben a csapatban, állandó munkatársaimnak képzelném el: gondolok Nyilasi Tiborra, Csank Jánosra, Gellei Imrére, és ne ijedjen meg senki, a korábbi román és magyar kapitányra, Jenei Imrére, továbbá az ajaxos Jámbor Lászlóra is. Mindenkinek fontos és pontos feladata lenne a válogatott körül, és nem csak ott… Szükségem lenne egy másik csapatra is. Szerintem ugyanis nem csupán edzeni kell, hanem hosszú távú sportpolitikai tervet is szükséges lenne kidolgozni. Ebben a munkámban fontos sportembereket kellene magam mellett tudni. Gondolok Bozóky Imre MLSZ-elnökre, Szieben Lászlóra, a liga első emberére, gondolok Várszegi Gáborra, Tarsoly Csabábra vagy a debreceni tulajdonosra, Szima Gáborra, nem utolsósorban pedig Gyurcsány Ferenc sportminiszterre. Az ő segítségükkel és közvetlen közreműködésükkel dolgoznám ki az elkövetkezendő hat-nyolc év futballra vonatkozó sportpolitikáját, aminek természetesen az előrelépés a célja. Kidolgoznánk, miként növelhető az igazolt labdarúgók száma, miként lehetne javítani az edzéskörülményeken, megvizsgálnánk, miként kötelezhetnénk a klubokat a fiatalok nevelésére, hogyan lehetne javítani az edzők még magasabb színvonalú szakmai munkáját. Megvizsgálnánk, hogyan érhető el a klubérdek alárendelése a nemzeti érdeknek. Tehát nemcsak edzeni mennék Magyarországra, hanem azért, hogy kidolgozzunk egy politikát, amelyre lehet számítani. Azért használom a többes számot, mert úgy tartom helyesnek, hogy hozzáértő, fellelősséget vállalni képes emberek csapatmunkájára van szükség. Úgy érzem, a magyar futball jelenlegi állapotában a rövid távú terv – kijutni világbajnokságra vagy Európa-bajnokságra – bár fontos, de nem elsődleges. Töröljük le a port a tükörről, lássunk tiszta képet a magyar futballról, és ennek alapján keressük meg az utat.”

Nyilasi Tibor már megmondta

Nézzük a szurkolók következő jelöltjét.
Az MTK mesteredzője, Egervári Sándor dolgozott már a válogatottnál. Részese volt a nemzeti csapat utolsó világbajnoki szereplésének, ő volt Mezey György segítője 1986-ban Mexikóban, és persze az azt megelőző időszakban. Azóta klubedzőként tevékenykedik, ráadásul sikeresen. Bajnoki címet nyert a Dunaferr-rel és az MTK-val – a kék-fehérekkel kétszer, legutóbb az idén nyáron. Csapata ebben a szezonban is jól szerepel, hiszen a Hungária körútiak a második helyen állnak az Arany Ászok Ligában. Vagyis egyáltalán nem véletlen, hogy a tapasztalt, sikeres szakembert többen is alkalmasnak tartják a szövetségi kapitányi posztra. Ezzel azonban még várniuk kell, mert Egervári Sándor visszafogottan, a kollégialitást messzemenőkig figyelembe véve nyilatkozott.
"Természetesen megtisztelő, hogy több mint hatszáz szavazatot kaptam, de egyelőre nem szeretnék véleményt formálni ezzel kapcsolatban – mondta a szakember. – Csatlakozom Nyilasi Tibor önöknek adott nyilatkozatához, amelyben arról beszélt, hogy egyelőre Gellei Imre a szövetségi kapitány és mindaddig, amíg élvezi a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségének a bizalmát, addig nem szabad foglalkozni ezzel a kérdéssel. Feltételes módban nincs értelme nyilatkozni és a felvetést sem tartom túl szerencsésnek. Majd a döntéshozók lépnek ebben az ügyben, akkor biztos megszólalnak majd az érintettek. Sokan azt mondták, hogy nekik mindegy, ki a kapitány. Azt gondolom, hogy a futballban vannak sokkal fontosabb területek a válogatottnál, vannak már elkezdett szakmai programok, amelyeket folytatni kell, és még sorolhatnám. Az viszont nyilvánvalóan nem igaz, hogy mindegy, ki ül egy csapat kispadján, és ez természetesen így van a szövetségi kapitány posztjával is. Azt azonban, hogy jövőre ki lesz a főnök a válogatottnál, még nem döntötték el, így egyelőre Gellei Imre a szövetségi kapitány.”

A légiósok nagyon fontosak

"Minden további nélkül elvállalnám! – válaszolta gondolkodás nélkül a kapitánykodást firtató kérdésünkre Détári Lajos, aki azt is elmondta: vajon miként lehetséges, hogy a szavazatok tekintetében a sikertelenség miatt most leginkább kárhoztatott Gellei Imre is megelőzte. – Persze, ha reálisan közelítek a témához, tudom, hogy nem rám esne az MLSZ elnökségének választása, hiszen annyit még nem tettem le az asztalra, és velem kapcsolatban ezért is ingatagabbak az emberek, amit az általuk állított sorrend is tükröz. Ezzel egyet is értek, vannak nálam érdemesebb emberek a posztra, ám az biztos, ha mégis felkérnének, igent mondanék. Azt el kell mondjam, nagyon örülök, hogy azért így is akadtak, akik úgy gondolták, megfelelő lennék. Nekik köszönöm a szavazatokat.”
Az ötszörös világválogatott elárulta továbbá, ő elsősorban a légiósokra építené csapatát…
"Mivel magam is hosszasan profiskodtam külföldön, ismerem a hazatérő játékosok lelkivilágát, hogyan kell velük bánni. Amint megkezdeném a munkát, hosszasan elbeszélgetnék velük, elmondanám, kitől mit várok el, és természetesen meghallgatnám az ő véleményüket is. Most abban is biztos vagyok, hogy bátran nyúlnék a fiatalokhoz – nálunk, sajnos, nemigen kapnak lehetőséget a tehetségek –, e szemlélettel pedig egész jó kis csapatot lehetne kialakítani.”
Minekután a jó csapat kifejezés legalábbis talányos, konkrétabb megfogalmazásra kértük Détári Lajost:
"Meggyőződésem, hogy van ma Magyarországon húsz-huszonkét olyan labdarúgó, aki megfeszítve képes kilencven percig hajtani. Akik látták futballozni azokat az együtteseket, amelyeket én készítettem fel, tudják, a játékosaim az utolsó percig megfeszülve küzdöttek, mindig kitették a lelküket a pályára. Ráadásul a jó csapat biztosan nem úgy esik ki, hogy az utolsó pillanatig versenyben van, mégsem jut tovább, és végül csupán San Marinót előzi meg. A jó csapat, amelyik kerülhet bármilyen csoportba a kvalifikáció során, végig eséllyel pályázik a továbbjutásra, és él a lehetőséggel…”

Ki legyen a szövetségi kapitány – a szavazás végeredménye