A kétszemélyes Kútvölgyi FC (teljes cikk, még nem megy ki)

A legalább ezerszer látott mozdulatsor: Puskás Ferenc már az öt és feles vonalánál jár, amikor bal lábával – még most is váratlanul – rálép a labdára, visszahúzza, hogy aztán a következő pillanatban a rövid felső sarokba emeljen.William Ambrose (ismertebb nevén: Billy) Wright csakúgy, mint 1953. november 25-én, sehol. A Wembleyben, a mögöttünk hagyott évszázad mérkőzésén, ugyebár az angol válogatott 5-ös számú játékosa lehetett volna a legközelebbi szemlélője a zseniális kapitány feledhetetlen megoldásának, azonban annak a trükknek úgy bedőlt, hogy rögvest eldőlt: métereken át csúszott, míg az alapvonal közelében meg nem állt… Fájdalom, Billy Wright 2003 nyarán sem csodálhatja meg a most is tökéletesen kivitelezett akciót, hiszen kilenc esztendeje már annak, hogy legyőzte őt a rák.De e helyütt ne a halálról essék szó, hanem – ennyi pátosz belefér – az újrakezdésről. Puskás Ferenc tudniillik ismét futballozni jár. Túl a 76. születésnapján. Nem csalás, nem ámítás ez, kérem, a minap a Mai Napban megjelent képes beszámoló is bizonyítja, hogy az élő legenda labdába rúgott az elmúlt hét végén.Irány a futballpálya!

"Örömmel mondhatom, nem egyedi esetről van szó, Öcsivel, ha az időjárás engedi, hetente focizunk” – teszi hozzá mindehhez Kovács Jenő, akit sokan Puskás Ferenc ápolójaként ismernek, noha helyesebb lenne egyik legjobb barátjaként aposztrofálni.
A közös mozgást egyébként úgy tessenek elképzelni, hogy a Kútvölgyi úti kórház leghíresebb lakóját azzal keresi fel Kovács Jenő, hogy: "Na, mi van, Öcsi, megyünk a stadionodba?” "Mehetünk” – érkezik a tömör, ugyanakkor sokatmondó válasz egy kisfiús mosoly kíséretében, és a két tagot számláló Kútvölgyi FC máris a Puskás Ferenc-aréna felé veszi az irányt. S hol marad a labda, kérdezném, ám az ápoló megelőz: "Nálam mindig van egy, Öcsinek pedig több is akad. Az lenne szép, ha Öcsinek nem lenne labdája…”
Úgyhogy indulás!
Különben Kovács Jenő az egyetlen, akinek a társaságában elhagyhatja a kórházat a Budapesti Honvéd és a Real Madrid szurkolótáborának korábbi kedvence (azért a korábbi jelző nem biztos, hogy helytálló, meglehet, tömeghisztéria ide, milliárdos bevételek oda, a királyi klub hívei inkább Puskás Ferenc, mint David Beckham játékát értékelik többre…), és bár van egy fiatal kolléga, aki az udvarra, illetve az intézmény rehabilitációs részlegébe lekísérheti Öcsi bácsit, de az utcára nyíló kapun csak Kovács Jenő léphet ki vele.
"Nem unatkozunk, az biztos. Ha minden napra nem is, minden hétre jut egy meghívás, a legtöbbször a régi sporttársak születésnapi bulijára vagyunk hivatalosak – folytatja az ápoló, majd megsúgja: az óbudai Régi Siposba látogatnak el a legszívesebben. – Persze, az összejövetelek után mozogni is kell, elvégre vigyázunk a súlyunkra… Ezért ha nem futballozni indulunk, akkor általában nagyokat sétálunk, az is megteszi. Igaz, ebben a hőségben nem könnyű kirobbantani őt a hűvös szobájából, főleg akkor, ha sportműsor megy a tévében.”
Kiderül továbbá, az írott médiára is vevő Puskás Ferenc. Ami jár, az jár: a Nemzeti Sportot mindennap megkapja. Természetesen más lapok is a kezébe kerülnek; a lényeg, hogy legyen sportoldaluk.
"Bárhol vagyunk, bármiről beszélünk, a végén mindig visszakanyarodunk a focihoz. Azaz pontosítok: Öcsi mindig visszakanyarodik a focihoz. Még most is az a mindene. Habár ami a múltban történt, abban sokkal inkább benne van, mint a jelenben – mondja Kovács Jenő. – Ha meg azt látná, hogyan viselkedik a meccseken… Mert azokra is kimegyünk ám! Szóval, kommentálja az eseményeket, ha szép dolgot lát, akkor dicsér, de ha a csapata kapuja, vagy egy játékos kerül veszélybe, akkor gyakorta felkiált: »Vigyázz!«. Május végén viszont én vigyáztam rá: a Honvéd kiesése láthatóan megviselte, az utolsó kispesti bajnokira nem is vittem ki, annyira féltettem.”

Azok a látványos cselek

Puskás Ferenc állapotát ismerve felvetődik a kérdés: milyen a kettejük közötti viszony, Öcsi bácsi megfogadja-e az őt mindenhová elkísérő (a pályán azt mondanánk: árnyékként követő) ápoló tanácsait. Kovács Jenő szerint ez nem is kérdés.
"Nem csak figyel, hallgat is rám – büszkélkedik. – Három év nagy idő, mára összeszoktunk. Egy mozdulat, egy jel, és én tudom, mit szeretne. Ez egyszer nem túlzás: félszavakból megértjük egymást. S hadd jegyezzem meg, soha, semmi gondunk nem volt; ha arra kérnének, számoljam meg, hány hangos szó hangzott el köztünk, egyig sem jutnék el. Persze, tudni kell vele bánni. Öcsi jószívű, jóindulatú, ám ha a helyzet úgy kívánja, roppant kemény tud lenni. Volt már rá példa, hogy egyesek próbálták őt ráncigálni, mondván: Öcsi, állj ide, menj oda, de ez nem működik nála. Az utasításokat nem szereti. Ellenben ha valaki szépen megkéri, hogy Öcsi, légy szíves, gyere ide mellém, mert szeretnék egy közös fényképet csináltatni, akkor néhány másodperc múlva már el is készül a fotó…”
Legutóbb, ugye, az elmúlt hét végén kapták lencsevégre Puskást a Puskásban. A lapban megjelent képeken hol egy sárga pólóban, hol spanyol nemzeti dresszben virít. Előbbi, az utcai viselet, aligha szorul magyarázatra, a válogatott szerelésnek ellenben érdekes története van.
"Meg nem mondom, honnan, de miközben passzolgattunk, felbukkant egy olasz úr – meséli Kovács Jenő. – Azt állította, hogy messziről jött: egyrészt Cataniából, másrészt, mert a távolból felismerte Puskás Ferencet. Aztán eltűnt, hogy negyedórával később, kezében egy spanyol dresszel visszatérjen. Na, hogy azt honnan kerítette, nem tudom, és hogy olasz létére miért spanyolt, azt sem. Mindenesetre a mez mellé egy filcet is szerzett, így nem maradt más hátra, mint hogy Öcsi aláírja a trikót. Ha látta volna a fiatalember arcát…! Amúgy fél órával azelőtt én már láttam egy hasonlót, akkor, amikor kijöttünk a játékoskijárón, Öcsi arcáról lerítt, olyan világba csöppent vissza, amelyet a kórházban már elfelejtett…”
S következett az "edzés”. Illetve ne is tegyük idézőjelbe: az edzés. Puskás Ferenc negyvenöt percen át volt a gyepen, ezalatt passzolgatott, cselezett, és az öt és feles közelében meghúzta azt, amit csak ő tud… Akik látták, tudják: fantasztikus volt.

A technikája csodálatos

"A technikája még mindig csodás, legfeljebb az erőnlétére lehetne rossz szavam – érkezik a szakvélemény az ápolótól. – Hogy fizikailag nincs tökéletes állapotban, azt jelzi, a foglalkozás végére bekeményedtek az izmai.”
Puskás Ferenc pályafutásáról mindenkivel rengeteget lehetne beszélgetni, ám ezúttal egy frappánsnak éppenséggel nem nevezhető kérdés jut még eszembe a végén: mivel Kovács Jenő gyakorlatilag több időt tölt együtt Öcsi bácsival, mint a hajdani klasszis kedves felesége, Bözsi néni, nem vált-e szép lassan a Puskás család tagjává?
"Hivatalosan ugyan két unokával büszkélkedhetem, ám azt szoktam mondani, háromszoros nagyapa vagyok… – vágja rá kapásból. – De arra kérném, ha cikket ír, az ne rólam szóljon, hanem Öcsiről. Velem kapcsolatban legfeljebb annyit jegyezzen le, hogy Öcsi mellett Honvéd-szurkoló lettem, illetve, ha megyünk focizni, akkor mindig felfújom a labdát, mert Öcsi nem szereti, ha puha a kedvenc játékszere…”