Könnyek a pályán – Somogyi Zsolt jegyzete

JANIK HABERER NEVÉT a legelvakultabb futballkedvelők közül sem ismeri mindenki, de a hétvégi Bundesliga-fordulóban örültünk, amikor a hangosbemondó emlegette. Közvetlen azután, hogy közölte, „lemegy a pályáról”, rögvest utána arról tájékoztatta a nézőket, hogy Schäfer András folytatja a helyén.

A nap egyik, ha nem a legjobb híre! A magyar középpályás nehéz időszakon ment keresztül, más kérdés, hogy ebben van gyakorlata: ma már csak emlék, hogy megvette a Genoa, aztán nem játszatta, kölcsönvette a Chievo, amely szintén nem játszatta. Nem emiatt, de mindkét gárda később búcsúzni kényszerült az olasz élvonaltól, ám azért ennyi gonoszság lehet bennünk: ha ennyire nem látták meg a szemükhöz a lehető legközelebb kerülő értéket, meg is érdemlik a bukást...

Schäfer András Dunaszerdahelyen építette fel újra önmagát, és most más okból volt erre szüksége. Négyszer állt be csereként a válogatottba, amikor a 2021-es Eb előtti napokban Ciprus ellen győztes gólt szerzett, akkor már a szurkolók is figyeltek rá, amikor pedig szenzációs gólt fejelt Münchenben Manuel Neuer és a német válogatott kapujába, rengeteg szurkolója lett. S amikor könnyeivel Marco Rossi zakóját áztatta, egy egész ország szerette meg.

Az Union Berlin, a Bundesliga akkori csodacsapata nagyszerű lehetőség volt neki, amikor nem várt ellenféllel kellett megküzdenie. A sérüléssel. Amely, úgy tűnt, újra meg újra akadályt emel a lába elé: még tavaly novemberben dőlt ki a sorból, januárban két meccs után kiderült, nem jött rendbe, áprilisban játszhatott legközelebb, májusban ismét arról szóltak a hírek: megsérült, műtétre van szükség.

Idegileg könnyen tönkreteheti az embert, ha nem tudja, mi a baj, márpedig úgy festett a helyzet, mintha az őt vizsgáló doktorok nem teljesen jól látnák, mitől vannak a magyar labdarúgónak fájdalmai. De bármikor is beszéltünk Andrással, mindig sugárzott az optimizmustól. És most újra a pályán, május 13. óta először, azok után, hogy csak a nézőtérről szurkolhatott a válogatottnak, az sem lehetett egyszerű feldolgozni: a szíved vinne előre, be, a pálya közepére, ütköznél, futnál, becsúsznál, ne beszéljünk mellé, még fel is rúgnád az ellent, de csak ülni lehet a széken és a karfát szorongatni.

Van idő az Eb-ig visszanyernie a formáját Schäfer András mellett Willi Orbánnak, Sallai Rolandnak, Varga Barnabásnak is, és e négy kulcsemberrel kiegészítve a Montenegró ellen látott keretet már bizakodva várhatjuk az Európa-bajnokságot.

Séfi, minden szurkoló nevében szívből kívánjuk: soha többé sérülést!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!