Dzsudzsák szívesen szolgálja ki a szobatársát

– Nincs hiányérzete?
– Dehogynem! – vágta rá Dzsudzsák Balázs, a Dinamo Moszkva szélsője a Nemzeti Sport érdeklődésére. – A lefújás előtt nem sokkal majdnem megszereztem az első gólomat Oroszországban, de sajnos nem sikerült elrúgnom a labdát Igor Akinfejev mellett. A többiek kérdezték, miért nem estem el, mert akkor tizenegyest kaptunk volna, és az ellenfél is megfogyatkozik. De ez meg sem fordult a fejemben, gólt akartam rúgni. Bosszant, hogy nem jött össze.

– Azért ne legyen túl szigorú önmagához, hiszen a gólpasszával győzték le a rivális CSZKA-t.
– Aminek nagyon örülök. Igaz, adtam már korábban is gólpasszt, de ez az első, amely győzelmet ért, ráadásul a szobatársamat, Zvjezdan Misimovicot szolgáltam ki. Arról nem is beszélve, hogy már a második helyen állunk – igaz, lehet, hogy csak egy napig.

– Ezek szerint jól sikerült a felkészülés.
– Pénteken bevonultunk a bázisra, és a meccsig már nem is mentünk haza. Este még megnéztem Szalai Ádámék bajnokiját, aztán aludtam másnap fél tizenkettőig, majd ebéd után megint ledőltem egy picit. Azt hiszem, kipihentem magam a meccs előtt, viszont most kaptunk két és fél nap szabadságot, úgyhogy megyek majd haza, még az is lehet, hogy kimegyek a Debrecen-meccsre.

– Jól sikerült a visszatérése Mahacskalába is, egy héttel ezelőtt egy nullára legyőzték korábbi csapatát.
– Örültem is neki, hogy végre én veregethettem meg a korábbi társak vállát a lefújást követően. Ráadásul a játék is jól ment, többször a védelem mögé tudtam kerülni, jó labdákkal szolgáltam ki csapattársaimat. Az edzőm is elégedett volt velem.

– Hogyan fogadták Mahacskalában?
– Vegyesen. Roberto Carlos például kihívott az öltözőből, hogy váltsunk néhány szót, Buszufával is beszélgettem a busznál, akkor oda is jött néhány szurkoló fotózkodni és kezet rázni. De meccs közben dobáltak, fütyültek a hazai drukkerek. Ha valaki csukott szemmel követte az eseményeket, tudhatta, mikor van nálam a labda. Azt hiszem, én kaptam a legnagyobb ovációt – na nem éppen jó értelemben. De nem zavart, inkább még jobban feltüzelt.

– Gondolom, az is feldobja a hangulatát, hogy első évében rögtön kupadöntőt játszhat.
– Hogyne, nagyon örülök neki. Óriási bravúr, hogy bejutottunk a döntőbe, legyőztük a Zenitet három nappal az után, hogy csúnyán kikaptunk tőle a bajnokságban, az elődöntőben pedig hátrányból fordítottunk a tíz emberrel védekező Volga ellen. Ráadásul egy lépéssel közelebb kerültünk az egyik minimális célunk eléréséhez, hogy az Európa-ligában indulhassunk. Persze ehhez még le kell győzni a döntőben a Rubint. A bajnokságban döntetlent játszottunk, de mindkét együttesnek volt lehetősége a győzelemre. A kupában a jobb helyzetkihasználás dönthet, amihez megfelelő koncentráció szükséges. Úgy tűnik, a döntőt Jekatyerinburgban, semleges pályán rendezik, úgyhogy jó sokat kell majd utaznunk. De nem bánom, mert már nagyon várom, ez lesz az első kupadöntőm, amióta elmentem Magyarországról.

A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN DZSUDZSÁK BALÁZS A BEILLESZKEDÉSRŐL, A BAJNOKI RENDSZERRŐL ÉS A MOSZKVAI „NYÜZSGÉSRŐL" IS MEGOSZTJA GONDOLATAIT.