A pokolra taszított reményeink

És most ehelyütt nem nosztalgiázunk – bár ilyen esetben megtehetnénk –, nem emlegetjük a Mészöly Kálmán-, majd később a Bálint László-, még később a Garaba Imre-féle hátvédek tudását, képzettségét, felkészültségét, hanem azt mondjuk: a mai magyar nemzeti csapatban ezen a poszton a Lengyelország elleni sorsdöntőnek beharangozott Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen nem vártunk klasszis teljesítményt.
Ezen kritika a néhány héttel ezelőtti súlyos kudarccal végződött rigai mérkőzés fényében körvonalazódott, és a Puskás Ferenc-stadionban tegnap az idei legfontosabb kvalifikációs találkozón abszolút mértékben kikristályosodott. Ugyanis ahogyan a sérült Maciej Zurawski helyett az utolsó pillanatban a csapatba állított, amúgy nem túl "pengés” játékosnak tűnő Andzej Niedzielan a labdával futva (!) tíz méteren öt méter előnyt szerzett Dragóner Attila és Juhár Tamás között, az megváltoztathatatlanná tette a korábbi képletet: e két magyar védő tudásban, fizikumban, taktikai érettségben nem üti meg a nemzetközi szintet…
Ez pedig azért fájó tanulság, mert a magyar szövetségi kapitány, Gellei Imre sem tehet mást, mint hogy az edzők alaptörvényét veszi figyelembe a kezdőcsapat kihirdetésekor: végy egy jó kapust, állíts elé kőkemény védőket, technikás futballra képes középpályásokat és végül jöjjenek a gólerős csatárok.
A magyar futball szintjén (hangsúlyozzuk, a magyarok szintjén) majdnem minden adott: van jó kapus, cselezni, passzolni tudó középpályás és csatár, akitől gólt remélhetünk.
Védőnk nincs.
Ezt szenvedte meg nemzeti csapatunk és persze a szurkolók tegnap este a lengyelek ellen, merthogy támadásban szó szerint mienk volt a pálya: a mackós, nehézkes, de stabil és szervezett futballra felkészített lengyel válogatott csak a jószerencséjének köszönhette, hogy 35 perc játék után nem kényszerült térdre.

Szabics Imre a lécet rezegtető lövésével tényszerűsítette: ha így folytatja, klasszis lehet, Fehér Miklós már ünnepre emelte magasba a kezét, ha a gólvonal elől nem rúgja el a labdát Tomasz Klos.
Minden, de minden a magyar csapatról szólt az első 45 percben, így Böőr Zoltán mesteri elfutásai a jobb oldalon, egy ollózás Szabicstól, egy lövés Dárdai Páltól, a szögletek…
De a védelem…
Az a nagy megingás mindent elhomályosított…
…egyvalamit, illetve egyvalakit mégsem: egy remek egyéni teljesítményt – Szabics Imréét.
A nemzeti csapatból immár kihagyhatatlan ifjú támadó a szünet utáni negyedik percben pillanatok alatt visszacsempészte a szívekbe az első 45 percben elvesztett hitet (tegyük hozzá, és ne feledjük, hogy a budapesti stadion közönsége nem tudhatta, hogyan áll Stockholmban a Svédország–Lettország mérkőzés). Az egyenlítő gól után máris módosulhatott a találkozó megítélése, mégpedig úgy, hogy kamatozott a kapitányi húzás. Az, hogy a hátrány ellenére Gellei Imre a támadásra épített – Lipcsei Péter helyett Gera Zoltán játszott a második félidőben –, de e meccs magyar szemszögből vizsgált minden szépségét elcsúfította (tán mondani sem kell…) egy védelmi hiba. Dragóner Attila rosszul lépett ki, így odalett a lesre állítás – Niedzielan a labdát a hálóba, a magyar reményeket a pokolra küldte.
Fogcsikorgatóan rossz érzés volt látni, hogy hiába volt a jól megálmodott támadó koreográfia, a viszonylagos fölény, mert a lengyelekkel ezen a napon szerződést kötött a szerencse, az egyéni hibák pedig megpecsételték a csapatmunkát. A vendégek kétségtelenül legjobb futballistáját a Puskás Ferenc-stadionban csak a szemükkel követték a magyar védők, emígyen elkönyvelhettük azt, hogy a svéd Marcus Allbäck, a lett Maris Verpakovskis után a hátvédjeink "hőst” csináltak Andzej Niedzielanból is.
Az ünnep nem mirólunk szólt tehát most sem. És bár a találkozó előtt a bizakodásunk az egekig ért, ahogyan itt már írtuk, mint oly sokszor, most is a pokolba taszítódtak a reményeink.
Fájdalmas ez a búcsú, főleg annak fényében, hogy egy évvel ezelőtt Európa egyik legkönnyebb játékerőt képviselő selejtezőcsoportjába sorsolta Fortuna a magyar válogatottat. Azt a válogatottat, amely a negyedik helyen végzett a négyes számú kvintettben – s ez, valljuk be, roppant csúfos szereplés.
Kezdhetünk mindent előlről – a kérdés csak az, hogy van-e újrakezdés.

Percről percre

11. perc: Magyar támadásból rúgtak gólt a vendégek… Rasiak szerzett labdát saját térfelének bal oldalán, s remekül indította a felezővonalon túl kiugró Niedzielant, aki szempillantás alatt lefutotta Juhárt és Dragónert, majd a szóló méltó befejezéseként 16 méterről ballal a kapu bal oldalába rúgta a labdát.
0–1
21. perc: Az első hazai lehetőség: Lipcsei emelte a védők mögé a labdát, amire Szabics rajtolt, ám a stuttgarti támadó szinte nulla szögből már csak az oldalhálót találta telibe.
30. perc: Elindult melegíteni Kenesei, Gera és Miriuta – vagyis a keret támadó szellemű cserejátékosai…
32. perc: Végre valami! Szabics unta meg a tehetetlenséget, jó 25 méterről jobbal lövésre szánta el magát, és a meredeken csapódó labda a bal oldali kapufáról, néhány centire a "pipától” pattant kifelé…
34. perc: Megint nem volt szerencsénk: Böőr remekül fejelte a labdát Fehér elé, aki Dudeket megelőzve még a jobb talpával bele tudott pöckölni. A labda a kapu felé pattogott, de túl lassan, így a vonalon Klos még fel tudott szabadítani.
35. perc: Böőr a jobb oldalon átjátszotta Rzasát, ám elkapkodta a helyzetet, és 15 méterről csúnyán a kapu mellé, fölé lőtt.
40. perc: Böőr jobb oldali beadása után Szabics ollózni próbált, sikertelenül. A labda Lisztes elé került, aki Dárdaihoz passzolt, ám a berlini középpályás, a tizenhatos vonaláról jobbal jócskán a kapu fölé lőtt.
49. perc: Füzi Ákos először húzódott középre és lám, mennyire megérte… A lengyel térfél közepén indult el hatalmas lendülettel, majd jobbra tette a labdát Szabicsnak, aki felnézett, és 16 méterről jócskán jobbra sodródva jobbal a jobb alsó sarokba lőtt.
1–1
55. perc: Dragóner adta oda a labdát Rasiaknak, aki 18 méterről ballal egyből lőtt, és bár Király nem érte el a labdát, az a bal kapufa mellett suhant el.
62. perc: Már megint a semmiből kaptunk gólt: Niedzielan a leshatáron ugrott ki, elhúzta a labdát Király mellett, majd 15 méterről balra sodródva ballal a kapu jobb oldalába emelt.
1–2
67. perc: Lisztes középről 23 méterről laposan lőtt, de Dudek szögletre tudta simogatni a labdát.
78. perc: Egymásra várt Bak és Dudek, így Kenesei roboghatott a labdáért. A lengyel kapus azért megelőzte a mezőnyjátékosokat, ám felszabadító rúgása éppen a magyar támadót találta telibe. A visszapattanó labda a kapu felé tartott, ám Bak az utolsó pillanatban a gólvonal – és Kenesei – elől kivágta azt.
91. perc: Kenesei jobb oldali szöglete után az égbe ugró Dragóner fejelhetett, de hét méterről a jobb alsó sarok mellé talált.

Mestermérleg

Gellei Imre, a magyarok szövetségi kapitánya:
"Szomorú vagyok, mert a második helyezés szempontjából sorsdöntő mérkőzéseket vesztettünk el. Ez alkalommal ellenfelünk két lehetőségéből – két durva védelmi hibánkat kihasználva – kettőt értékesített, míg mi hiába dolgoztuk ki helyzeteinket, nem sikerült a befejezés. Amíg rendre hibázunk sorsdöntő pillanatokban a kapuk előtt, nem számíthatunk arra, hogy a világ nagy futballeseményeinek résztvevői lehetünk. Decemberben lejár a szerződésem… S úgy gondolom, akkor meg is szűnik."

Pawel Janas, a lengyelek szövetségi kapitánya:
"Drámai küzdelemben nagyon jó mérkőzést játszottunk. Sajnos hiába nyertünk, a lettek svédországi diadala miatt csupán a harmadik helyen végeztünk a negyedik selejtezőcsoportban. Ennek ellenére összességében nem szomorkodunk, gratulálok játékosaimnak a meccsen mutatott teljesítményükhöz."

Fény és árnyék

Emlékezhetünk, Lengyelországban technikai okok miatt nem tudták magnószalagról lejátszani a magyar Himnuszt. A chorzówi arénában a kiutazó magyar drukkerek énekelték el azt. Budapesten nem volt ilyen baki, és ami ehelyütt mindenképpen említést érdemel, a lengyel szurkolók végig vastapssal tisztelegtek Magyarország nemzeti dala előtt.

Erre a meccsre meg kellett volna teljen a Puskás Ferenc-stadion. Sajnos az öregedő létesítményben – amelynek felső karéja már nem is használható – bántóan kevesen voltak, és bár péntekig lapunkban közöltük a jegyeladási adatokat, azon a napon be is fejezhettük a statisztikát, ugyanis 28 ezer helyett csupán 15 ezren voltak kíváncsiak a sorsdöntő Eb-selejtezőre.

A csoport másik mérkőzésén: Svédország–Lettország 0–1
Svédország résztvevője az Európa-bajnokságnak, Lettország pótselejtezőt játszhat.