Emlékeznek Szabics Imre második Puskás Ferenc-stadionbeli góljára a lettek ellen? A VfB Stuttgart csatára Gera Zoltán látványos megmozdulása, majd Lisztes Krisztián passza után úgy robbant be a kapu elé, mint ahogy tette azt a válogatottba is.
Szabics Imre bízik benne, hogy a Skonto-stadionban nem kell forró pillanatokat átélnie (Fotó: Németh Ferenc)
Szabics Imre bízik benne, hogy a Skonto-stadionban nem kell forró pillanatokat átélnie (Fotó: Németh Ferenc)
A Luxemburg elleni barátságos meccsen jött, lőtt és győzött – egy félidős debütálásának 45 perce alatt kétszer ünnepelték társai, csakúgy, mint a fentebb említett Lettország elleni Eb-selejtezőn. A múlt heti, tatai edzőtáborozás során lapunknak már nyilatkozott a Benficában egyre több lehetőséget kapó Fehér Miklós, most szerdai éktársán, Szabicson a sor. – Nemrég összeszedett combsérülése miatt aktuális a kérdés: hogy érzi magát? – Ha csak ezért érdekli, szerencsére már nem időszerű a felvetés – adott megnyugtató választ a csatár. – A húzódásom már a múlté, csütörtök óta teljes értékű munkát végzek, így a rövid kihagyást szinte meg sem érzem. – Ez tehát nem gátolja majd a gólszerzésben. Hogyan áll a lett védőkkel? – A pesti meccsről ismerem őket. Akkor szép emlékeket gyűjtöttem… – Gyanítom, Igors Stepanovs és Mihails Zemlinskis másképpen gondolkozik… Éppen ezért várhatóan szerdán jobban odafigyelnek majd önre. – Engem nem zavar, megszoktam. A csatárokra általában ügyelnek a bekkek. Így van ez nemzetközi szinten és Németországban is. – Ha már jelenlegi állomáshelyét szóba hozta: Stuttgartban sikerült a beilleszkedés? – Teljes mértékben. Nagyon jól érzem magam a városban, s a csapattársaim is elfogadtak, szerencsére mindenkivel jó a viszonyom. Boldog ember vagyok. – Szerda este még boldogabb lehet… A Lengyelország–Svédország összecsapáson kinek szurkol majd? – Azt hiszem, nem lesz időm bármilyen eredményért szorítani, meg különben is: nem foglalkozom azzal, mi történik a másik pályán, a legfontosabb, hogy Rigából három ponttal térjünk haza. – Akkor máshogy kérdezem: a csoportelsőségre hajtanak, vagy jó lesz a második hely, amely pótselejtezőt ér? – Induljunk ki abból, hogy két mérkőzést kellene nyernünk – az nagyon nagy dolog lenne. Megjegyzem, mindez azt is jelentené, hogy biztosan folytathatjuk, ez esetben a kérdés csak az, hogy rögtön Portugáliában vagy előtte még egy, illetve két ki-ki mérkőzésen lépünk pályára. A kérdésére így a válaszom: célozzuk meg az első pozíciót, aztán ha arról lecsúszunk, jó lesz nekünk a második is… – Ehhez viszont vélhetően újabb Szabics-gólok kellenek. – Nem feltétlenül. Tudom, sokan tőlem várják, hogy betaláljak, s persze ezért mindent meg is teszek, de nem az a fontos, kié az utolsó labdaérintés – hanem az, hogy a labda az ellenfél hálójában legyen. – Azért, gyanítom, parádés mérlegét nem szeretné lerontani: a nagyválogatottban ugyebár négy találkozón öt gólt könyvelhetett el. – Higgye el, ez most nem foglalkoztat. Miként az sem, milyen meccset játszunk szerdán, csak az eredmény a lényeg. Nem érdekel, ha minden idők legrosszabb mérkőzésén leszünk túl, ha a lefújáskor, mondjuk, nulla egyet mutat az eredményjelző. S mielőtt megkérdezné: azt sem bánnám, ha a kivetítőn gólszerzőként nem a Szabics, hanem, teszem azt, a Király felirat szerepelne…