Az itthon elfelejtett hátvéd

Ennek ellenére az utóbbi időben nem sokat lehetett hallani róla. Pedig az előző szezonban a skót Hibernian legjobbjai közé tartozott, s az elmúlt nyáron csupán azért nem hosszabbítottak vele szerződést, mert az Európai Unión kívüli játékosként nem rendelkezett az előző két évben elegendő válogatottsági számmal. A német Energie Cottbust is megjárt védő csapata a hét végén Korsós György együttesétől, a Sturm Graztól 2–0-s vereséget szenvedett, s Mátyus Jánost a 77. percben lecserélte az edzője. A magyar légiós teljesítményére ugyanakkor nincs panasz, alapember lett az Admirában, mi több, az osztrák lapok is dicsérik a magyar védőt.
– Beszélhetnénk a jó játékáról is, de kezdjük inkább egy kis személyeskedéssel: mondja csak, tényleg megnősül?
– Vicces, hogy ön is ezzel kezdi – fogalmazott Mátyus János. – A barátaim nem győznek zrikálni a házassági szándékaimmal, de elhiheti, cseppet sem bánom, hogy így alakult. A menyasszonyommal, Juliettával már hetedik éve együtt vagyunk, és úgy gondoltuk, most már itt az ideje, hogy kimondjuk azt a bizonyos boldogító igent. Ha minden jól megy, decemberben, éppen János-napkor tartjuk meg az esküvőt.
– Azaz jól érzi magát?
– Nos, a magánéletem ennél jobb már nem is lehetne, ami pedig a futballt illeti, szerencsére tényleg jól megy a játék. A bajnokságban eddig egy találatot szereztem, éppen a Rapidnak fejeltem gólt. Sajnos néhány hete, az egyik mérkőzésen eltört az egyik bordám, de egy hét kihagyás után már újra játszottam. Ha nem vagyok sérült, és nem vagyok eltiltva, akkor számít rám az edzőm, és ez a legfontosabb.
– Skócia után nem tartja visszalépésnek, hogy az osztrák élvonalban futballozik?
– Dehogynem. Ám jól tudja, hiszen korábban többször is beszéltünk erről, hogy önhibámon kívül kellett eljönnöm a Hiberniantól. Azonban nem tettem le arról, hogy jövőre visszatérek a szigetországba, hiszen akkor már Magyarország is az Európai Unió tagja lesz, és ez megkönnyíti majd a helyzetemet. Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, itt minden szép és jó, hiszen az első hónapokban nem éreztem jól magam Ausztriában. A hangulatot össze sem lehet hasonlítani azzal, mint ami odakint volt, és mi tagadás, a színvonal sem üti meg a skót bajnokságét. Újabban azonban nem töröm a fejem hiábavaló dolgokon. Megszerettem az Admirát, s bár komoly terveim vannak még a futballban, ha mégsem sikerül váltanom jövőre, nem tartom kizártnak, hogy később itt fejezzem be a pályafutásomat.
– Nincs hiányérzete valami miatt?
– Mire gondol?
– Tudja azt: a válogatott…
– Nehéz témához érkeztünk… Nézze, nem tagadom, rosszul esik, hogy a fehéroroszok elleni meccs óta még csak a válogatott közelébe sem kerültem. Pedig akkor, amikor Skóciában jól ment a játék, talán joggal számíthattam volna legalább egy meghívóra vagy csupán egy érdeklődésre a szövetségi kapitánytól. Ez azonban nem történt meg, és írja csak le nyugodtan: én bizony nem értem, hogy miért nem vagyok válogatott…
– Ismeri a mondást: a felelősség a szövetségi kapitányé.
– Rendben van, ez igaz. De mondok mást: Gellei Imre azt nyilatkozta többször is, hogy azért nem változtat a védelmen, mert nincs más, akit kipróbálhatna. Ez nagyon rosszulesett. Harmincnégyszer voltam válogatott, évek óta külföldön, a magyarnál azért erősebb bajnokságokban játszottam, ezért örültem volna, ha legalább eszébe jutok valakinek…
– Mit gondol, lesz még alkalma bizonyítani a válogatottban?
– Bízom benne, hogy igen, mindenesetre én ezt szeretném a legjobban.
– Térjünk egy kicsit vissza az Admirára. Hallom, klubja leigazolta a Juventussal Bajnokok Ligáját nyert Vladimir Jugovicsot is.
– Ne is mondja, óriási élmény vele egy csapatban játszani. Noha Vladimir már nem fiatal, harmincnégy éves, de a mozdulatain is érződik, hogy mekkora klasszis. Szenzációs futballista, egész egyszerűen mindent tud erről a játékról. Vele kapcsolatban egyébként van egy kellemes történetem is: az első edzésén, amikor idejött, velem került párba. Alaposan megizzasztott, s bizony, nagyon kellett figyelnem, hogy ne tudjon átjátszani, de összességében megálltam a helyem vele szemben. Ám annak azért örülök, hogy a mérkőzéseken a csapattársam Jugovics, és nem az ellenfelem…