Nyomozók a tatai edzőtáborban

Illetve kihallgatásokra, egyik a másik után, emitt Dragóner Attilát, amott Lipcsei Pétert, odébb Szűcs Lajost és Gera Zoltánt hallgatta ki egy nyomozó. És nem csupán a ferencvárosiakat fogták kérdőre, sorra került a két debreceni, Szekeres Tamás és Böőr Zoltán is. Rendhagyó pillanat volt ez, bár alighanem minden szereplő lemondott volna róla. Edzőtáborban néhány nappal az Európa-bajnoki selejtező előtt még sohasem faggattak magyar futballistákat, de lám ezt is megértük. Képzelhetik, milyen hangulatban kezdte meg a felkészülést a magyar válogatott a Lettország elleni, sorsfordítónak nevezett találkozóra.
Szégyen ez, igazi szégyen.
Normális világban, sőt egy normális országban most arról kellene szólnia mindennek, hogy, milyen fondorlattal veszik majd be a mieink Aleksanders Kolinko, az angol Crystal Palace lett kapusának a hálóját szombat este. De nem… Nálunk most az jelenti a témát, ki, hogyan menekült péntek este az Üllői úton. Tököli Attila lemondta a válogatottságot, sőt már a Ferencvárosból is kijelentkezett, ám a többiek ott vannak, címeres mezben tréningeznek, készülve a lettek elleni nagy csatára, amelyen egyszerűen nem kaphatnak ki.
Lehet-e így ráhangolódni az év egyik legfontosabb mérkőzésére?
És egyáltalán, lehet-e igazi közösségről beszélni egy olyan válogatott keretnél, amelyben együtt öltözik, ebédel, tréningezik ferencvárosi és debreceni. Szótlanul, mígnem Gera Zoltán és Böőr Zoltán mosolyogva átöleli egymás vállát (lám, béke van), de a többieken az edzés nagyobbik felében látható, a pénteken történtek miatt valami elpattant a futballista lelkekben is.
Látszatra minden rendben.
A fiúk teszik a dolgukat – kedden délelőtt a Tatai-tó körül trappoltak. Látszólag minden olyan, mint máskor, mint korábban, amikor nem győzték hangsúlyozni a játékosok, micsoda remek közösség ez. Csakhogy azóta történt valami. Pénteken nemcsak Tököli Attilát, az egész magyar futballt világgá kergették. Nem könnyű ezt megemészteni még akkor sem, ha az Üllői úti botrány hosszú-hosszú folyamat végterméke. Azonban a kapitánynak, Gellei Imrének akkor is ütőképes csapatot kell pályára küldenie szombat este negyed kilenckor, ha valamennyi kerettag sírógörcssel küszködik.

És elég csak néhány mondatot beszélgetni a ferencvárosi futballistákkal. A zöld-fehérek csapatkapitánya, Lipcsei Péter például a következőket mondta: "Tizenhárom éve tartozom a Ferencvároshoz, rengeteg csodálatos emléket őrzök magamban – mondta a középpályás. – Ezt a pénteket azonban sohasem fogom elfelejteni. Még akkor sem, ha megpróbálom magam túltenni rajta. Engem nem bántottak, csak a szerelést szedték le rólam. Senki egy rossz szót sem szólt hozzám, ám amikor beértem a klubházba, elég volt ránéznem a két reszkető, halálra ijedt fiamra, a feleségemre, hogy magam is kétségbeessek. Olvasom, mikkel vádolnak a debreceniek, hogy mi fenyegetőztünk, majd könyörögtünk nekik. Én ilyet nem tettem, de azt elmondhatom, hogy Vincze Gábornak odaszóltam: még te tartod magad fradistának?! Azonban ez benne van a meccsben, a zrika, és az indulatos beszéd. De nem is akarok foglalkozni ezzel, szombaton nyernünk kell, hogy örömet szerezzünk a szurkolóknak. Igaz, egy pillanatra még nekem is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom…”
Dragóner Attila – aki leginkább szótlan volt a keddi edzésen – a következőket mondta: "Nekem a Fradi a mindenem, ennek ellenére sem biztos, hogy maradok. Szeretnék, de sokkal rosszabb szerződést ajánlottak, mint amire számítottam. Ami a Debrecen elleni meccset illeti, én visszautasítom, hogy engem bármivel vádoljanak. Nem fenyegettem sem az ellenfél kapusát, és senki mást sem. Telefonon tisztázok mindent Balogh Jánossal, akkor kiderül az igazság.”
Szűcs Lajos is elmondta a véleményét, az FTC kapusa kijelentette, hogy őt senki sem bántotta, de így is képtelen lesz elfelejteni a péntek történéseit, és csak annak örül, hogy fia és a felesége nem volt kint az Üllői úton.
Ilyesmikről kell írni, amikor talán csak a válogatott győzelme mentheti meg a magyar futballt a teljes összeomlástól, s attól, hogy még azok is elforduljanak tőle, akik a végsőkig kitartottak. Ilyesmikről kell írni, így például Szekeres Tamás gondolatairól, a Debrecen védője – aki maga is játszott a Ferencvárosban, és az Üllői úton háromszor is bajnoki címet is ünnepelhetett – rosszkedvűen mondta: "Nincs gyűlölet bennem senki iránt, megpróbálok felülemelkedni mindazon, ami történt. Nekünk tiszta a lelkiismeretünk, és úgy gondolom, a ferencvárosiaknak kellene gesztust gyakorolniuk felénk, ha másképpen nem, legalább egy elnézés erejéig. Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt bennem rossz érzés, amikor idejöttem, de a válogatott mindennél fontosabb. A Fradi-játékosokon pedig nem csodálkozom, én aztán ismerem őket…”
És persze Böőr Zoltán is szót kér, a Loki-tábor kedvence meghökkentő mondatokkal rukkolt ki. Kijelentette, örül annak, ami az Üllői úton történt, mert a botrány kinyitotta mindazok szemét is, akiket nem érdekel a futball: itt az idő rendet csinálni!
Mióta várunk az igazi futballra és a rendre.
Mindezek helyett nyomozók érkeztek az edzőtáborba, akik egyértelműen arra voltak kíváncsiak, kiket ismertek föl a futballisták a pénteki randalírozók közül. Nyomozók állították meg az edzésre készülő játékosokat, és hiába tartott délelőtt a kapitány afféle lelki erőgyűjtést a csapatnak, hiába olvasott föl szövetségi kapusedző egy bizonyos Phil Show könyvéből egy rövid részletet egy angol kisfiúról, aki a londoni 6:3-as győzelem után arra kérte a szállodába érkező Puskás Ferencet, hogy vigye őt abba az országba, ahol ennyire jól tudnak futballozni.
Abban az országban 2003. május 30-án gyakorlatilag eltűnt a futball, a helyébe, a pályára, a régebben sokak által szent gyepnek nevezett földterületre az erőszak költözött be…