A lelkének is jót tettek a gólok

– Röviddel a bajnoki rajt előtt nem akarta elárulni, mit vár önmagától a debütáló mérkőzésén. Most, a rostocki dupla fényében már lehet tudni, miben reménykedett?
– Biztos, hogy sokaknak vannak szép álmai az ilyen mérkőzések előtt, én is álmodhattam volna, hogy tíz gólt lövök, de erről szó sem volt. Maximálisan elégedett lettem volna, ha pályára lépek, és bemutatkozhatok a Bundesligában. Ami történt, arra a legmerészebb álmaimban sem gondoltam. Beállni nulla nullánál – és két gólt szerezni… Erre nem számítottam, de természetesen nagyon boldog vagyok.
– Mint ahogyan arra sem számíthatott, hogy ekkora lesz a felhajtás ön körül a meccs után. Ha az ember a lefújás utáni órában végignézte a német adókat, garantáltan láthatta Szabics Imrét tökéletes németséggel nyilatkozni.
– Azért nem volt minden mondatom hibátlan, de tény, sokan faggattak. Talán ez a legnagyobb különbség a német és az osztrák futball között. Németországban más a körítés, több embert érdekel a futball, telt ház van a mérkőzéseken, és a média is nagyon komolyan foglalkozik a Bundesligával. Én pedig szeretném kielégíteni mindenkinek a kíváncsiságát, hiszen addig jó, amíg faggatják az embert.
– Az osztrák és a német foci közti különbségekről beszélt, most halljuk a hasonlóságokról!
– Szerintem mindenhol vízzel főznek, éppen ezért nem hiszem, hogy ordítóan nagy különbségek lennének. Az iram Németországban nagyobb, de korábban játszottam a Bajnokok Ligájában és az UEFA-kupában, úgyhogy ebbe már belekóstolhattam. Csak még azt kell megszoknom, hogy itt minden meccsen ekkora a tempó.
– Mennyire viselte meg, mennyire érződik a játékán, hogy a tavasz egy részében a Sturm döntése miatt nem futballozhatott?
– Teljesen ugyan nem álltam le, a Fradinál edzettem, de ha az embernek nincs meccs a programjában, akkor nem egészen úgy áll hozzá a tréningekhez, mint egyébként. Persze a válogatott miatt nem tehettem meg, hogy lazsálok, mindenféleképpen szerettem volna jól felkészülni az Európa-bajnoki selejtezőkre. De ha úgy tetszik, nekem két hónapos volt a szabadságom, a stuttgarti csapattársaimnak csak egy, talán emiatt is éreztem úgy, hogy egyelőre nem tudom végigjátszani a meccseket.

– Ennek ellenére ugyanúgy mutatkozott be Stuttgartban, mint a válogatottban. Mennyiben más a mostani duplája, mint a Luxemburg elleni volt?
– Remélem, itt is jó előjel lesz a kétgólos bemutatkozás. Különbség azért van a kettő között, hiszen a nemzeti csapatban más érzésekkel játszik az ember, szerintem attól válik igazán felnőtt labdarúgóvá egy játékos, hogy hazája nemzeti tizenegyében szerepelhet. Feltöltődtem, amikor debütálhattam a válogatottban, a két gól pedig különös ajándék volt. Persze a stuttgarti kezdés is fontos lépcsőfok, hiszen erre a két gólra sokkal jobban odafigyelnek Németországban, mintha a magyar válogatottként szereztem volna Luxemburg ellen.
– A német újságírók már tudják, kicsoda Szabics Imre?
– Azért az életrajzom még nincs a fejükben… De nincs okom panaszra, amikor idejöttem, a Stuttgart honlapjának készítői informálták rólam az újságírókat és a szurkolókat. Az alapokat tehát tudták, azon kell dolgoznom, hogy még jobban megismerjenek,
– Magath edző értékelte már a vasárnapi produkciót?
– Egy-két szót már mondott, annyi biztos, hogy elégedett volt, de egyénileg nem nagyon szokott senkit sem "kivesézni”. Mi egy csapat vagyunk, nem egyénieskedő sztárok gyülekezete, ebben van a mi erőnk. Ha közösen jók vagyunk, akkor biztos, hogy egyénileg sem mutatunk rosszul. Ettől a két góltól nekem sem szabad "elszállnom”, tovább kell dolgozni, nem szabad túlértékelni a sikert.
– Gondolom, a jó társaság a beilleszkedésnél is a segítségére volt.
– Szerencsére nincs okom panaszra, igaz, nyelvi nehézségeim sem voltak, hála az Ausztriában eltöltött időszaknak. Különösen egykori csapattársam, Horst Heldt és a felesége segített, de a többiekről is csak jót mondhatok. A rengeteg friss élmény, no meg a nagy terhelés hatására az utolsó két hétben fáradtabb voltam, de a lelkemnek nagyon jót tett a mostani produkció.
– És az előmenetelének? Mikor lesz ott a Stuttgart kezdőcsapatában Szabics Imre?
– Kezdő akarok lenni, de még kell egy kis idő ahhoz, hogy megszokjam az itteni munkát és a ritmust. Remélem, rövid idő múlva már kezdhetek, és attól kezdve folyamatosan az első csapatban szeretnék szerepelni.
– Korábban arról volt szó, hogy Nürnbergbe igazol, és a Sturmhoz képest már azt is nagy előrelépésnek tartotta volna. Most a Stuttgart játékosa, és a jelek szerint nem viselte meg túlságosan ez a nagy ugrás.
– Nem lehet ragozni, tényleg jól sikerült a bemutatkozásom, de tovább kell dolgoznom, abban pedig csak bízni lehet, hogy hasonló lesz a folytatás. Azt nem lehet várni, hogy minden meccsen két gólt szerezzek, de igyekezni fogok, ennyit megígérhetek. Eleinte csak tisztán akartam látni, tudni szerettem volna, mennyi esélyem van játszani, illetve a képességeim alapján hol állok egy Bundesliga-játékoshoz képest. Egy meccs alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de úgy tűnik, idővel belerázódhatok ebbe a ligába. A Stuttgart nagyon nagy lépcsőfok a Sturmhoz képest, itt a játékosoktól, az edzőktől és az ellenfelektől is sokat lehet tanulni.
– Mindig is tudatosan építette a karrierjét, látja már a következő állomást? Merre vezethet az út Stuttgartból?
– Még csak néhány hete vagyok itt, nem értem rá vele foglalkozni, de nem tervezem, hogy már holnap továbbállok. Igaz, egy évig nem is tehetném, mert egy évig nem mehetek sehova. Nekem most van időm, és csak egy feladatom marad: minél jobban kell sportolnom!