Azt képzeljék el, ahogy több ezer kínai drukker kórusban kiabálja Kenesei Krisztián nevét, s az egészben az a legszebb, hogy a magyar csatár pontosan érti, őt élteti a nép. Immár itt tart a magyar csatár, aki azon magyar játékosok közé tartozik, akiknek külföldön is elismerik a teljesítményét. Amikor Kenesei a nyáron Kínába szerződött a pekingi Beijing Hyundai Cars csapatához, sokan csak legyintettek, mondván, ilyen erővel az öregfiúk-bajnokságában is játszhatna. Pedig a kínai futball is jóval előrébb tart, mint a miénk, a bajnoki meccsek színvonala jobb a hazainál, több a néző, látványosabb a körítés, egyszóval Kínában fontos a futball, amit bizonyít: az előző vb-nek is szereplője volt a hatalmas ország válogatottja. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy Kenesei Krisztián mégsem marad Pekingben három hónapra szerződött a Beijinghez, és kölcsönadási szerződése november 30-ával lejár. A kínaiak szeretnék, ha maradna&
Egyikük Kínában, másikuk Németországban légióskodik, de a válogatottban együtt játszanak: Kenesei Krisztián (balra) és Lôw Zsolt (Fotó: Németh Ferenc)
Egyikük Kínában, másikuk Németországban légióskodik, de a válogatottban együtt játszanak: Kenesei Krisztián (balra) és Lôw Zsolt (Fotó: Németh Ferenc)
– Néhány hét múlva lejár a szerződése, döntött már a folytatásról? – Még nem – válaszolt a támadó. – Az az igazság, hogy egyre jobban érzem magam Kínában, és ami még ennél is fontosabb, egyre jobban játszom. Az utóbbi két bajnoki meccsen négy gólt szereztem, és igazi sztárként kezelnek. Sokat írnak rólam az újságok, a szurkolók pedig folyamatosan a nevemet skandálják. – Ha mindez igaz, miért gondolkodik a jövőjén? – Ha most kellene döntenem, azt mondanám, pakolok és hazamegyek. A családom most a futballnál is fontosabb, a feleségem ugyanis hamarosan szül. Remek szerződésem van Kínában, sok pénzt keresek, de ez sem pótolhatja a családomat. – Azért csak van az a pénz, amiért hosszabbítana Kínában. – Mondom, eddig is elégedett voltam a keresetemmel, nem ezen múlik. Tárgyalok majd a csapatom vezetőivel, aztán meglátjuk, meg tudnak-e győzni, hogy maradjak. Az sem titok, hogy menedzsereim keményen dolgoznak, ráadásul most egy spanyol csapat is bekerült a képbe, és nem akarok semmit sem elkiabálni, de óriási lenne, mondjuk, a spanyol élvonalban futballozni. – Kizárt, hogy visszatér Zalaegerszegre? – Erre van a legkevesebb esély. Tudja, itt, kint egészen másként játszom. Annyit futok, mint egy versenyló, de nem is tehetek mást, hiszen Kínában minden meccs rendkívül pörgős, nincs idő lazsálni. Az egyik meccsen nyertünk öt nullára, ám az ellenfél játékosai még a nagy hátrányban is ütöttek, vágtak minket, mint a répát. Két perccel a vége előtt az egyik csapattársam súlyosan megsérült, úgy kellett rászólnunk a vendégfutballistákra: állítsák már le magukat. – Az a nagy kérdés, hogy itthon miért nem futott annyit, mint egy versenyló. Ki vagy mi akadályozta meg ebben? – Ez hosszabb téma, ám az biztos, hogy a magyar bajnokságban a meghatározó futballisták több mindent engedhetnek meg maguknak… De én már tudom: külföldön mindez semmissé válik. Pontosan ezt mondhatja el Lőw Zsolt is… Első helyen áll a német másodosztályban a Cottbus – a csapat az idén esett ki a legjobbak közül. A piros-fehér együttesben már hetek óta nem játszik Lőw Zsolt, aki korábban kihagyhatatlan volt a kezdő tizenegyből – a legmagasabb osztályban csak akkor nem szerepelt, ha eltiltott volt. Most egy sérülés miatt kell kihagynia a bajnokikat – a Lengyelország elleni Eb-selejtező előtt levált egy porc a bal térdében –, de a csapat nélküle is jól szerepel és a feljutás egyik legnagyobb esélyese. – Még nem vagyok tökéletes állapotban, de egy hete már elkezdhettem a rehabilitációs edzéseket, ami azt jelentette, hogy tekertem a szobabiciklit és súlyzóztam – újságolta Lőw Zsolt. – Hétfőn pedig már csatlakozhattam a többiekhez, de még érzem, hogy nem az igazi a bal térdem. – Mikor játszhat legközelebb? – Ha minden jól megy, már a következő fordulóban leülhetek a kispadra. Azt majdnem biztosra veszem, hogy nem lépek pályára, de legalább ott lehetek a többiekkel. – Korábban folyamatos lehetőséget kapott. Amióta sérült, a csapata jól szerepel, vagyis ön nélkül is megy az együttesnek. Mire számít, visszakerülhet a kezdőbe? – A nyáron úgy volt, hogy távozom a Cottbustól, és akkor igazoltak egy ballábas védőt, így végül vele kellett megküzdenem a helyért. Később Eduard Geyer edző úgy döntött, hogy a középpályán játszhat. Nincs is ezzel semmi baj, de ebben a csapatrészben nagy a tömeg, hiszen tízen pályáznak a négy helyre, vagyis nem lesz könnyű újra játszani. – Az edzőjével beszélt már arról, hogy az ön számára mit hozhat a jövő? – Nem, de az utóbbi időben többször említette a nevemet nyilatkozataiban. Engem és egy másik sérült futballistát mindig úgy hoz szóba, hogy ha mi felépülünk, akkor még erősebb lesz az együttes. Azt hiszem, ez biztató. – Mi a helyzet a másik, hazánkban is megforduló játékossal, Robert Vagnerrel? – Ô is sérült volt, de újra szerepel a gárdában. Mondjuk, nem volt túl szerencsés a visszatérése, hiszen a Mainz ellen elveszített rangadón az elején lecserélték, mert kettős emberhátrányba kerültünk. A Bielefeld ellen aztán már jobb volt, gólpasszt adott és a mezőnyben is kiemelkedően futballozott. Ha már a Mainzot említettem: annak örülnék a legjobban, ha Bódog Tamás csapatával együtt kerülnénk fel. – Már nem gondolkodik arról, hogy új klubot keres magának? – Ezzel kapcsolatban most semmi újat nem tudok mondani. Megállapodást kötöttem Németország egyik legkomolyabb menedzserével, aki többek közt a Hertha csapatában szereplő Marko Rehmer, a hamburgi Szergej Barbarez és a dortmundi Christoph Metzelder ügynöke is. Ô azt állította, első osztályú játékosnak tart, és ha a télen nem is, de a nyáron vagy legkésőbb a szerződésem lejártakor, másfél év múlva elad egy komoly klubnak. Persze, ez még a jövő zenéje. Előbb jusson fel a Cottbus, aztán meglátom, mit teszek.