– Meglesz a huszonötödik?
– Nagyon szeretném – mosolygott Bodor Boldizsár. – Nem csupán azért, mert jubileumi szám, hanem mert fontos számomra, hogy minél többször szerepelhessek címeres mezben. Ez az igazi motiváció a számomra.
– Pedig mostanság nagyon úgy tűnik, lépéshátrányba került.
– Ez valóban így van. Legutóbb akkor voltam válogatott, amikor Amszterdamban még Erwin Koeman kapitány irányításával kikaptunk hat egyre a hollandoktól. Nem valami szép emlék, és akkor finoman fogalmaztam. Azóta távol kerültem a válogatott kerettől, amit egyébként meg is értek.
– Megtorpant a pályafutása?
– Ebben is van igazság. Valóban ütemet vesztettem, utólag azt mondom, kár volt lehúznom hét évet a holland Rodánál. Jól éreztem ott magam, de három év múltával tovább kellett volna lépnem. Persze ezen már felesleges rágódni, úgy érzem, van még bennem néhány jó év.
– Görögországból miért jött el egy év után?
– Tavaly augusztus végén írtam alá az OFI Krétához. Úgy voltam vele, Belgium és Hollandia után kipróbálom magam egy egészen más kultúrában és életstílusban. Krétán a tengerparton gyönyörű házban éltem. Olyan volt az egész, mint egy hollywoodi film díszlete. Csakhogy én nem kirándulni, turistáskodni mentem, hanem futballozni. Azt tudnia kell, hogy az OFI rájátszás útján került fel az élvonalba, de úgy, hogy a játékosok már szabadságon voltak, onnan trombitálták össze őket, és így harcolták ki az élvonalbeli szereplést. Az ősszel még nem volt semmi gond velem, játszottam rendszeresen, és jól is ment. Tavasszal azonban többször is megsérültem, egyszer húzódás, másszor szakadás miatt jó néhány meccset kihagytam. Ezért is döntöttünk úgy közösen a klub vezetőivel, hogy nem maradok, és inkább hazatérek.
– Mármint Magyarországra?
– Majdnem… Két hete felhívtak az Újpest vezetői, és azt kérdezték, lenne-e kedvem a Megyeri úton futballozni? Megtisztelő volt az ajánlat, és komolyan elgondolkodtam rajta. Ha nem jön közbe a Beerschot invitálása, szinte biztos, hogy most lila-fehér dresszben futkorászok a negyvenfokos Budapesten. Csakhogy Bognár György menedzser, akivel régóta kapcsolatban állok, végül is egyezségre jutott egykori klubommal, így visszatértem Antwerpenbe.
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, A VÉDŐ MIKÉNT KÉPZELI EL A JÖVŐJÉT, MI A VÉLEMÉNYE A HOLLANDOK EB-SZEREPLÉSÉRŐL, ÉS HOGY SZERINTE VAN-E MÉG ESÉLYE A VÁLOGATOTTSÁGRA, KERESSE AZ INTERJÚ FOLYTATÁSÁT A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN!
