Az opolei stadion gyepszőnyege – ahogy arra Róth Antal, a magyar utánpótlás-válogatott szövetségi edzője a mérkőzés beharangozójában már utalt – valóban jelentős kívánnivalót hagyott maga után. Olyannyira, hogy a gyepszőnyeg kifejezés ezúttal legfeljebb udvariassági formula lehet, a játéktéren legalább annyi homok volt, mint fű. A talajt látva kérdéses volt, mindez mennyire befolyásolja majd a játék menetét. Az már a mérkőzés első perceiben látszott, hogy a mieink elsősorban a védekezésre koncentrálnak, Róth Antal a nem túl jó előjelek (sokan hiányoztak eltiltás, sérülés és betegség miatt) ellenére igyekezett megszervezni csapata védekezését. Elöl csak Torghelle Sándor állomásozott, a másik csatár, Szabics Imre rendre visszalépett a középpályára, ezzel is segítve a társakat. A magyarok kontrákra rendezkedtek be, az első periódusban többször is lendületesen megindultak a lengyel kapu felé, így tulajdonképpen előzmény nélkül szerzett vezetést a csoportot vezető hazai csapat. A házigazda szabadrúgását követően ketten is tisztán fejelhettek a magyar kapu közelében, és ez bizony a figyelmetlenség számlájára írható. Még fel sem ocsúdtunk a gól okozta sokkból, amikor Máté Péter körülményeskedése után az ellenfél meg is duplázta az előnyét. Ekkor félő volt, hogy a ritmust megtaláló lengyel együttes "átszalad” a magyaron – szerencsére nem így történt. A mieink nem estek össze, hanem a védekezést feljebb tolva megpróbáltak támadni, és hogy ezen a találkozón lehet keresnivalónk, azt Torghelle Sándor helyzete és Németh Norbert remek lövésből elért gólja is jelezte. A szépítést követően is a magyarok birtokolták többet a labdát, az addig kevesebbet vállaló Koplárovics Béla is egyre többször kapcsolódott be a játékba, igaz, a zalaegerszegi futballista beadásait követően nem alakult ki igazán nagy gólhelyzet Tomasz Kuszczak kapuja előtt (Kuszczak egyébként Király Gábor tartalékja, a német Hertha BSC harmadik számú kapusa.) Úgy tűnt, a házigazdákat megzavarta a magyarok ellenállása és szervezett játéka, mert időnként egészen elképesztő technikai hibák akadályozták a lengyelek játékát. Ezt azonban a vendéggárda nem tudta kellően kiaknázni.
Németh Norbert (jobbra) találata a szünet elôtt felélesztette a magyar reményeket (Fotó: Németh Ferenc)
Ami nem sikerült a szünet előtt, rögvest összejött a fordulás után. Egy magyar szögletet követően szinte az egész mezőny a rövid sarok felé mozdult, így a továbbkerülő labda üresen találta Koplárovics Bélát, és a Manchester ellen országos ismertségre szert tett támadó nem is hibázott. Kétségtelen, szerencse is kellett ahhoz, hogy a labda a kapu előtt sűrűsödő tömegben utat találjon a hálóba, de ez senkit sem érdekelt… Annál is inkább, mert később Németh Norbert megpattanó lövésekor bizony joggal emlegettük a balszerencsét. Róth Antal egyébként változtatott a szünetben, a feltűnően gyengén futballozó debreceni Máté Pétert hívta le a pályáról, és még két védőjét is lecserélte a későbbiekben. Az egyenlítő gól utáni periódust a cserék jellemezték, no meg az, hogy nyilvánvaló volt, a mérkőzés favoritjának tartott lengyel együttes nem tud mit kezdeni a magyar csapattal. Igaz ugyan, hogy a második félidő közepétől a lengyelek átvették a játék irányítását, és többet birtokolták a labdát, de igazán veszélyes helyzetet nem tudtak kidolgozni. Ahogy mondani szokás, a mieink elképzelése szerint alakult a találkozó. A magyarok tehát jól játszottak, nekünk voltak helyzeteink, de… De ilyen a futball, egy ártatlannak tűnő szituáció végén Lukas Madej a hálóba talált, így Lengyelország fiataljai nyerték meg a mérkőzést. A látottak alapján érdemtelenül.
Fény és árnyék
Feltûnô volt, mennyire fontos esemény Opoléban ez a mérkôzés. A kapuk mögött darura szerelt kamerákkal rögzítették a pályán történteket, a szurkolók látványos koreográfiát és tûzijátékot mutattak be, amikor a csapatok pályára vonultak. Nálunk az utánpótlás-válogatott meccsein nincs ilyen légkör. Ugyancsak örömteli volt, hogy az opolei stadion nézôterén felhangzott a „Magyarok!” buzdítás.
Túlzás lenne azt állítani, hogy tökéletes volt a szervezés. A vendégcsapat tagjainak és szurkolóinak talán az eshetett a legrosszabbul, hogy a helyiek megkurtították a Himnuszt. A nemzeti indulónkat lekeverték azután, hogy elhangzott az a szó: „bôséggel”… Rövidre sikeredett tehát a dal, és ez meglepte a magyar futballistákat is. Reméljük, ha a pénteki ellenfél látogat hozzánk, a magyar rendezôk teljes egészében lejátszszák majd a lengyel himnuszt.
Mestermérleg
Sokat tettünk a győzelemért, de el kell ismernem, hogy sikerünk ezúttal nem volt teljesen megérdemelt. Noha mi győztünk, gratulálok a magyar csapatnak, amely sokkal jobban játszott, mint ahogy azt vártam volna. Edward Klejndinst, a lengyelek szövetségi kapitánya
Saját hibánk miatt kerültünk viszonylag korán behozhatatlannak tűnő hátrányba. Ám a csapat óriási energiát mozgósítva talpra állt, sőt, meg is nyerhette volna a mérkőzést. Sajnos a végjátékra az erőnk elfogyott és egy kihagyásunkat góllal büntette az ellenfél. Róth Antal, a magyarok szövetségi edzője
Percről percre
17. perc: Németh Tamás szabálytalansága után a hazaiak végezhettek el szabadrúgást a tizenhatos bal oldali csücskéről. Madej jobbal középre csavarta a labdát, Rachwal az ötös jobb oldali sarkánál felugorva visszafejelte azt, Slusarski pedig öt méterről a léc alá fejelt. 1–0 22. perc: Egy előrevágott labdát Máté próbált lekezelni, de elesett, Slusarski lecsapott a labdára, és bár már ő is gólhelyzetben volt, az első találat szerzője önzetlennek bizonyult: középre passzolta a labdát, Golinski átvette azt, majd 14 méterről, ballal a jobb felső sarokba lőtt. 2–0 26. perc: Czvitkovics vitte le a labdát a jobb oldalon egészen az alapvonalig. Jól adott középre, a lengyel védők között érkezett Torghelle, aki hét méterről, ballal egyből lőtt – éppen oda, ahol Kuszczak állt, így a kapus védeni tudott. 28. perc: Németh Norbert vezette fel a labdát a lengyel térfélen, a hazai játékosok fellökni sem tudták. Németh Norbert pedig 22 méterről, jobb külsővel lőtt, Kuszczak vetődött, egy kicsit bele is ért a labdába, de az a jobb oldali kapufát a felső saroknál érintve a hálóban landolt. 2–1 48. perc: Czvitkovics végezte el a magyar csapat szögletét a jobb oldalról. A labda megcsúszott Kus fején, a balösszekötő helyén egyedül érkezett Koplárovics, és 12 méterről, ballal, kapásból lőtt, a labda Kuszczak kapust is érintve a jobb alsó sarokba került. 2–2 68. perc: Bodor ment el a bal oldalon, visszafelé passzolta a labdát, középen érkezett Németh Norbert, aki futtából, 18 méterről, jobbal egyből lőtt, a labda Kuson irányt változtatott, ezzel becsapta Kuszczak kapust, aki már elmozdult a jobb sarok irányába – a labda örökkévalóságnak tűnő másodpercekig gurult a kapu felé, végül a bal alsó sarok mellett hagyta el a játékteret. 89. perc: Ide-oda pattogott a labda a magyar tizenhatoson belül, és bár úgy tűnt, Olszar lesen kapta a labdát, a játékvezető tovább engedte a támadót. A labda a balösszekötő helyén egyedül kilépő Slusaski elé került, aki nyolc méterről, jobbal lőtt, de a kivetődő Balogh menteni tudott. A kipattanó labdára érkezett Madej, és tíz méterről, jobbal a kapu közepébe lőtt. 3–2