Titkos varsói kémjelentés

Az Arsenal francia idegenlégiósa csalafinta lövéssel csapta be az elmúlt szombaton Jerzy Dudeket, a Liverpool kapusát. Látványos gól volt, olyan találat, amely után sört kilöttyintve ugrik talpra a szurkoló. Friss emlék ez, de minket most inkább az érdekel, hogy ugrálhatunk-e mi is az előttünk álló szombaton. És egyáltalán: milyen érzésekkel várjuk az előttünk álló, sőt tornyosuló válogatott találkozót? Legyünk visszafogottak, realisták, földön járók, sopánkodók, ellendrukkerek (és még sorolhatnám a negatív hozzáállás lehetőségeit…), avagy – mint legutóbb a lettek elleni meccs előtt – bizakodóak, már-már a hősi eposzokat idéző cikkeket írjunk, amelyeknek egyértelmű az üzenetük: győzünk, mert győzni akarunk.
Úgy bizony, mi mindig győzni akarunk – ide nekünk a brazilokat is!
Aztán persze hogy mindig csalódás a vége. Nehéz megszokni, már-már lehetetlen, és még nehezebb megjegyezni néhány izlandi, grúz vagy lett futballista nevét, akik ott örömködtek a szemünk láttára, miközben mi ezredszer is megfogadtuk, hogy többet nem megyünk meccsre. Mennyire más volt, amikor bizonyos Jozef Adamec, Frantisek Vesely vagy éppen Ralf Edström nevét kellett megjegyezni. Még akkor is, ha az említett futballisták kitörölhetetlen fájdalmat okoztak nekünk Marseille-ben, majd évekkel később a Népstadionban. Akkor is győzelmet remélt és sugallt a sajtó.
Most sem tehetünk másként.
Térdepeltessenek bennünket kukoricára a jövő héten, ha kikapunk, de most akkor sem írhatunk másról, csak a győzelemről. Pedig nincs nagyon fogadkozás, versbe szedett optimista monológ, melldöngető kijelentés. Mindezek helyett csendes elszántság jellemzi a tatai edzőtáborban készülő válogatott tagjait. Jóllehet még az edzőtábor takarítónői is tudják, hogy a magyar futball jövője is múlhat a szombati meccsen. Nagy szavak, de korántsem túlzóak. Most aztán nem! Egyértelműen kiderült, az állam nem kér a mi kis labdarúgásunkból, pénzt, segítséget, de még erkölcsi támogatást sem ad, a televíziók nagyhatalmú urai legyintenek a futball szó hallatán, és inkább bambán bámuló valóságshow-szereplők után kutatnak.
Ám, nekünk most, így is, ebben a helyzetben is győznünk kell.
Valahogy úgy kellene, ahogy Robert Pires csinálta. Megteheti ugyanezt Lisztes Krisztián vagy akár Szabics Imre is. Mert most már legalább vannak olyan játékosaink, akiket Európa-szerte ismernek. Néhány éve csak álmodhattunk erről. Szabics körül egyébként elképesztően nagy a felhajtás. Dicséretére legyen mondva, türelmesen, sőt mosolyogva nyilatkozik ezredszer, ha arra kérik, hogy terítse ki egy asztalkára a stuttgarti mezét vagy pucolja fényesre kedvenc futballcsukáját, és állítsa oda mondjuk egy söröskrigli mellé, hát azt is megteszi. Szerény az Imi gyerek, még akkor is, ha nem olyan régen legyőzte csapatával a Manchester Unitedet. Persze a többiekre sem lehet panasz, valamennyien csendben, ám annál nagyobb lelkesedéssel teszik a dolgukat.
"Jó velük dolgozni” – mondta Gellei Imre. Aztán persze mondott még mást is a szövetségi kapitány: "Érzékenyen érintett bennünket Fehér Csaba és Lőw Zsolt sérülése, ám arra egy pillanatig sem gondoltam, hogy új fiúkat hívjak meg helyettük a keretbe. Vannak itt olyan játékosok, akik eddig vártak a sorukra, és most megkapják a nagy lehetőséget. Bízom bennük, mint ahogy bízom az egész csapatban is. Túl sok variációs lehetőségem egyébként sem volt, Bodnár László hosszú ideje nem játszik a klubjában. Akik még szóba jöhetnek, azoknak előbb a klubcsapatukban kell állandó helyet követelniük maguknak, mint például a tehetséges Halmosi Péternek. Péntek este az edzés után jelölöm ki a kezdőcsapatot. Gondolkodom, milyen poszton vessem be Lipcsei Pétert, és kikből álljon a csatársor. Utóbbi kellemes gond, hiszen Gera Zoltán, Szabics Imre, Kenesei Krisztián, valamint Fehér Miklós egyaránt remekül mozog. Majd meglátjuk.”
A kapitány nem mondja, mi viszont tippelünk. Gyaníthatóan a Király – Bódog, Dragóner, Juhár – Böőr, Lipcsei, Dárdai, Füzi – Lisztes – Szabics, Kenesei csapat fut majd ki a pályára szombat délután a Puskás Ferenc-stadionban. És persze ott lesznek a lengyelek is, várhatóan két-háromezer szurkolójuk támogatását élvezve. Amúgy nemcsak Gellei Imre, a lengyelek kapitánya, Pawel Janas is taktikázik. De hiába, a mi kémeink mindig is legendásak voltak (erről politikai napilapokban sokat olvashatnak…), most sincs ez másként. Hiszen Győr Mihály, a varsói nagykövet adott "titkos” információkat egy faxüzenettel, amelyben egyebek mellett a következőket írja: "Elemezve a magyar csapat eddigi meccseit, a lengyelek – a lettekhez hasonlóan – elsősorban a széleken indított gyors ellentámadásokra épülő taktikával kívánnak eredményt elérni Budapesten. A lengyel edző több alkalommal is azt nyilatkozta, hogy jól ismeri a magyarok gyenge pontjait (a labda elvesztése utáni lassú visszatérés, a szorongatott helyzetek megoldása) és ezt ki is akarja használni.”
A nagykövet emellett beszámolt a lengyelek ugyancsak titokban tartott edzőmeccséről, amelyen 9–0-ra nyertek az Amica Wronki ellen. Ezen a mérkőzésen Andrzej Niedzielan, a Groclin Grodzisk csatára négy gólt szerzett. Jó lesz odafigyelni rá. Gellei Imre lapunkon keresztül szeretne köszönetet mondani Győr Mihálynak a lelkes közreműködéséért. A játékosok is örömmel vették, hogy nem tudnak elbújni előlünk a lengyelek, s ezt "megünnepelve” rögvest rendeztek egy golfversenyt. A tatai Old Lake Golf Club brit tulajdonosa látta vendégül csütörtök délelőtt a válogatott tagjait, ahol a fiúk kipróbálhatták lyukérzéküket. De ez még mind semmi: visszatérve kellemes meglepetés várt a csapatra: a portugáliai Európa-bajnokság logóját megformáló torta, melyet az edzőtábor szakácsa készített önszorgalomból. Aztán a falatozás közepette egyszer csak azt mondta Tamás Gyula kapusedző: "Fiaim, én annak idején védtem a lengyelek ellen, és a Népstadionban kettő nullára nyertünk. Az is Európa-bajnoki selejtező volt, és hasonlóan nehéz helyzetben készültünk rá. Nektek most az a feladatotok, hogy megismételjétek a mi sikerünket.”
A fiúk csendben bólogattak, aztán valaki azt mondta: valahogy úgy kellene, ahogy Robert Pires csinálta. Hadd csodálkozzon megint Jerzy Dudek.