Sebes Gusztáv Aranycsapata

A válogatottnak a kezdettől volt kapitánya – nemzeti csapatot ugyanis össze kellett állítani. Váltásoknál ugyan akadt olykor holtidő az utód kinevezéséig, de a nemzeti együttes következő összecsapásán már azok játszottak, akiket az új kapitány kijelölt. Gillemot Ferenc volt az első kapitány, vele kezdte hosszú és eredményekben gazdag pályafutását a magyar válogatott. Volt honnan feljavulnia, hiszen az első meccsen 5:0-ra kikapott együttesünk Bécsben. Javult is! Bár két évig sem töltötte be ezt a pozíciót, Gillemot Ferencet Stobbe Ferenc váltotta 1904 őszén rövid időre, őt az első magyar olimpiai bajnok Hajós Alfréd, aki a válogatott első meccsén még mint balösszekötő jeleskedett.
Az első kapitány, aki hosszabb ideig töltötte be a tisztséget, Minder Frigyes volt. Első időszakában 13 mérkőzésen irányította a csapatot. A másik három rövidebb idejű működése beugrásnak minősíthető, az első 1914 novembertől olyannyira, hogy a fronton szolgálatot teljesítő Herczog Edét helyettesítette. Herczog Ede egyébként 1911 tavaszán lett először kapitány, irányításával nyerte meg a válogatott a stockholmi olimpián a vigaszdíjat, ahol a kapitány játékvezetőként is közreműködött. Időszakában nagyon eredményes volt a válogatott, 15 győzelemmel szemben 4 vereség állt az összesítésben, amikor 1914 novemberétől tevékenyen is részt vett az I. világháborúban. Hazatérte után 1916 tavaszán újra elfoglalta helyét a csapat élén és újra sikeresen vezette a nemzeti csapatot.
Hosszabb időre Kiss Gyula kapott bizalmat 1921 tavaszától. Számára az 1924-es párizsi olimpián az egyiptomiaktól elszenvedett 3:0-ás vereség jelentette a zárást, azonnal lemondott. Másfél évig Máriássy Lajos állt a csapat élén, majd újra Kiss Gyula, de egyikük irányításával sem tudott a csapat hosszabb távon eredményesen szerepelni. Egykori nagyszerű futballistával, Pataki Mihállyal kezdte az 1930-as évet a válogatott, ám a kapitány rövidesen nyeretlenül távozott. Az először 1908-ban kapitánnyá kinevezett Minder Frigyes immár negyedszer kapta a megtisztelő felkérést és bizonyított, a négy mérkőzéséből hármat megnyert az együttes, majd Máriássy Lajos tért vissza a csapat élére.
A válogatott első világbajnoki szereplésére Nádas Ödön vezette a csapatot, de az osztrákoktól elszenvedett 2:1-es vereség után lemondott, és őt Dietz Károly követte, akinek ötéves működése alatt továbbra is hullámzóan szerepelt a válogatott, de sokkal több volt benne a pozitívum. Remek eredményeket ért el a csapattal, és a legfontosabb, hogy a világbajnokságon a döntőbe jutott együttese. Ott ugyan kikapott az olaszoktól, sokat kritizálták a fináléra jelölt összeállítását, de az ezüstérem megszerzése is ragyogó eredmény volt, bár itthon sokan nem úgy vélték.
A háborús időszakban előbb Ginzery Dénes, majd Vághy Kálmán állt a válogatott élén, mindkettő időszakában csupán egyszer kapott ki a csapat.
A háború után Gallowich Tibor irányításával kezdte a válogatott új korszakát. A szakember elképesztően sok tehetséges futballista közül válogathatott, időszakában többször két egyenrangú magyar válogatott játszott, de a B-együttesben is hemzsegtek a klasszisok. Betegsége miatt kényszerült visszavonulásra és 1949 elejétől Sebes Gusztáv vette át a csapatot, és az ő nevéhez fűződik az Aranycsapat kialakítása, amellyel 1952-ben olimpiát nyert, végigverte Európa legtöbb számottevő válogatottját, világraszóló győzelmet aratott Londonban az angolok felett, és világbajnoki döntőig vezette az együttest, ahol viszont favoritként kikapott válogatottunk. A következő évet még végig parádézta a csapat, de 1956 tavaszán több kudarc érte az együttest, s nyártól Bukovi Márton, az egyik legsikeresebb klubedző váltotta Sebes Gusztávot. Az MTK mesterével még 1956 kora őszén zsinórban négy nagy ellenfelét legyőzte csapatunk idegenben, aztán pont került az Aranycsapat történetére. Ez után hosszabb távon Baróti Lajos felelt a csapat felkészítéséért. A Vasas korábbi mesterével egymás után háromszor jutott ki együttesünk a világbajnokságra, az 1964-es Eb-n bronzot szerzett.
Az angliai vb után addigi segítője Illovszky Rudolf vette át a csapatot és bár sikeresen vezette az együttest, 1968-ban a szovjetek elleni Eb-negyeddöntőre már Sós Károly készítette fel az együttest, de az nem jutott tovább, akárcsak egy évvel később a vb-selejtezőcsoportból, noha több ragyogó eredményt produkált.
Hoffer József alaposan megfiatalította a csapatot, de a szófiai Eb-selejtező elvesztése után lemondott. Illovszky Rudolf visszakapta a lehetőséget és 1972-ben az Eb-elődöntőig vezette a válogatottat. Tőle Bozsik József vette át a marsallbotot, de betegsége megakadályozta, hogy kialakítsa csapatát, és hosszabb távon újra Baróti Lajos vezette a csapatot – 1978-ban már negyedszer irányíthatott vb-n válogatottat, rekordja alighanem megdönthetetlen. Lemondása után Kovács Ferenc, majd Lakat Károly vezethette a nemzeti csapatot, de csak egy- egy évig, aztán az egykori 61-szeres válogatott Mészöly Kálmán lett a szövetségi kapitány. Irányításával pazar sorozattal biztosította helyét az 1982-es vb-n a válogatott, ahol nagyon közel állt a csoportból a továbbjutáshoz, de nem tudott továbblépni. Egy évvel később lemondott, de még két alkalommal vezette a válogatottat, összesen 61 alkalommal, ahányszor a válogatottban játszott. Első búcsúja után Mezey György vette át a csapatot, ugyancsak ragyogó sorozattal juttatta ki a válogatottat a mexikói vb-re, 1985-ben az európai ranglista élén állt a nemzeti tizenegyünk, de a vb-n csődöt mondott az együttes. A következő időszakban félévente váltogatták egymást a kapitányok, Verebes József időszakában volt a legeredményesebb a csapat. Bicskei Bertalan 1989-ben egy évet kapott, de kollégáihoz hasonlóan ő sem tudott csapatával a selejtezőcsoportból továbbjutni, csakúgy mint második időszakában 1998-tól, amikor egyébként a válogatott több szép sorozatot produkált. Az utóbbi másfél évtizedben Csank János volt az egyetlen, akinek irányításával csoportjából továbblépett válogatottunk, de a vb-pótselejtezőn a jugoszláv csapattal szemben elbukott.

Sztárleltár: ALBERT FLÓRIÁN

A Ferencváros középcsatára 1963 és 1968 között négyszer nyert bajnokságot, háromszor gólkirályi címet, s meghatározó játékosa volt az 1964–65-ös idényben Vásárvárosok Kupáját nyerő együttesnek. Góljai mellett kiismerhetetlen cselei, nagyszerű átadásai miatt rajongott érte a közönség. A válogatottban érettségi bizonyítványának megszerzése után 1959 nyarán játszott először, a svédek elleni mérkőzésen. A hatvanas évek mindkét világbajnokságán a magyar csapat egyik erőssége volt, akárcsak az 1964-es Eb-bronzérmet szerzett válogatottnak. A nemzeti együttesben összesen 75 mérkőzésen játszott és 31 gólt szerzett, 1974-ben fejezte be pályafutását. 1967-ben – eddigi egyetlen magyar futballistaként – Aranylabdát vehetett át