Futsal: Százados a kispályán

"Debrecenben kezdtem el dolgozni a helyi gárdánál – mondta Kozma Mihály. – Nagyon jó társaság jött össze, kilencvenhatban bekerültünk az akkor induló első osztályú magyar bajnokságba, és a harmadik helyen végeztünk. Mivel egy teljesen új stílust vezettem be a kispályás labdarúgásban, és ismertem a vidéki játékosokat, Mucha József, az akkori szövetségi edző maga mellé vett pályaedzőnek. Elköltöztem tehát Budapestre, és elkezdtem a munkát a válogatottnál. Három és fél évig dolgoztunk együtt, de mivel ebből nem tudtam megélni, civil foglalkozást is találnom kellett.”Kozma Mihályt 2000-ben azzal bízta meg a szövetség, hogy edzőként utazzon el a magyar főiskolai-válogatottal Brazíliába a világbajnokságra. A csapat remekül helytállt, és végül a nyolcadik helyet szerezte meg. Ugyanebben az esztendőben vállalta el a szakvezető a Cső-Montage irányítását is. "Mikor a Cső-Montage-hoz kerültem, a csapat a hatodik helyen állt a bajnokságban – tette hozzá Kozma Mihály. – Az év végén mégis sikerült az élen végeznünk, és a Magyar Kupát is megnyertük, sőt, az év edzője címet is elnyertem. A válogatottnál tovább dolgoztam, de ezúttal már az új szövetségi edző, Szabó András munkáját segítettem. Klubcsapatommal három remek évad következett, hiszen minden évben bajnoki címet és Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhettünk, és háromszor választottak az év szakvezetőjének. Tavaly aztán eddigi legnagyobb sikerünket értük el: bejutottunk a Bajnokok Ligája döntőjébe, és ott a hatodik helyen végeztünk.”Mikor Szabó Andrást kinevezték az Újpest vezetőedzőjének, Kozma Mihály örömmel vette át a futsalválogatott irányítását. Igaz, ott kellett hagynia a Cső-Montage gárdáját, de régi álma vált valóra a kinevezéssel."Hivatalosan január elsejétől vagyok a kispályás válogatott irányítója– mondta a szövetségi edző. – Nagyon sikeres időszakon vagyunk túl. A világranglista tizenkettedik helyén állunk; ahhoz képest, hogy nálunk amatőrök játszanak, ez nagyszerű teljesítmény. Sajnos kevés időt tölthet együtt a csapat, azt is nagy nehezen értem el, hogy heti egy tréninget tarthassunk. Jelenleg a novemberi, horvátországi vébéselejtezőre készülünk, ott a házigazdán kívül az örményekkel mérkőzünk majd. Azért is játszottunk nemrégiben a románokkal és mérkőzünk majd a szlovénokkal, mert e két gárda stílusa hasonlít a csoportellenfeleink játékához. Ha megnyernénk a csoportot, várhatóan Oroszországgal találkoznánk a tajvani vébédöntőbe jutásért, amely, ismerve az orosz futsal helyzetét, nem lenne egyszerű feladat. Sajnos, amíg a futsal amatőrsport lesz Magyarországon, nem sok esélyünk van arra, hogy ennél az egyébként nagyszerűnek mondható tizenkettedik helynél előbbre lépjünk a világranglistán.”