A csapatmunka diadala

– Jó napot kívánok, a Rangers–FC Köbenhavn mérkőzés legjobbját keresem!
– Hála Istennek, annál jobb csapatunk van, hogy én lettem volna a mezőny legjobbja – válaszolta lapunk érdeklődésére a több helyi újság által is kiemelt Rabóczki Balázs, a dán együttes kapusa. – Fantasztikus futballélményben volt részem, ráadásul jó eredményt értünk el, de szinte a lefújás pillanatában elhangzott, hogy még csak az első félidőn vagyunk túl, még nem ért véget a párharc. Tudjuk, hogy a Rangers európai nagycsapat, nem szabad még ünnepelni, mert két hét múlva otthon kemény csata vár ránk, amelynek végén, remélem, feljutunk a Bajnokok Ligája főtáblájára.
– Gyanítom, két hét múlva legalább ilyen fantasztikus futballélményben lesz majd része.
– A hangulat aligha lesz megismételhető. Ha az Ibrox tele van, legalább olyan az atmoszférája, mint a manchesteri Old Traffordnak. Különben is úgy vélem, az angol és a skót stadionok hangulata semmi mással nem hasonlítható össze. Arról pedig szinte felesleges is beszélni, mit jelent egy magyar futballistának olyan világsztárok, mint Stefan Klos vagy éppen Ronald de Boer ellen pályára lépni. Jó dolog megélni, hogy hatalmas játékosok ellen játszhattam, és nem félve, viszszafogottan teljesítettem, hanem igazi profiként. Az élmény tehát mindenképpen maradandó, de a visszavágón még ennél is nagyobbat lehet alkotni.
– Minek köszönhető, hogy jó esélyük van a továbbjutásra?
– Elsősorban a fantasztikus csapatmunkának. Nem mondhatnám, hogy most egyénileg bárki is kiemelkedett volna a gárdából, mindenki hozzátette a maga részét a sikerhez. Nekem is volt egy-két bravúrom, a védőink is szinte hiba nélkül dolgoztak, elöl pedig Todi Jönsson gyönyörű gólt szerzett.
– Ha már a góloknál tartunk: mire gondolt, amikor a nyolcadik percben megzörrent a hálója?
– Korán sohasem jó gólt kapni, de velünk ez a bajnokságban már sokszor megesett, úgyhogy nem ijedtem meg túlságosan. Tudtam, ahhoz jó formában vagyunk, hogy elkerüljük az összeomlást. Szerencsére nem szegte kedvünket a gól, sőt, ezt követően sokkal stabilabbak lettünk.
– A mérkőzés egészét tekintve, mi valósult meg az eltervezett taktikából?
– Külön erre a meccsre nem készült taktika, az edzőnk, Hans Bakke azt kérte, játsszuk ugyanazt, amit otthon. A Köbenhavnra nem a skandináv típusú foci a jellemző, inkább a technikás, rövidpasszos játék. Persze, a védekezésről nem feledkeztünk meg, négy bekk volt előttem, tőlük kemény játékot kért és kapott a mester. Otthon más lesz a helyzet, telt ház előtt biztos, hogy megpróbálunk majd irányítani.
– A szakvezető, illetve a dán közvélemény hogyan értékelte a meccset?
– Igazából a helyén kezelték a történteket, inkább a skótok kapták fel a fejüket az egy egyre. Nálunk mindenki szerényen fogadta a döntetlent, tudjuk, hogy a második felvonás még hátravan.
– Amelyen akár klubtörténelmet is írhatnak, hiszen az FC Köbenhavn még sohasem volt a BL főtábláján.
– Ez így van, de addig még annyi meccs vár ránk, hogy nem érünk rá a visszavágóval foglalkozni, azt egyelőre félre kell tennünk. Addig játszunk még a Farummal, majd következik a Bröndby elleni csúcsrangadó, és csak azután jön a Rangers. Az a legfontosabb, hogy tartsuk a jó formánkat, akkor bármi megtörténhet.