Most a pályán is barátok közt lehet

A Werder Bremen 27 esztendős középpályása azonban nemcsak eredményesnek bizonyult, de igazi szakmai vezére volt a magyar együttesnek, részt vett a támadások java részének megkomponálásában, rutinos főrendezőként, feltűnő kedvvel mozgatta a Stadio Olimpico gyepén a vendéggárdát.
– Ha az ember nem leli örömét a játékban, ugyan minek futballozna? – kérdezett vissza a 43. válogatottságát jegyző fedezet. – Ez persze nem azt jelenti, hogy a San Marinóval vívott összecsapás csakis örömfocit hozott volna, sőt, keményen meg kellett dolgoznunk a sikerért. Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy e találkozónak a szakmai fontosságán túlmutató a súlya, hiszen a két meccsen begyűjtött hat pont egy zaklatott évad megnyugtató zárását jelenthette. A serravallei meccset megítélésem szerint biztosan nyertük, és ezzel életben tartottuk Európa-bajnoki reményeinket is. Most könnyebb dolgunk volt, mint a két válogatott tavalyi, Megyeri úti összecsapásán.
– Nem úgy, mint kedden az utánpótlás-válogatottnak…
– Úgy alakult a programunk, hogy nem tudtunk a helyszínen szurkolni a csapatnak, hiszen este még edzést tartott Gellei Imre szövetségi kapitány. A tréninget követően Szabics Imre egyik videokazettáját néztük meg, amire a két humorista, Nacsa Olivér és Bagi Iván egyik műsorát rögzítette. Közben telefonon persze kaptuk a híreket, és csöppet sem örültünk, hogy a hajrában még döntetlenre áll a találkozó; azt már csak utóbb tudtuk meg, hogy tíz emberrel sikerült nyernie a csapatnak. Az igazat megvallva mégsem idegesítettek különösebben az előjelek, mert arra számítottam, hogy a San Marinó-iak erejét kiszívta a négy nappal korábbi, a svédek elleni találkozó, és ez így is lett.
– A három pont begyűjtése várható szakmai minimum volt, izgalmasabb kérdésnek tűnt, sikerül-e újfent bizonyítania a morális tartását is a válogatottnak…
– Nem tudom, készült-e valaha csapat ilyen furcsa hangulatban kulcsmérkőzésekre. Az előzményeket nem akarom ismételgetni, sem a nyomozók tatai látogatását feleleveníteni, de tény, hogy vibrált a levegő a táborban. Bármennyire is igyekezett mindenki a feladatára koncentrálni, a lelkekbe azért beleette magát a futballellenességbe átcsapó közhangulat. Meggyőződésem, minket az segített át igazán a bajokon, hogy ez a társaság igazi baráti közösséget alkot, és az együvé tartozását képes átvetíteni a civil életből a futballpályára is.
– Az Üllői úti vihart egyébként hol élte át?
– Éppen aznap reggel érkeztem haza Brémából autóval. Úgy terveztem, hogy kimegyek a meccsre, de meglehetősen fáradt voltam, ezért inkább leültem a tévé elé.
– Minek kellene történnie ahhoz, hogy a Werdernél ilyen botrány kerekedjen?
– Nemigen tudok elképzelni hasonló jeleneteket a német pályákon. Ott eleve nem divat, hogy a szurkolók beszaladgáljanak a pályára, meg aztán a sportágat körülvevő közeg is egészen más. Itthon nagyon elszabadultak az indulatok…
– Akkor már nem is tervezi, hogy egyszer majd itthon futballozik?
– Én a Fradiban nőttem fel, két bajnoki címnek és két Magyar Kupa-diadalnak lehettem részese zöld-fehérben, vagyis sokat, nagyon sokat köszönhetek ennek a klubnak, és egyáltalán nem mondtam le arról, hogy majdan visszatérjek. Jó lenne még ferencvárosi labdarúgóként egy jeles európai sikert ünnepelni. Számomra máig élő kellemes emlék a Bajnokok Ligája-menetelés; annak a sorozatnak nemcsak a sikerei, de a vesztes meccsei is szép emlékké nemesedtek. A hazatérés persze, noha a futballban bármikor bármi megtörténhet, szándékaim szerint egyelőre nem napi aktualitás, főként, mert még egy évig él a szerződésem a Werderrel. S ha már mozdulni lehetne, szívem szerint Spanyolországot vagy Itáliát választanám.
– Az olasz ügynököknek most igazán nem kellett volna sokat utazniuk, hogy megnézhessék a Stadio Olimpicóban…
– Nem tudom, ültek-e megfigyelők a lelátón, annak viszont örülök, hogy sokan gratuláltak a meccs után.
– Vélhetően azok is szorongatták a kezét, akik értetlenkedve néztek a szomszédjukra, amikor a második gól előtt ön, és nem Kenesei Krisztián állt a szabadrúgáshoz letett labda mögé…
– Krisztiánnal az előkészületek során sokat gyakoroltuk a szabadrúgást, és be kell vallanom, az utóbbi napokban nem sok sikerélményem akadt. Lám, ilyen a futballistasors: az előadáson minden összejött. A meccs első kapuközeli szabadrúgását Krisztián végezte el, de a kapus a keresztléc segítségével, bravúrral védett. A huszonegyedik percben aztán szóltam Keneseinek, hogy most próbálkoznék én. Ekkor néhány méterrel távolabb volt a labda a kaputól, és töprengtem is, hogy a hosszú vagy a rövid sarkot célozzam-e meg; végül az utóbbit választottam.
– Szerencsére… A harmadik magyar találat előtt pedig kárpótolta a ZTE csatárát.
– Remek ritmusban kaptam a labdát Dárdai Páltól, és valóban kilencvenkilenc százalékig biztos helyzetben voltam, de láttam, hogy Krisztián százszázalékos ziccerben lenne, ha hozzá passzolom a labdát, így adta magát a megoldás. A negyedik gólnál Szabics Imre jól mozdult a szabadrúgás után középre repülő labdára, az érdem tehát az övé, az ötödik találatot megelőzően pedig Federico Gasperoni kapus rohant felém, így az tűnt a legjobb választásnak, ha megpróbálom átemelni fölötte a labdát. Sajnálom, hogy a triplázás nem sikerült, de a nyolcvannegyedik percben csak a felső lécet találtam el, mert nem tudtam eléggé kifordítani a bokámat, és így a hosszú sarok felé irányítani a labdát.
– Soha rosszabb évadzárást…
– Nekem amúgy sem lehet panaszom erre a bajnoki esztendőre, még akkor sem, ha Brémában az első idényem jobban sikerült. Most egy kicsit összekuszálódtak a szálak, hiszen az őszt követően még a Bajnokok Ligája-indulás volt a téma, az utolsó fordulóban a Mönchengladbachtól elszenvedett veresége miatt viszont az UEFA-kupáról is lemaradtunk. Ez persze csalódást jelentett, ugyanakkor az európai porondra még mindig kijuthatunk az UEFA-Intertotó-kupa révén.
– Csak éppen a saját nyaralásukat kurtították meg…
– Legfeljebb a meccszám nő, tudniillik a felkészülés július harmadikán így is úgyis elkezdődött volna. Addig persze szeretnék egy kicsit lazítani, bár most mozgalmas napok előtt állunk, hiszen Lili lányom pénteken lesz kétéves, és ez az egész családot megmozgató jeles alkalom. Lehet, hogy később egy hétre elutazunk valamelyik tengerpartra a gyerekkel és a feleségemmel, a többi időt viszont szívem szerint itthon tölteném, éppen eleget jövök-megyek a bajnokság idején.
– Elképzelhető, hogy a szünetben egyszer-egyszer leveszi majd a polcról a portugáliai útikönyvet is?
– Nincs még ennek itt az ideje! Nekünk egyelőre arra kell összpontosítanunk, hogy a hátralévő két meccsen, a lettek és a lengyelek ellen hat pontot gyűjtsünk. Hogy aztán mindez mire lesz elegendő, megjósolhatatlan, hiszen a sorsunk alakítása sajnos nem csak a mi kezünkben van…