– Szokta figyelni a statisztikákat?
– Különösebben nem foglalkozom velük, de eljutnak hozzám a hírek – válaszolta a bajnokságban harmadik helyezett AEK elleni péntek esti rangadóra készülő Megyeri Balázs a Nemzeti Sport kérdésére. – Alapvetően nem hoznak lázba a már megtörtént események, a lejátszott meccsek, sokkal fontosabb a következő. De miért kérdi?
– Mert ebben az idényben eddig tizenkilenc tétmérkőzésen védte az Olympiakosz kapuját, és tizenkétszer nem kapott gólt – vagyis a találkozók hatvanhárom százalékán.
– Ezt mondjuk nem számoltam ki, ám ha dicséretnek szánta, meg kellene osztania a csapat hátvédeivel, akik kitűnő munkát végeznek előttem. Így azért nekem is könnyebb.
– Ha már itt tartunk: volt valami, amit kimondottan nehéznek talált a másfél évvel ezelőtti kiköltözése óta?
– Kihívás volt akkor is, és kihívás most is az Olympiakosz kapujába kerülni, illetve ott maradni. Az, hogy már ennyi mérkőzésen megkaptam a bizalmat, nyilván az elvégzett munkámat minősíti. Ettől még nem leszek elégedett. Különben sem voltam soha olyan, aki elé mindent odatettek. Megkaptam mindent, de azért meg is dolgoztam. Otthonról hoztam ezt a hozzáállást, a munka becsületét, egy-egy fiatal labdarúgó előrejutásában szerintem igen sok múlik ezen. Elindultam egy úton, talán szépen is haladok rajta, védhettem már a Bajnokok Ligájában világsztárok ellen, ám korántsem érzem, hogy közelítek az út vége felé, sőt. A beilleszkedésem zökkenőmentes volt, valószínűleg azért is, mert a Ferencvárostól érkeztem, amely az Olympiakoszhoz hasonlóan nagy múltú klub, így sejtettem, mire számíthatok.
– A közelmúltban Roy Carroll-lal, a korábbi északír válogatottal erősített a csapatuk. Érdemes ezt a témát kicsomagolni?
– Persze. Roy rendkívül kedves és segítőkész sportember, nem mellesleg kiváló kapus, jelentős rutinnal felvértezve.
– Nem úgy értettem.
– Tudom. Nem dőltem a kardomba, amikor értesültem az idehozataláról. Franco Costanzóval szerződést bontott a klub, és kellett a helyére egy kapus. Őszintén mondom, mindig jobb és jobb teljesítményre sarkalljuk egymást Royjal, biztos, hogy jó hatással vagyunk a másikra, az pedig, hogy versenyhelyzet van, mind a kettőnknek jót tesz. Nincs ebben semmi különleges.
– Egyébként jól beszél görögül?
– Már hogy én?
– Igen.
– Sajnos nem vagyok rákényszerítve, hogy megtanuljam az amúgy sem egyszerű nyelvet, mert a csapatunkban alig akad görög, tulajdonképpen az angol nyelv a hivatalos. Persze ezt-azt azért el tudok magyarázni vagy talán egy picivel többet is.
AZ INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT – AMELYBŐL AZT IS MEGTUDHATJA, MEGYERIT BÁNTJA-E, HOGY NEM DÖNTÖTTE MEG A GÖRÖG GÓLTALANSÁGI REKORDOT – A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!
